Balassa (Balassi) Bálint (gyarmathi és kékkői gróf),
cs. kir. tanácsos, honti főispán és a korponai őrség főparancsnoka, XVIII. századbeli költő, B. András és Bakos Mária fia, szül. 1626. v. 1631-ben; atyja másodszor nősülvén, kegyetlen mostohája elől Nagyszombatba menekült a jezsuita atyákhoz, kik őt a katholikus vallásban nevelték és a tudományokban oktatták; később Bécsbe ment az egyetemre, hol bölcselettudor lett. 1649-ben atyja halálával elfoglalta birtokait. 1651-ben arany sarkantyús vitéz és cs. kir. kamarás, 1659-ben kir. tanácsos és seregparancsnok lett. 1664-ben a török ellen harczolt és szept. 27. Hontmegye főispánjává neveztetett ki, decz. 19. pedig grófi rangot nyert. 1665. szept. 13. kékkői, 1667-ben korponai főkapitány lett. 1677. febr. 15. a kir. tábla birájává neveztetett ki; ezen állásáról 1680. első napjaiban lemondott. Meghalt 1684. első napjaiban.
Munkája: Oratio pro S. Ladislao rege Hungariae. 1665. körül jelent meg. (Czimlapja hiányzik.)
Kézirata: Tractatus brevis de locumtenentia regali et legali Hungariae, melyet 1672-ben irt és Szelepcsényi esztergomi érseknek ajánlott, XVIII. századi másolatban megvan a nemzeti muzeumban.
Szerelmi dalok maradtak utána; továbbá egy allegoriai játék, mely fiatalkori viszontagságaira vonatkozik és egy művészietlen, de erőteljes káromló költemény, az: Átok (Toldy: Magyar költői régiségeiben még 1828-ban kiadta, de hibásan Balassa Bálint bárónak tulajdonította).
Utóda, Balassa Antal báró legujabban fedezte föl három költeményét 1663-69-ből és közölte a Hazánkban (1858.)
Kemény József gróf, Tört. és Irod. Kalászatok 222.
Egyetemes M. Encycl. V. 397.
Új M. Muzeum 1860. I. 353.
Toldy, M. Költészet Története 301. M. Nemz. Irod. Tört. 1878. és Munkái III. 110.
M. Nemzetségi Zsebkönyv.