az erdélyi kir. tábla ülnöke; A. György, erdélyi ref. superintendens és bonyhai Simon Mária fia, szül. 1737. szept. 15. Szék mezővárosban; a gymnasiumot Maros-Vásárhelyt végezte, a bölcseletet és jogtudományokat a nagyenyedi tanintézetben, hol 1753. május 27. iratkozott be. 1764-ben a marosvásárhelyi kir. tábla elnökének irodájában, mint irnok, két évvel azután pedig Székely Dávid itélőmester mellett, mint igtató kapott alkalmazást. Ekkor tanulta meg a német és franczia nyelvet. Bécsbe utazván, Mária Terézia királynőnél kihallgatáson volt és nyugalmasabb tiszi állást kért; ekkor az erdélyi királyi táblához számfölötti ülnökűl neveztetett ki; később Marosvásárhelyt mint törvényszéki közbiró működött. 1796. nov. 29. mint rendes ülnök nyert hivatalt a kir. táblán. Meghalt 1817. márcz. 11. Marosvásárhelyt.
Az irodalomban először verseivel lépett föl, melyek a Magyar Hirmondóban (1781.), a kassai Magyar Museumban (1789.), Kazinczy Orpheusában (1790.) és később külön is megjelentek. Az 1790-iki országgyűlés alkalmával az Erdélyi nyelvmívelő társaságot alapította s annak titoknoka lett; ezen társaság szervezve lévén, üléseket tartott és a tagok szakmunkálatokkal léptek föl; ennek a következő füzet lett eredménye: A magyar nyelvmívelő társaság munkálatainak első darabja. Szeben, 1796. Ezen társasághoz A. még a Régi kéziratok társaságát csatolta. Ez úton, valamint terjedelmes ismeretségei által a magyar nemzet közéletét tárgyazó sok oly munka és nagyérdekű irott emlék birtokába jutott Aranka, hogy könyv- és kézirattára azon időben egyike volt a leggazdagabb hazai magángyűjteményeknek, s maga A. is akként nyilatkozott róla végrendeletében, hogy jó barátok közt is megér ezer aranyat. A gyűjtemény Mikó Imre gróf birtokába, onnan pedig az erdélyi muzeumbe került.
Munkái:
1. Felséges József császár nagy-erdélyi dicsőséges fejedelemségének és Nagy-Erdély arany idejének elkezdődött órái. Szeben, 1781.
2. Anglus és magyar igazgatásnak egybenvetése. Kolozsvár. 1790. (Névtelenűl. Ezt Szrógh Sámuel megbővítve németre is lefordította; megjelent U. o. 1791-ben.)
3. Julia levele Ovidiushoz. Németből. Kassa. 1790.
4. Egy erdélyi magyar nyelvmívelő társaság felállításáról való rajzolat, az haza felséges rendeihez. Kolozsvár, 1791.
5. Az erdélyi kézirásban levő történetiróknak esztendőszám szerint való lajstroma. (Kolozsvár, 1791.)
6. Az erdélyi kézirásban levő történetirók kiadására felállítandó társaságnak rajzolatja. U. ott, 1791.
7. A budai basa. Francziából. Bécs, 1791.
8. Ujmódi gonosztevő, a fiúi szeretetnek jeles példája. Szinjáték 5 felv. Francziából. U. ott, 1791. (Fenouillot Falbair szinműve, mely már 1785-ben: Gályarab czimmel magyarra fordíttatott b. Wesselényi Zsuzsannától. Mind a két czim alatt előadatott Pesten, 1793. jan. 25. először és 1794., 1808. és 1810-ben.)
9. Az igazgatás formáiról és az uralkodók kötelességeiről egy próba II. Fridrik prussiai király munkái közűl. Francziából. Kolozsvár, 1791.
10. A magyar nyelvmívelő társaságról. Ujabb elmélkedés. U. ott, 1792.
11. Levél az erdélyi magyar társaság nevében. U. ott, 1795.
12. Aranka György apró munkái. I. darab. (1. Ember, világ, isten. Egy philosophiai elmélkedés. 2. A templom. Egy erkölcsi elmélkedés. 3. 1804. krónikája) Maros-Vásárhely, 1805.
13. Elmejátékai. Nagyvárad, 1806.
14. Horvátországi bán maros-németi gróf Gyulay Ignácz ur tiszteletére Marosvásárhely, 1806. (Névtelenűl.)
15. A nemes magyarországi felült nemességhez. Pest, (1807.)
16. Két értekeződés: I. Az 1809-ik esztendőnek eltemetése. II. Gubernátor Hunyady Jánosról... melyben megbizonyittatik, hogy nem volt szerelem gyermeke. Kolozsvár, 1810.
17. A napnak négy részei jeles példája a városban. (Fordítás hely és év n., valószinűleg Kassán, 1790-ben jelent meg.)
Kéziratban maradtak következő dolgozatai: Beszélgetés b. Szilágyi Sámuel és gr. Toldalagi László között, bizonyos polgári dolgok felett. A székely nemzetről. Béla király nótáriusa. (Fordítás.) Schlötzer magyar sértegető munkájának az erdélyi szászokról megczáfolása. Honnan neveztetett Erdély németűl Siebenbürgennek. Az erdélyi vajdák, kik szolnokmegyei ispánok voltak, melyik Szolnoknak voltak ispánjai? Hora támadásának története, akkori levelekben és irományokban. Kézirati műveiből gr. Széchenyi, Jankovich és Horvát István gyűjteményeivel több jutott a m. n. múzeumba, u. m. Levelei Pyber Benedekhez 1799. és Révaihoz 1794-1806 (8 db). Magyar dalok és deák versek. 3 füzet. Versei. Ádám atyánk nőtelen fiának. 1798-ban. Grammatikai jegyzetei Gessner fordítására. A m. tudom. akadémia kézirattárában Kazinczyhoz és Gyarmathy Sámuelhez irt nehány levele, a hozzáírottak azonban feles számmal vannak. A kolozsvári kath. lyceum könyvtárában vannak a nyelvmívelő társaság iratai s Arankához intézett levelek.
Arczképét a bpesti nemzeti múzeum számára Boér Márton marosvásárhelyi festő rajolta, de eddig nem került elő.
Névaláirásának hasonmása a Hebe 1826. mellékletén van közölve.
Horányi, Nova Memoria. I. 181.
Siebenb. Quartalschrift V. 233.
Wallaszky, Conspectus 304., 410.
Sándor István, Magyar Könyvesház. 177., 184., 186., 187., 195., 252.
Tudom. Gyűjt. 1818. XII.
Oesterr, Archiv für Geschichte. 1831. 129. sz. (Rumy)
Közh. Esmeretek Tára. I. 370.
Básthy, Magyarok Emléke.
Uj M. Múzeum. 1854. I. 401. 1880. I. 205. II. 7. 151.
Egyetemes M. Encycl. III. 695.
Szathmáry, Bethlen-főtanoda. 276.
Ballagi Aladár, Magyar Testőrség Története. 257.
Figyelő. I. III-VII. IX-XII. XVI. (Jakab Elek.) XIX.
Szinnyei Repertoriuma Tört. I. II:
Torma Repertoriuma 103., 115.
Toldy, M. Nemzeti Irod. Története 1878.
Beöthy Zsolt, Szépprózai Elbeszélés II.
Ballagi Géza, A Politikai Irodalom 520., 523., 601.
Petrik Bibliographiája.