Árkosi (Gelei, máskép Tegző) Benedek,
kolozsvári tanár, szül. Árkoson, Háromszékben; Kolozsvárott az unitáriusok kollegiumában tanult és ott volt tanársegéd 1636-ig. Mint hirneves szónok a főurak temetésén többnyire ő mondott beszédet vagy verset. 1636 szept. 9. Olaszországba a páduai akadémiára ment a bölcseleti és orvosi tudományok hallgatására. 1642-ben Franekerában orvostudori oklevelet nyert. Midőn 9 évi külföldi bujdosása után hazafelé utazott, Linzben elfogták és Bécsbe vitték; később szabadságát ugyan visszanyerte, de számüzetett. Gelén négy hónapig tartózkodott és azért, mint ki a király parancsának ellenszegült, ismét fogságba került; míg végre 1645. január 24. a soha vissza nem térésről reversalist adván, máj. 6. Kolozsvárra jutott, hol az iskola egyik tanári hivatalába be lőn igtatva. Viszontagságos életének 1660-ban az Erdélyben átalánosan dúló pestis vetett véget.
Munkái:
1. De laudibus philosophia et medicinae. Patavini, 1639.
2. De theologiae dignitate et praestantia. U. ott, 1639.
Következő munkái: Adnotationes ad ideam philosophiae naturalis a Burgersdicio exhibitam anno 1655. De locis SS. literarum inter trinitarios et unitarios controversis. Az hitbeli minden napokra irattatott és sokféle szükségeikhez alkalmaztatott imádságos könyv, – nem kerülvén még napfényre, valószinüleg kéziratban maradtak.
Sandius. Bibliotheca Antitrinitariorum 116.
Czvittinger: Specimen 24.
Bod, Magy. Athenas.
Horányi, Memoria I. 72.
Weszprémi, Succincta Med. Biogr. Cent. Alt. Pars Post. 4., 285.
Básthy, Magyarok Emléke. 294.
Történ. Tár 1886. 606.
Keresztény Magvető 1886. 156. 215.