orvos-sebésztudor, szülészmester, műtőorvos, egyetemi m. tanár, közkórházi rendelő orvos, szül. 1852-ben Nagy-Enyeden; a gymnasiumot a nagyenyedi ev. ref. Bethlen-főiskolában végezte. Az orvosi tanfolyamot a budapesti orvosi egyetemen hallgatta; ezután két éven át a sebészi klinikán mint gyakornok működött; mire az egyetemi I. sebészi klinikára első tanársegéddé neveztetett ki, hol több mint 4 évig volt alkalmazva, mely után egyetemi ösztöndíjjal egy évet külföldön töltött. 1884-ben közkórházi rendelő orvossá és 1885-ben a húgy- és ivarszervek sebészi bántalmainak magán tanárává neveztetett ki. Orvosi gyakorlatát a fővárosban folytatja.
Szakbeli czikkei: értekezések, könyvismertetések megjelentek a Gyógyászatban (1880-88.), Orvosi Hetilapban (1882-86), a lipcsei Centralblatt für Chirurgie-ban (1882-83.) és a Berliner Klinische Wochenschriftben (1888.).
Uti leveleket közölt Bécsből, Berlinből és Párisból 1882-83-ban az Orvosi Hetilapban.
Munkája: Druitt: A sebészek kézikönyve. A 12. angol kiadás után ford. Bpest, 1890. (Kiadta a m. orv. könyvkiadó-társulat.)
Budapesti Egyetem Almanachja 1889. 25. és önéletrajzi adatok.