a Kisfaludy-társaság elnöke s a m. tudom. akadémia főtitkára, szül. 1817. márcz. 2. Nagy-Szalontán, Bihar-megyében, hol atyja A. György földmivelő volt, egy kis ház és föld birtokosa; a nemzetség, melyből származott eredetileg nemes volt, azonban jogaitól megfosztva, bár a nemeslevél birtokában, per utján sem volt képes visszaszerezni régi kiváltságát. Anyját Megyeri Sárának hívták. Iskoláit Szalontán kezdte. 1833-ban a költészeti osztályba lépett; azon év nov. Debreczenbe ment; alig vihetett oda annyit, hogy a deák beöltözés költségeit fedezhesse. 1834. márcziusában Kis-Ujszállásra ment ideiglenes tanítónak, hogy egy kis pénzt szerezzen tanulmányai folytatására. Kis-Ujszálláson Török Pál, a későbbi ref. püspök, volt a rector. Jeles könyvtára megnyílt Arany előtt, ki éjjel-nappal olvasott; a német és franczia nyelvben is gyakorolta magát és latinból, németből fordítgatott, sőt a költészetben is tett kisérletet. Egy év mulva visszament Debreczenbe és Erdélyi József kis leányait tanítván mellékesen, tanárai is különösebben figyeltek reá, úgy, hogy a grádus elejére vergődött; ő mégis megunván az iskolai egyhangúságot, festő vagy szobrász akart lenni s az iskolát 1836. februárban önként elhagyta. Ekkor a Debreczenben Fáncsy és László igazgatása alatt működő szinésztársaságba állott; ez azonban már április 1. föloszolván, a Hubay által toborzott vándorszinész csapathoz csatlakozott, és Nagy-Károly, majd Szatmár, végre Mármaros-Sziget lett vándorlásuk czélja; de néhány havi sanyarú vándorlás és hányattatás után, ugyanazon év nyarán, már Szalontán leljük őt. Alig pár héttel hazaérkezése után édes anyja hirtelen meghalt kolerában, atyja pedig elvesztette szemevilágát. Egyháza s a város részvéttel tekintvén a fiú sorsát, megválasztották őt conrectornak. A grammatikai osztályokat tanította 1839. tavaszáig; ekkor egy évig irnok a városnál, azután rendes aljegyző lett. 1836-40 nem szün meg folytatni olvasmányait, Shakespere német forditásait akkor forgatta először. Homért is elővette. A francziában Telemaque és Florian után Molierebe kapott. 1840 novemberben nőül vette Ercsey Juliannát, egy ügyvédnek árva, vagyontalan leányát.
1842. tavaszán Szilágyi István egykori tanulótársa jött mint rector Szalontára és Aranyt a további irodalmi munkásságra buzdította s különösen a görög tragikusok forditására unszolá; majd az angol nyelvben jártasságot szerezvén, Shakesperet kezdé tanulmányozni s fordítgatni. 1845. nyarán irta az Elveszett alkotmány cz. szatirikus eposzt. (Megjelent a Kisfaludy-társaság Évlapjai VII: kötetében és 25 arany dijat nyert.) 1846-ban az Életképekben (I. 13. sz.) jelent meg tőle egy falusi beszély: Egyszerű beszélyke, Uti tárczámból cz. és egy másik Hermina cz. (II. 9. sz.) Ekkor irta Toldit, melylyel 1847-ben a Kisfaludy-társaságtól kitűzött 20 arany pályadíjat nyerte el. Ez évben irta Murány ostromát és Toldi Estéjét.
