orvostudor, kir. tanácsos, a marosvásárhelyi városi s országos kórház főorvosa. A János ev. ref. püspök fia, szül. 1808. jun. 27-én Marosvásárhelyt végezvén jogi s theologiai tanulmányait, 1829. okt. orvosi cursusra a bécsi egyetemre ment és ott 1836-ben tudori oklevelet nyert. A következő évben sebész-tudorrá és szülész-mesterré avattatván fel ugyanott. Nagy-Enyeden telepedett le, mint a Bethlen-collégium kórházának orvosa. 1849-ben ő is menekült családjával Kolozsvárra; utóbb Marosvásárhelyre tette át lakását, hol 1867-ben városi tiszti főorvossá, 1875-ben a m.-vásárhelyi országos kórház főorvosává, 1876-ban pedig az ev. ref. collégium főgondnokává választatott. 1881-ben kir. tanácsos lett. Meghalt 1884. decz. 28. Marosvásárhelyt.
A hazai közművelődési, tudományos és irodalmi társulatoknak részint alapító, részint pártoló tagja volt.
Munkája: Dissertatio in aug. med. pharmacologica de digitali purpurea. Vindobonae, 1836.
Vasárnapi Ujság 1882. arczk. (Eletr. Szász Károlytól.)
Orvosi Hetilap 1881.
Szinnyei Könyvészete.
Marosvásárhelyi evang. ref. Kollegium Értesítője 1877. 43. 1885. 9.
Wekerle, Kis-Lexikon és gyászjelentés.