cs. kir. kamarás, szül. 1839-ben Gyarmatán, Temesm., hol atyja b. A. György Temesmegye alispánja volt; a reáliskolát szülővárosában látogatta; 14 éves korában a bécsi polytechnikumra ment, melyet két év mulva elhagyott és 1855-ben a hadseregbe lépett, hol a 2. dsidás-ezredben hadnagy lett és szolgált 8 évig. Az 1859. hadjárat alatt Olaszországban harczolt. Ekkor nyilt alkalma az olasz méhészettel megismerkednie, melyet később hazájában is meghonosított. 1862-ben mint százados a katonai pályától megvált és Hohenheimban a gazdászati tanfolyamot hallgatta; később Németország egyéb gazdászati intézeteit is látogatta s különösen a méhészettel és a nemzetgazdasággal foglalkozott. Hazájába visszatérvén, a méhészetnek szentelte minden idejét. 1866-ban ismét belépett a hadseregbe s részt vett mint kapitány az olasz háborúban. A béke helyreálltával haza térve a Bánságba, Temes-Gyarmatára költözött és méhészetét ritka nevezetességre emelte, úgy hogy még a külfölddel is kereskedést űz és évenként ezer rajon fölűl szállít oda. 1885-ben saját költségén Bulgáriába ment, a sebesült vitézek segélyére oda sietett vörös-kereszt egyletet vezénylendő 1887 óta országgyűlési képviselő, 1872 óta cs. kir. kamarás.
A méhészetet elméletileg az irodalmi téren is gyarapította czikkeivel, először a buziási Ungarische Bieneben 1875-ben, majd a Magyar Méhben, melynek 1880. márcz. 1. óta társszerkesztője, az Eichstädter Bienen-Zeitungban és a párisi Agriculteurben. A Földmivelési Érdekeinknek is munkatársa volt 1873-74-ben.
A Gallus szaklapban a nyulászati-rovat vezetője.
Nagy Iván, Magyarország Családai. Pótlékkötet.
Magyar Plutarch, Győr, 1879.
Sturm, Uj országgy. Almanach.