1847. jun. 1-10. Petőfi meglátogatván őt, szoros barátság szövődött köztük és sürűn leveleztek. 1848-ban a Kisfaludy-társaság tagjai sorába vette őt fel. 1848-49-ben néhány verset és kisebb elbeszélést irt a folyóiratokba. A kormány által megindított Nép Barátja cz. lap szerkesztését nem vállalta el, csak nevét kölcsönözte oda, a valódi szerkesztő Vas Gereben volt; eleinte több költeményt és népszerű politikai czikket irt bele, de 1849. márcz. 10. már neve se fordúl elő a lapon. Mint nemzetőr részt vett a szalontai századdal az aradi várostrom körűli szolgálatban, mintegy 8-10 hétig. A szabadságharcz alatt is folyvást jegyző maradt 1849. tavaszáig. Ekkor a magyar belügyminiszteriumnál fogalmazói hivatalt vállalt és lakását Debreczenbe, majd Pestre tette át. Családja Szalontán maradt, hol Petőfi családja 1849. január végétől májusig náluk lakott. Bekövetkezvén a katasztrófa, mint magánegyén lakott Szalontán 1851. őszéig. Időközben Tisza Lajos hivta meg Gesztre, hogy fiát, Domokost a költészetre oktassa. Az 1851 év második felében a nagykőrösi ref. gymnasiumhoz a magy. és latin nyelv és irodalom tanárává választatott, hova azon év őszén egész családjával át is költözött.
Az 1850. évtől fogva ujra dolgozgatott folyóiratokba s albumokba, leginkább lyrai költeményeket. Ez időszakból valók nagyobb művei is. Mint nagykőrösi tanár rendszeresebben kezdte tanulmányozni a magyar nyelvet és irodalmat. A világirodalom nagyobb eposzait is ujra olvasgatta. Egy pár értekezést irt az Uj M. Museumba. (1854., 1857.) A m. tudom. akadémia tiz évi szünet után 1858. decz. 15. nagy gyűlést tartván, előbb levelező, majd ugyanaz nap rendes taggá választotta s székét 1859. okt. 31. Zrinyi és Tasso cz. értekezésével foglalta el.
1860. jul. 15. a Kisfaludy-társaság igazgatójának választotta s ő elfoglalván ez állást, Pestre költözött, egyszersmind 1860. nov. megindította a Szépirodalmi Figyelőt, melyet 1862. okt. végeig szerkesztett, mire 1863-ban a Koszorút indította meg, mely 1865. jun. végén szünt meg. Arany mindkét lapban számos czikket, u. m. irói arczképeket, értekezést a magyar verselésről és birálatokat irt.
Szalay László elhunytával a m. tudom. akadémia titkára lett 1865. jan. 26.; az uj alapszabályok kihirdetése után pedig 1870. jan. 17. az elegyes ülés főtitkárnak nyilvánította. A király őt koronázása alkalmával 1867-ben a Szent-István rend keresztjével diszítette föl.
1865-76-ig eredeti művein alig dolgozott valamit. 1877-ben lemondott főtitkári hivataláról, de ezt az akadémia nem fogadta el; Arany azonban 1879-ben harmadizben kérte fölmentését a titkári hivataltól; az akadémia ekkor elfogadta lemondását. Miután titkári fizetését 1877. óta nem vette fel, legalább az akadémia palotájában elfoglalt lakásnak további megtartására kérték föl, egyszersmind a tiszt. főtitkári czímet ruházták reá 1879. máj. 22. Ugyane gyűlésen igazgató taggá is választatott. Hivatalától való visszavonulása után számos lyrai költeményt s balladát irt. 1879. tavaszán bevégezte Toldi Szerelmét.
Ezután egész haláláig keveset dolgozott. 1868-ban veszélyes betegséget állott ki és májbaja miatt évenkint a karlsbadi fürdőt látogatta. Régi betegsége, a heveny hörglob, 1878. aprilisében lépett fel első izben súlyos alakban, mig végre egy meghülés fokozván betegségét 1882. okt. 22. meghalt Budapesten a m. t. akadémia palotájában. Ravatalánál Gyulai Pál, Szász Károly és Török Pál ev. ref. püspök tartottak gyászbeszédet. A Kisfaludy-társaságban 1883. okt. 24. Gyulai Pál, a m. tudom. akadémiában az 1884. jun. 8. közülésen Szász Károly tartottak fölötte emlékbeszédet.
Munkái:
1. Toldi. Koszorúzott költői beszély 12 énekben. (Költői pályaművek, melyeket 1847-ben koszorúzott és kitüntetett a Kisfaludy-társaság. Pest. 1847.) 2. kiadás U. ott, 1854. 3. (népszerű) kiadás. U. ott, 1858. 4. (népszerű) kiadás. U. ott, 1867. Iskolák számára nyelvi jegyzetekkel ellátta Lehr Albert. Budapest, 1880. 5. kiadás. U. ott. 1882. Nyelvi és tárgyi bő magyarázatokkal ellátta Lehr Albert. U. ott, 1882. Akad. nagyjutalmat nyert. 6. kiad. U. ott, 1886. (Jeles irók iskolai tára XI. Ism. Bud. Szemle.) 7. kiadás. Bpest, 1887.
