munkácsi gör. kath. püspök, szül. 1732. nov. 14. Benetine ungmegyei helységben, hol atyja B. Tivadar, ki Bacsináról, Galicziából beszármazott nemes család sarja volt, mint lelkész működött. Ungvárt kezdte tanulmányait a jezsuitálnál; a bölcseletet és theologiát Nagyszombatban végezte. Fölszentelése után előbb Hajdú-Dorogon volt segédlelkész, azután rendes lelkész, később esperes s kevéssel utóbb főesperes. 12 évi működés után kanonok lett. Egyházi ügyekben Bécsbe küldetvén, sikeres működésének köszönhette, hogy hitsorsosai 1772. aug. 5. munkácsi püspökké tették. 1777-ben valóságos belső titkos tanácsos lett és ő volt az első, a ki a főrendi házban magának és utódainak helyet eszközölt ki. A munkácsi káptalan ugyanazon évben Ungvárra költözött át, melyet 1780-ban maga a püspök is követett és itt halt meg 1809. decz. 19. Kormányzása utolsó évében a papnevelő-intézetben már minden tantárgy latinúl adatott elő. 9000 kötetből álló könyvtárt hagyott utódaira. A jénai mineralogiai társaság 1804. május 20. választotta tagjává.
Munkája: Brevis adumbratio solennitatis, qua haereditariam augustissimi Francisci secundi imperialem dignitatem austricam, in ipso SS. Maiestatis onomastico die celebravit. H. n. (1804). A liturgikus nyelven kiadatta a szentirást és kátét.
Felső-Magyarországi Minerva 1827. II. 1148. 1. arczk.
Egyetemes M. Encycl. V. 122.
Kazinczy, Magyar Pantheon. (Nemzeti Könyvtár XXXVI. 370.)
Felvidéki Sion 1829. 29. sz.
Petrik Bibliogr.