nagyváradi olvasókanonok és káptalani jegyző,
ki a székesegyház sekrestyéjében az istenitéletek jegyzőkönyvét, a váradi regestrum nagy részét irta 1217-1235-ig, mely most Ritus explorandue veritatis czim alatt ismeretes. A káptalan levéltárában fedeztetvén föl 1550-ben Martinusius György nagyváradi püspök által. Kolozsvárt adatott ki. A szerző származására nézve magyar volt, legalább a munkában elforduló sok magyar szó és a mondatszerkesztés erre vall. Ujra kiadta Bél Mátyás, Adparatus ad hist. Hung. Posonii, 1735. és Endlicher, Rerum. Hung. Mon. Arpadiana (St. Gallen, 1849.) cz. gyűjteményében.
Haner, Scriptores 141.
Pauer, Az Egyházi Rend Érdemei 145.
Vajda Gyula, A váradi Regestrum. Bpest, 1880.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár II. 44.
Bunyitay, Váradi Püspökség Története.