2. Murány ostroma. Beszély négy szakaszban. Pest, 1848. és Bpest, 1884. (és Családi Könyvtár 78. és XI. Bpest, 1884.)
3. Katalin. Tizenhárom énekben. Pest, 1850.
4. Nagyidai czigányok. Hősköltemény négy énekben. U. ott, 1852. (és Családi Könyvtár 49. Budapest, 1884.)
5. Toldi estéje. Költői beszély 6 énekben. Pest, 1854. Az akadémia által a Marczibányi jutalomban részesíttetett. (Ugyanekkor Toldival is egy kötetben. 2. (népszerű) kiadás. U. ott, 1859. 3. (népszerű) kiadás. U. ott. 1867. (Toldival együtt két kötetben) 4. kiadás. Bpest, 1882. (Toldival együtt. U. ott, 1882. Családi Könyvtár 30, 31. és VIII.) 5. kiadás. U. ott, 1887.
6. Kisebb költeményei. Pest, 1856. két kötet. (1860-ban az akadémia nagy jutalmával tüntette ki. Ism. Bérczy, P. Napló 1856. 345, 346. sz.) 7. teljes kiadás, Budapest, 1885. és Családi Könyvtár 115-118. és XXXV.)
7. Széchenyi emlékezete. Olvastatott az akad. Széchenyi-ünnepélyen. Pest. 1860.
8. Buda halála. Hún rege. A m. tud. akadémia által Nádasdy-díjjal jutalmazott mű. U. ott, 1864. 2. kiad. Bpest, 1884. 4. kiad. Családi Könyvtár 38, 39. 5. kiad. Bpest, 1884.
9. A Szent-Iván-éji álom (Shakspere minden munkái I. k.) Pest. 1864. (2. kiadás Bpest 1879. 3. kiadás önállóan Konewka 24 silhouettejével. 4. kiadás. U. ott. 1884. (A magyar nemzet családi könyvtára 56. füzet és Shakspere szinműveinek 1888. díszkiadása. Bevez. és jegyzetekkel Csiky Gergelytől. XVI.)
10. Hamlet, dán királyfi (Shakspere minden munkái 8. kötet.) Pest, 1867. 2. kiadás. Bpest, 1882. 3. kiadás önállóan egy fényképpel (Makart) U. ott. 1882. 4. kiadás. U. ott, 1884. (A m. nemzet családi könyvtára és Shakspere szinműveinek 1886. diszkiadásában VI. Bevez. és jegyzetekkel Csiky Gergelytől.)
11. János király (Shakespere minden munkái 14. kötet.) Pest, 1867. (2. kiadás önállóan. Bpest, 1884. és a Shakspere szinműveinek 1887. diszkiadásában. Bevezet. és jegyzetekkel Csiky Gergelytől XXVII.)
12. Arany János összes költeményei. Pest, 1867. hat kötetben, arczképpel. E kiadás nyerte el 1872-ben az akadémia nagy jutalmát 2. kiadás, egy 4-rét kötetben arczképpel és 8 fényképezett rajzzal. U. ott, 1867. (Ism. Hon 1866. 285. V. K.) A fényképek az illető költeményekkel együtt külön Arany-Album czím alatt is megjelentek. U. ott, 1867. 2. (czim) kiadás. U. ott, 1869. 3. kiadás. U. ott, 1872. kétféle alakban, 6 és 3 kötetben; ugyanezen kiadás a Családi Könyvtárban is.
13. Toldi szerelme. Költői elbeszélés tizenkét énekben. Bpest, 1879. (Az akadémia 1880-ban nagy jutalommal tüntette ki, valamint a Kisfaludy-társaság is ötven arany jutalomban részesítette.) 2. kiadás. U. ott. 1880. kétféle alakban. 3. kiadás. U. ott, 1882. (Ugyanez a Családi Könyvtár 9-14. és III. k.).
