debreczeni evang. ref. főiskolai theolog. tanár, szül. 1793. jun. 15. Kecskeméten; a középiskolát szülővárosában, a bölcseletet Nagy-Kőrösön és (1813. nov.) Debreczenben végezte. 1817-ben letette az esküdti vizsgát. 1820. aug. külföldi egyetemre akart menni, de ebben megakadályozták; így Bécsben maradt, ott növelvén ismereteit. Onnan haza érkezvén, 1822-ben a debreczeni főiskolában a hit- és egyháztörténelem és gyakorlati lelkészettannak rendes tanárává választatott és 1823-ban pappá szenteltetett. 1835-től magyarul adta elő tanrendszerét. Meghalt 1864. febr. 19. Debreczenben és Révész Imre tartott fölötte halotti beszédet.
Munkái:
1. Az Istennek lélekben és igazságban való imádása. Debreczen, 1826.
2. Gyászbeszéd Nagy István felett. U. ott, 1832.
3. Gyászbeszéd Szentgyörgyi József felett. U. ott, 1832.
4. Gyászbeszéd Buday Ezsaiás felett. U. ott, 1841.
Tud. Gyűjtemény1827. V. 126.
Kis János Emlékezései II. 55.
Prot. Egyh. és Isk. Lap 1864. 14. sz.
Sárospataki Füzetek 1864. 93.
Révész Imre, Halotti beszéd néhai Aranyi István felett. Debreczen, 1864.
Prot. Képes Naptár 1865. 59.
Szűcs, Debreczen Története III. 945.
Figyelő II. 173. l.
Petrik Bibliographiája és gyászjelentés.