cs. kir. kamarás és udvari tanácsos, a marosvásárhelyi kir. tábla elnöke, b. A. Lázár, erdélyi kanczellár fia, szül. 1815. decz. 11. Altorján. Iskoláit Nagybányán kezdte, középiskolai s jogi tanulmányait a pozsonyi jogakadémián 1835-36-ban s a bécsi Theresianumban végezte. 1837-ben az erdélyi udvari kanczelláriánál gyakornokoskodott; a következő évben már Kolozsvárra, az erdélyi főkormányszékhez tették át és még azon évben Marosvásárhelyre, a kir. táblához joggyakornokúl, 1842-ben pedig számfeletti táblai ülnökűl kineveztetvén, az erdélyi országgyűlésnek is hivatalból tagja volt. Itt a konzervativ párthoz csatlakozott. Az 1848-ki mozgalmakban mint nemzetőr vett részt; de az év végén, mikor a dolgok rosszabb fordulatot vettek, Galiczián át Bécsbe menekült. 1849. végén visszatért Erdélybe s törvényszéki szolgálatot vállalt. 1853-ban elnök lett a fogarasi törvényszéknél; 1854-ben a nagy-szebeni törvényszékhez mint előadó, majd a marosvásárhelyi törvényszékhez mint elnök helyeztetett át; 1857-ben az urbéri törvényszéknek, 1860. jul. elején pedig a főtörvényszéknek lett elnöke. 1861. jun. 17. az erdélyi törvényes kir. tábla elnökévé; végre 1869. május elején az ujonnan fölállitott marosvásárhelyi kir. itélő-tábla elnökévé neveztetett ki. Egyike volt Erdély legkitünőbb gazdáinak, különösen a gyümölcs- és bortermelés terén. 1872-ben a vaskoronarend másodosztályú keresztjét kapta. Legelső fényképésze volt az országnak. Mikor a fogarasi törvényszéknek elnöke volt, akkor kezdték a francziák a legelső fénynyel iró gépet csinálni. Apór azonnal megtanulta a mesterséget és egész kis műtermet rendezett be. A székély-egyletnek és az erdélyi gazdasági egyletnek is elnöke volt. Meghalt 1885. okt. 31. Marosvásárhelyt.
1835-ben lépett fel a Regélőben Fiatal házasok zavarodásai cz. beszélyével, melyet ugyanott néhány verse is követett; irt még a Rajzolatokba (1835.) humoros czikkeket és fordított beszélyt az Athenaeumba (1839.) Azóta csak elvétve irt néhány politikai s közgazdasági czikket nagyobb lapjainkba. Tevékeny részt vett 1879-ben a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond-társaság alakulásánál, melynek elnökévé választották; a közgyűlést megnyitó beszédei a társaság közlönyében, az Erdélyi Figyelő-ben és a kolozsvári Élet és Irodalom-ban jelentek meg.
Munkái:
1. A székely örökség történelmi és jogi szempontból. M.-Vásárhely. 1868.
2. A zöld takarmány elvermeléséről és eltartásáról. U. ott, 1883.
Érdekes, 12,000 kötetből álló könyvtárát részben, az 1848-49. magyar szabadságharczot illető igen gazdag apró nyomtatvány-gyűjteményét pedig egészen az erdélyi múzeumnak hagyományozta.
Századok 1868. 355.
M. Könyvészet II. 1876-85.
Pesti Napló 1885. 302. 303. sz.
Vasárnapi Ujság 1885. 44. sz. arczk.
Hunyad 1885. 45. sz.
Maros-Torda 1886. 6. sz.
M. Nemzettségi Zsebkönyv I. és gyászjelentés.