14. Prózai dolgozatai. U. ott, 1879. (Ism. Budapesti Szemle XXI. Családi Könyvtár XXI. 1885.)
15. Aristophanes vigjátékai. (A m. tud. akadémia által gr. Karátsonyi-jutalommal kitüntetett fordítás.) Bpest, 1880. 3 kötet. (Ism. Bud. Szemle XLI., XLII. Imre Sándor. P. Lloyd 326. sz. stb.)
16. Arany János összes munkái. 8 kötet. Bpest, 1884-85. (Ism. Egyet. Philol. Közlöny 1886. stb.)
17. Zrinyi és Tasso. U. ott, 1885. (Családi Könyvtár 77. k.)
18. Ercsey Sándor, Arany János életéből. Gyulai Pál előszavával és Arany Jánosnak 60 levelével. U. ott. 1885.
19. Arany János hátrahagyott iratai és levelezése. 4 kötet. Bpest, 1887-89. (Fia Arany László által sajtó alá rendezve, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátva. Ism. P. Napló 1886. 305. sz. Nemzet 1886. 327., 1887. 60., 98., 137. sz. Vasárn. Ujság 1887. Bud. Szemle LIII., LIV. Főv. Lapok 1887. 61. 272. 274. sz. Egyetértés 1887. 249. sz. Tanáregylet Közl. XX. k. stb.)
Arany egyes költeményei elszórtan és önállóan is megjelentek a külföld irodalmában; igy a Toldi és Murány ostroma Kertbeny fordításában Lipcsében jelent meg: Johann Arany's Erzählende Dichtungen czímmel 1851-ben; Toldit és Toldi estéjét Kolbenheyer Móricz adta ki 1855 és 1857-ben ugyanott; Jovanovics János Toldit szerbre ford. (Ujvidék, 1858.) Toldi szerelmét is németre fordította. Kolbenheyer Budapesten, 1884-ben, Toldi estéjét szerbre fordítva Jovanovics adta ki Ujvidéken, 1870-ben; ő fordította szerbre Murány ostromát is.
Buda halálát Sturm Adolf fordította németre. (Lipcse, 1879. Ism. Hon 226. sz.) Katalint és Keveházát Dux Adolf (Pest. 1861.) és Sponer A. (Lipcse, 1880.) adták ki Ungarische Dichtungen cz. gyűjteményes munkában. Keveházát Kertbeny is lefordította és kiadta Dichtungen v. J. Arany czímű gyűjteményben (Genf, 1861.)
Kisebb költeményeit többen fordították különböző időben gyűjteményekben és lapokban, u. m. németre: A von der Haide (Handmann Adolf), Sponer Andor, Dudumi Demeter, Kertbeny Károly, Steinacker Gusztáv, Strassmann Mór, Lindner Ernő, Dux Adolf, Dóczi Lajos, Gross K., gr. Pongrácz István, Braun József, Korodi Lajos és mások; francziára: Saissy Amadée (A dalnok búja és Zách Klára az Egyetemes Philologiai Közlönyben 1878.); oroszra: Mihajlova Olga (a Rab gólya költ. a Vjesztnik Yevropy folyóirat 1889. szept. füzetében); angolra: Loew W. és Butler E. D.
Álnevei és jegyei: ifj. Árva Imre s Arianus (Hölgyfutár 1851.)., Akakievics Akaki, A. A., M. P., Y. és -y -o. (Koszoru 1863-65.), Szalontai J. M. (Nyelvőr), A. (M. Emléklapok 1850., M. Irók Füzetei, 1851. és Szépir. Figyelő (1861-62.), A. J. (Pesti Röpivek 1850., Remény 1851. és Koszoru 1863.), A...ny (Az 50-es évek elején és azután is); végre # (Üstökös 1858-59.)
Arczképét a szalontai tanács lefestette Barabás által 1856-ban (P. Napló 1856. 405., 415. sz.) E fölvétel után készült 1883-ban szintén Barabás által a m. tud. akadémia képes termében levő olajfestményű, életnagyságú térdképe, ezután rajzolta Barabás Aranynak azon arczképét is, melyet Axmann metszett aczélba s mely megjelent Kisebb költeményei előtt 1856-ban. Barabás már 1848-ban az Életképek és 1855-ben a Hölgyfutár szerkesztősége által kiadott Arczkép Album számára is rajzolta kőnyomatú kiadás czéljából. A Vahot Imre által kiadott Magyar Irók arczképcsarnoka 1. műlapján Barabás után Rohn által kőre rajzolva szintén megjelent A. arczképe. (A. J. hátrahagyott iratai és levelezése I. 529. l.)
