országgyűlési gyorsiró és hirlapiró, szül. 1837-ben a vasmegyei vend vidéken; a dalmácziai lázadáskor hirlaptudósító volt; ekkor az a szerencsétlenség érte, hogy lábát eltörte. A vendek magyarosítása körül kiváló érdemei vannak. Meghalt 1879. jul. 17. Budapesten.
Gazdasági czikkeket irt a Gazdasági Lapokba (1866) és a Kolozsvári nagy Naptárba (1867); azután társadalmi photographiákat rendezett sajtó alá, melyekből mutatványt közölt a Fővárosi Lapok (1867); ismeretterjesztő czikkeket irt még a Szegedi Hiradóba (1863-69) Vas Borona álnév alatt, Vasárnapi Ujságba (1859. 1873, 1876-77), Életképekbe (1877) és az aradi Alföldbe (1871-72).
Munkái:
1. A polgári házasság. Népszerű jog- és társadalmi tudomány dr. H-ain és dr. Ch-nd után. Pest, 1868.
2. Navuk vogerszkoga jezika za zacsetnike. Bpest, 1876. (A magyar nyelv vezérfonala kezdők számára.)
Irt még egy természetrajzot is vend nyelven. Több regényt és elbeszélést is fordított.
Szerkesztette a Prijatel cz. vend lapot 1875-79. Budapesten. A Vasmegyei Naptárt is szerkesztette 1865-re (Balogh Gyulával és Pauer Antallal).
Kertbeny és Petrik, Magyar Könyvészet 1801-1860. 13. l.
Ellenőr 1879. 346. sz.
Egyetértés 1879. 196. sz.
Hon 1879. 173. sz.
Fővárosi Lapok 1879. 164. sz.
Vasárnapi Ujság 1879. 469. l.