máskép Haskoniusnak is hívták, bölcselet- és orvostudor. Rákóczi György udvari orvosa, szül. Beszterczebányán, nemes szülőktől; a gymnasiumot szülőhelyén végezvén, Prágába ment és ott 1620. márcz. 5. bölcselettudor lett. Innen visszatért Magyarországba s 1629-ben Zsolnán tanított; azonban a hazában uralkodott zavarok nemcsak Zsolnáról, de az egész országból kűzték.
Bujdoklásai közben Tübingába vetődött 1637. Itt tanulta az orvosi tudományokat és orvosi gyakorlatot folytatott. Azután is sokat hányattatva, visszajött hazájába s idősb Rákóczi György udvari orvosa lett. A két hazát pusztító zavarok itt sem hagytak neki békességet; azért elhagyta Rákóczi udvarát és Trencsénben telepedett le. Innen Szakolcza városa hívta meg rendes orvosának, a hol meg is maradt holta napjáig (mikor?).
Rákóczi György vele fordítatta le Drabiczi cseh nyelven irt jóslatait latinra. A latin versek rögtönzésében is nagyon ügyes volt.
Ábrándozó természetű lévén, az álomra sokat adott, így aztán rosszúl ütött ki házassága is, minthogy az álmában megjelent szakolczai kofát vette feleségül.
Munkái:
1. Praestatne foris hostem adoriri, an eum domi exspectare? Pragae. 1620.
2. De tormentariarum plagarum natura. Tübingae, 1637.
Weszprémi, Succincta Med. Biogr. Cent. Alt. P. Post. 153.
Básthy, Magyarok Emléke.
Fabó, Monumenta IV. 223. 363.
Slo. Pohlady 1888. 10. l.
Tört. Tár 1889.