Bácsmegyei (Bachmegyei) István Pál,
orvostudor, szül. Trencsénben, ág. ev. nemes szülőktől; tanult Pozsonyban, Rozsnyón és Eperjesen; orvosi tanulmányait Danczigban kezdte, Vittenbergában 1709. okt. 3. folytatta s 1710-ben Jénában végezte; honnét haza jövén Gömörmegye rendes orvosává lett, itt öt évet töltött; 1720-ban tábororvosi szolgálatot vállalt; nyolcz évvel ezután, időközben Erdélyben (1725) ág. ev. vallását a katholikusokéval fölcserélvén, Csáky Imre gróf bibornok főorvosává s két év mulva Nagyszombatban a káptalan főorvosává lett és ezen hivatalában 1735-ben Nagyszombatban egy alchimiai kisérlet következtében meghalt. A bölcseletben és mathematikai tudományokban is jártas volt.
Munkái:
1. Observationes de morbo csömör Hungariae endemio. Lugd Batav., 1717. (Ujra kiadva Lausanneban a Haller-féle gyűjtemény VII. köt. 2. részében, 1760-ban)
2. Otia Báchmegyeiana documenta veritatis fidei romano-catholicae forma colloquii familiaris inter lutheranum et catholicum exhibentia. Tyrnaviae. 1733. (Szerző életrajzával).
Kisebb német dolgozatait, melyek a boroszlói évkönyvekben (Bresslauer Schatzkammer für Natur und Kunst 1717-1736.) jelentek meg, Weszprémi felsorolja, de latin czímekkel.
Weszprémi, Succinta Med. Biogr. Cent. Alt. Pars Pior 19.
Horányi, Nova Memoria I. 206.
Katona, Historia Critica XXXVIII. 849.
Bartholomaeides, Memoria Hung. 205.
Közhasznú Esmeretek Tára II. 5. (A. Balogh Pál).
Haan, Jena Hung. 40.
Szinnyei Könyvészete.
Payer. Bibliotheca Carpatica.
Sl. Pohlady 1887. 114. l.
Mokos Magyarországi tanulók a jénai egyetemen 37. l.