Augustinovics Pál (kis-solymosi),
erdélyi főkormányszéki tanácsos és a főszámvevőség elnöke, lengyel származású család ivadéka; szül. 1763-ban Szent-Ábrahámon. Atyja A. Pál. 41 évig volt kadácsi unitárius pap; a fia 1785-ben jött a kolozsvári unit. iskolába; 1792-ben jegyzőnek esküdött fel Türi László itélőmester irodájában; pár év mulva Magyarországba ment a magyar kir. kúriához, mint hites irnok; 1795-ben fölment Bécsbe az erdélyi kanczelláriához gyakornoknak. 1798. táján az ügyvédi vizsgát letette s ugyanakkor udvari ágens-segéddé s pár év mulva rendes ágenssé lett, s e hivatalát 30 évig viselte. A jogtudományon kivül, foglalkozott a történelemmel, néprajzzal és nyelvészettel; beszélt francziáúl és olaszúl, angolúl jól értett és a latinban mester volt. 1828. febr. 25. itélőmesterré neveztetett ki. 1832-ben erdélyi főkormányszéki tanácsossá lett. Az 1837. országgyűlésen az erdélyi főszámvevőség elnökévé választották; beigtatása azonban okt. 6. történt halála miatt nem történhetett meg. Koporsója felett Nagy-Szebenben és Kis-Solymoson Gyöngyösi István ó-tordai pap tartott gyászbeszédet, mely 1837-ben Nagy-Szebenben kinyomatott.
Mint erdélyi főkormányszéki tanácsos az allodiális javak rendes referense lévén, ő állította össze a főkormányszék által 1837-ben kiadott Utasítást, a magyar és székely városok tanácsa s választott közönséges pénztárnoka, városgazdája, orátora s számvevői számára az allodialis javak és jövedelmekre felvigyázás s azokról való számadás módjára nézve. Kolozsvár, 1837.
Orbán Balázs. A Székelyföld I. 153. (Siremléke rajzával.)
Kereszt. Magvető IV. 11. (Életrajza Buzogány Árontól, hol köny. arczképe s névaláirása is megjelent.)