ág. hitv. evang. lelkész, szül. Hájban; előbb (1660 körűl) Báthban tanítóskodott, azután ujfalusi, nemsokára pribelyi, végre dacsólámi pap lett. Kortársai rossz néven vették neki, hogy 1674-ben, a protestánsoknak tiz évi üldöztetésekor, úgynevezett módosított térítvényt adott magáról. Meghalt 1675. táján.
Lacrymae disolatae filiae Sion cz. munkáját, melybe a korabeli evang. egyházak eseményeit foglalta röviden össze, nem merte kiadni. Kéziratát Schmal, fiánál Antoni Sámuel superintendensnél látta.
Horányi, Memoria I.
M. Tud. Értekező 1362. I. 342.
Fabó, Monum. Evang. I. III.