Balbus (Balbi) Jeromos (vezetékneve tulajdonképen Acellini volt),
gurki (karinthiai) érsek, a XV. század közepe táján Velenczében született; tanulmányait Rómában és Paduában elvégezvén, 1485. táján Párisba ment, hol 1489-ben az egyetemhez a humaniorák tanárává neveztetett ki. Az általa felidézett irodalmi harczok következtében kénytelen volt elmenekülni. 1493 elején Vitéz János veszprémi püspök birtokán találjuk részint Somogyban, részint Veszprémben. 1494 eleje óta a bécsi egyetemen előbb a római jogból, majd a humaniórákból is mint rendes tanár előadásokat tartott; ezeket azonban tanártársaival való folytonos czivódásai miatt 1497-ben abban hagyta. Ezen év vége felé ismét Magyarországba (Budára) jött; minthogy itt sem tudott boldogulni, visszatért Bécsbe és folytatta előadásait. 1499 elején azonban ujra elhagyta Bécset, hogy időközben szerzett vagyonával Magyarországon át hazájába visszatérjen, de a Vértesben rablók kifosztották és félholtan ott hagyták a erdőben. (Mindezt ő maga leirja: Elegia hodoeporicon-jában.) Ily állapotban kellett Bécsbe visszatérnie. Innen még ugyanazon évben a jog és humaniorák tanárául a prágai egyetemre hivatott meg, de részint aljas hizelgései, részint erkölcstelen magaviselete miatt itt sem volt soká maradása. 1501 táján újból Magyarországba jött és itt alapitá meg szerencséjét. Még 1510 előtt kanonokká lett (mikor lett pappá nem tudjuk); 1513 végén mint váczi préposttal és királyi titkárral találkozunk vele. 1514-ben egri őrkanonok volt és 1515 elején váczi prépostságát és egi őrkanonokságát a pozsonyi prépostsággal cserélte fel. Az egyházi állásaival járó kötelességekkel azonban keveset törődött és 1510 óta csaknem egészen a politikának élt. Mint II. Lajos és Anna herczegnőnek három éven át (1510-12?) nevelője és Szakmáry György kanczellár bizalmas embere könnyü szerrel kieszközölte, hogy a legfontosabb diplomacziai küldetésekben alkalmazzák. 1515-ben I. Miksánál Innsbruckban járt; midőn Ulászló király azon év márcz. 18. Pozsonyba érkezett, hogy Miksa császárral a családi szövetséget megkösse, a császárral volt a többi közt Balbi Jeromos is. 1516-ban részt vett a három császár találkozásán Bécsben, 1518-ban Zsigmond lengyel királynak Bona herczegnővel való esküvőjén képviselte az ország nádorát és nagyon fontos diplomácziai missióban járt el. Ugyanazon év őszén mint magyar követ az augsburgi birodalmi gyűlésen a törökök ellen harczra buzdított és a magyarországi pártviszályok lecsillapítására iparkodott a német császár közreműködését megnyerni. 1520. okt. 23. ugyanazon minőségben V. Károlynak Aachenben német császárrá való koronázásánál volt jelen és ugyanazon év végén ákosházi Sárkány Ambrus zalamegyei főispánnal elment Innsbruckba, hogy II. Lajos nővérét, Anna herczegnőt, Ferdinánd osztrák herczeggel való eljegyzésére elkisérje s egyúttal Mária osztrák herczegnőt II. Lajos számára eljegyezze. 1521. ápr. 3. a wormsi országgyűlésen, mint magyar követ, a törökök ellen hatalmas beszédet tartott és Luther megtéritésén is fáradozott. Innét csak azért tért vissza hazánkba, hogy annak elhagyására megtegye az előkészületeket, annyira megrettentette őt a törökök gyors előnyomulása. Miután a pozsonyi prépostságot zelei Aczél Ferencznek bérbe adta, Austriába ment, hol Ferdinánd császár nagyon szívesen fogadta. 1523 elején már mint választott gurki püspök Rómába ment, hogy mint Ferdinand követe Hadrián pápát tronra léptekor üdvözölje. 1524. jun. ismét Budán járt és a cseh eretnekek megtérítése dolgában érdekes memorandumot dolgozott ki az esztergomi érsek számára. Innét Rómába utazott és itt töltötte életének hátralévő éveit mint VII. Kelemen pápa házi prelátusa és Kelet-Európa politikai ügyeiben tanácsadója, miközben 1526. jun. 13. leköszönt a gurki püspökségről, 1527. febr. Flórenczben járt követségben. 1529. aug. 1. a pápai udvar előtt a törökök ellen fényes beszédet tartott. 1530. febr. jelen volt V. Károly koronázásánál Bolognában. Ugyanazon év május és junius havában Ferdinánd királynál járt Innsbruckban, hogy kir. tanácsosi rangjával járó fizetése ügyét rendezze. Meghalt 1530. nov. 11. Rómában.
Iratainak legnagyobb részét Retzer József kiadása: H. Balbi opera poetica oratoria ac politico-moralia e cod. mss. primisque typis coll. et praefat. est Jos. Retzer, Vindobonae, 1791-92. két kötet, foglalja egybe. Ezek: költeményei, melyek nagyobb részt még a XV. században több kiadásban láttak napvilágot, párisi irodalmi ellenfelei ellen intézett dialogusa a Rhetor gloriosus (1493?), a wormsi országgyűlésen (1521), VI. Adorján pápa előtt (1523.) és VII. Kelemen előtt (1529.) tartott beszédei, a német császárnak római császárrá való koronázásáról irt államtudományi munkája (1530), végre philosophiai és történeti művei: De civili et bellica fortitudine (1526.), De Turcorum origine... (1526.), De pace inter christianos principes ineunda. De intutibus (1526.), De fortuna et providentia, levelei sat.
Retzer, Leben und Schriften von Hieronymus Balbi. Wien, 1790. és latinul Balbi összes művei előtt.
Ersch u. Gruber, Allg. Ancycl. VII. 215. (Baur.)
Aschbach, Die Wiener Universität u. ihre Humanisten im Zeitalter Kaiser Maximilian I. Wien, 1877. 146-169.
Knauz Nándor, Balbi Jeromos II. Lajos király tanára. (M. Sion IV. 1869.)
Ábel Jenő, Magyarországi humanisták és a dunai tudós társaság. Bpest, 1880. 32-74. és ujabb kutatásainak eredményeivel bővítve: Ungar. Revue 1880.
Ábel Jenőnek jelen vállalat számára 1889. aug. 23. írt utolsó szives közlése, melyet nagy részben fölhasználtam.