veszprémi püspök és alkanczellár, szül. 1720. febr. 6. Kis-Sallón, Barsmegyében, szegényebb módu nemes családból; a gymnasiumot Pozsonyban és Esztergomban végezvén, 1738-ban az esztergomi érseki megyében papnak vétetett föl; a bölcselet s theologia tanulására Nagyszombatba küldték. 1745-ben ugyanott az érseki kanczellária vikáriusa 1750-ben a pesti kir. tábla ülnöke; 1751-ben pozsonyi, 1754-ben esztergomi kanonok, komáromi főesperes és apát; 1757-ben szent István-rend lovagja s veszprémi prépost lett. Az 1765. országgyűlés után azonnal udvari tanácsossá és a magyar kanczelláriánál referendáriussá neveztetett ki. 1771. okt. 13. nyerte el a szent Jakabról czímzett simeghi apátságot; ekkor már ansariai cz. püspök volt. 1773-ban val. belső titkos tanácsos és alkanczellár és 1777-ben veszprémi püspök lett. Részt vett az 1751. és 1765-65. országgyűléseken, mint a pozsonyi és esztergomi káptalanok követe. Meghalt 1802. febr. 2. Koporsója fölött Horváth János magyar, Nagy Ferencz és Zimányi latin emlékbeszédet mondtak, melyek 1802-ben Veszprémben megjelentek.
A veszprémi káptalan tagjairól irt egy latin munkát: Supplementum ad vitam... Vesprimiensis praesulis... czímmel, mely kéziratban maradt.
Jani Arabonensis (Joann. Róka) Nox Attica Viennae, 1782. V.
Róka, Vita Vesprimiensium Praesulum 430.
M. Hirmondó 1780. 20. sz. Toldaléka.
Schedius, Zeitschrift III. 52. l. (Hol kegyes adományainak jegyzéke is megvan.)
Kölesy és Melczer, M. Plutarkus III.
Egyetemes M. Encycl. V. 334.
Religio 1858. I. 32-34. sz. (Sárváry Béla.)
Pauer, Egyházi Rend Érdemei.