esztergomi bibornok-érsek, szül. 1442 táján Erdődön, Szatmár-megyében, hol atyja B. Ferencz a Drágfi nemzetség birtokán jobbágy állapotban élt és, úgy látszik, a kerékgyárto mesterséget űzte. Tanulmányait kétség kívül Szatmár-Németiben kezdte a dominikánusok iskolájában, majd a külföld főiskoláit látogatta s a krakkói egyetemen a bölcseleti tanfolyamot végezte, hol 1464-ben a babérosok sorába vétetett föl. Innét Olaszországba ment a ferrárai főiskolára, hol a classikai irodalom több kitünősége tanított, azután a paduai egyetemen a jogi tudományokban képezte ki magát. 1470 táján tudorrá lett és visszatért hazájába, hol Rangoni Gábor erdélyi püspöknek körébe jutott. 1474-ben Rangoni kanczellár kiséretében ő is jelen volt Boroszló ostrománál. Mátyás király elfogadván az ostromra vonatkozó tanácsát, ennek sikere őt a király környezetébe juttatá, hol sok esztendőn keresztül szerény állással kellett megelégednie; béke idején kanczelláriai szolgálatot végzett, mint jegyző és fogalmazó; 1480-ban az udvarnál és harcztéren tett szolgálataiért nyerte a titeli prépostságot, kevéssel utóbb a királyi titoknok állását foglalta el. 1486 őszén győri püspökké neveztetett ki. Ulászló királytól a kanczellári tisztet nyerte s a királyt megkoronázta. 1491. őszén egri püspök lett. 1497. decz. 20. az esztergomi érsekségre való áthelyezését VI. Sándor pápa helyben hagyta. 1500. szept. 20. bibornok lett. 1507. okt. a velenczei pátriárkai méltóságot nyerte. 1511. okt. 2. utazott Rómába a pápa-választásra: onnan nov. 6. tért vissza hazájába s csak a következő év márcz. első napjaiban jött meg Esztergomba, mire a keresztes hadjárat megindításában fáradozott. Élénk részt vett azon tárgyalásokban, melyek az 1519 elején elhunyt Miksa császár utódjának, V. Károlynak követeivel folytak, a négy év előtt kötött házasságok ügyében. Meghalt 1521. jun. 15. Esztergomban.
Irodalmi becscsel és történeti nevezetességgel birnak levelezései s különböző politikai alkalmakkor tartott beszédei, melyekből egyet Schwandtner közöl (Scriptores II. 182.): Oratio ad Hungaros, qui auditis Maximiliani I. pacis conditionibus ferociebant in convento Budensi czímmel. Fraknói Bakóczról irt monographiájában egy sajátkezű levelét közli hasonmásban.
Az 1882. Budapesten rendezett országos könyvkiállításon a kiállított szertartásos könyvek között legfényesebb volt az Erdődi Tamás Gradualéja (a káptalani zsolozsmáknál használt könyv), melyet B. készíttetett káptalanja czéljaira. (Az esztergomi főegyházmegyei könyvtár tulajdona.)
Istvánfi Libr. V. 40.
Purpura Pan. 28.
Bod, M. Athenas 344.
Horányi Memoria I. 93.
Felső M.-Or. Minerva 1834. 160.
M. Akad. Értesítő 1855. 549.
Kemény József gr. Tört és Irod. Kalászok 56. 57.
Kerekgyártó Á. Magyarok Életrajzai I. 80.
Archaeol. Értes. V. 1871. 49.
Testvérhaza Tört. Kincsei I. 25. arczk.
Szinnyei Repertóriuma Tört. I. II.
Fraknói V. Erdődi Bakócz Tamás élete Bpest, 1889. (M. Tört. Életr., hol levelei s beszédei fölsorolvák és az életére vonatkozó források bő jegyzéke s arczképének több hasonmása található.)