Sikerült gipszöntvényű mellszobrát, mely a m. n. múzeum szobortárában látható, még életében elkészíté Izsó Miklós; halála után Kiss György mintázta sok hűséggel. Amaz férfi, emez öreg korában ábrázolja a költőt.
Emlékszobra érczbe öntve (Strobl műve) a m. n. múzeum előtti kerti téren fog fölállíttatni.
Arany János munkáiról, leveleiről és az életére vonatkozó czikkekről, melyek 1885. elejéig megjelentek, bő repertorium található a Ráth Mór által kiadott: Összes munkáinak V. és VIII. kötetéhez csatolt függelékben.
Ehez járulnak még: Toldy Ferencz, (Szépirodalmi Szemle 1847.)
Kemény Zsigmond, (Divatcsarnok 1853., fölvéve tanulmányaiba 1870.)
Greguss Ágost (Pesti Napló 1854.)
Gyulai Pál (Budapesti Hirlap 1855.)
Bérczy Károly (Pesti Napló. 1856.)
Néptanitók Ismerettára. I. Pest, 1873. (Greguss Ágost.)
Thewrewk Árpád, Ágnes asszony. Értekezés. Bpest, 1882.
Háhn Adolf, Adatok tanársága idejéből. (Egyet. Philol. Közlöny, 1883.)
Szivák Imre, Arany Toldija a középiskolában. Nagyszombat, 1884.
Dalai. Énekre és zongorára feldolgozta Bartalus István. Bpest, 1884.
A M. Tudom. Akadémia Értesítője XVI., XVII., XIX.
Magyar Helikon I. oszt. 3. kötet. (Dr. Badics Ferencz.)
Budapesti Szemle II., VII., VIII., X. (1858-60.) és Gyulai Pál szerk. alatt I., II., IV., XVI-XVIII., XXII., XXVII., XXXVI. (Gyulai Pál), LIII (Bayer József), LIV. (Péterfy Jenő.)
Márki Sándor, A nagyfalusi Arany-család. (Századok 1879. Különnyomatban is.)
Jancsó Benedek, Arany János. (Kölcsey Egyesület Évkönyve I. 1884.)
Magyar Salon, II. (1884-85.)
Fővárosi Lapok 1885. és 1886. 109., 293. sz. 1887. 97. sz.
Győri Közlöny 1886. 53., 54. sz.
Pester Lloyd 1886. 184. sz.
Jászberényi kath. Gymn. Értesítője 1886.
Pesti Napló 1887. 98., 354. sz. (Szász K.)
Budapesti Hirlap 1885. 146. 1886. 184. 1887. 97. sz.
Vasárnapi Ujság 1887. 37. 51., 1888. 1. sz.
Egyetértés 1887. 181., 1888. 105. sz.
Beöthy Zsolt, Szépprózai Elbeszélés I. II. és A. J. halálára irt vezérczikke a P. Naplóban. (1882. 292. sz.) úgyszinte: A nemzeti érzés epikájában cz. felolvasása. (Pozsony-vidéki Lapok 1887. 221-23. sz.)
Koltai Virgil, Arany János élete és költészete. (Ism. Egyet. Philol. Közlöny 1887. 82. l.)
Riedl Frigyes, Arany János, Bpest, 1887. (Ism. Egy Philol. Közlöny. Nemzet 1. sz.)
Panyak Repertoriuma.
Figyelő I-XXVI.
Egyet. Philol. Közlöny 1887. 82., 189., 555., 656. 1889. 287.
Magyar Könyvészet. II. 1876-85. és 1886-88.
Szinnyei Repertoriuma. Tört. I., II.
Petrik Bibliographiája.
Nagyszalonta és Vidéke. 1890. 3. és köv. sz. (A. J. életéből. Rozványtól.)
Önéletrajzi adatok (A. J.-nak 1867. szept. 18. kelt és hozzám intézett levele) és gyászjelentés.