miniszteri tanácsos, a III. oszt. vaskoronarend tulajdonosa s a belga Lipótrend középkeresztese, szül. 1835. jan. 20. Zomborban, hol atyja A. Nep. János okl. mérnök, ügyvéd, a (város tanácsosa és egy izben követe volt a pozsonyi országgyülésen. A. Béla gymn. tanulmányait Kalocsán, Baján és Budán, a bölcseletit a pesti egyetemen végezve, a műegyetemet járta Pesten (1851/2-től), Bécsben és Karlsruheban. Még tanulmányai befejezte előtt segédkezett a Strassburg-Kiel közti vasuti híd tervezésénél; 1857 őszén a Ferencz-József-vasut igazgatóságánál nyert alkalmazást Stiriában; innen a déli vasuthoz Nagy-Kanizsára s 1864-ben mint osztálymérnök Budára helyeztetett át. 1867-ben államszolgálatba lépett, a közmunka s közl. miniszteriumnál vasuti felügyelő, 1871-ben osztálytanácsos, legutóbb pedig b. Kemény Gábor alatt miniszteri tanácsos és a vasuti főfelügyelőség főnöke lett. 1885-ben a Brüsselben tartott első nemzetközi vasuti congressuson, mint a magyar kormány kiküldöttje, a congr. egyik szakosztályának elnöke és állandó bizottságának tagja volt. Beutazván Német-, Franczia-, Olasz- és Angolországot, Belgiumot és Svájczot, 1863-ban Amerikába ment első nejéért, Meszlényi Gizelláért (Meszlényi Rudolf és Kossuth Zsuzsánna idősbik leányáért); ez 1865. őszén meghalálozván, 1876-ban testvérét Ilonát vette nőül, ki szintén ír, habár ritkán, az amerikai lapokba; ez ismertette a Földrajzi Közleményekben az Egyesült-Államoknak Great-National-Park név alatt ismeretes vidékét. Legújabban jelent meg tőle: A meghallgatott ima. Bpest, 1890. (Elbeszélés az ifjúság számára.) A. Bélának első házasságából származott fia Dezső, jogtudor és hirlapiró. A. B. a magyar mérnök- és épitész-egyletnek megalakulásától (1867) vál. tagja. 1872-78-ban titkára, 1885-88-ban alelnöke volt. A társulat közlönyét pedig 1869-78-ig szerkesztette.
Közleményei kizárólag a M. Mérnök- és Építészegylet Közlönyében jelentek meg, melyeknek egy része német, franczia s olasz nyelvre lefordíttatott és átment a new-yorki szakfolyóiratokba is. Legujabban a Közlekedés szakfolyóirat (1889) közli a vasuti congressuson tartott előadásait. Költészettel is foglalkozott, habár már későn és többnyire alkalmi verseket irt, melyek az egylet kiadványaiban és a Vasárnapi Ujságban (1882.) jelentek meg.
Munkái:
1. Czélszerű volna-e a magyar államvasutakat bérbe adni, vagy azok kezelését magán vállalkozókra bízni? Pest, 1871. (Külön nyomat a M. Mérnök- és Építészegylet Közlönyéből.)
2. Felköszöntő Schwarczel Sándor egyleti titkárra. Bpest, 1880. (Hosszabb költemény. Külön nyomat u. onnan.)
3. Ybl Miklósra 1882. decz. 5. Bpest (Költemény. Külön nyomat a Vasárnapi Ujságból.)
4. De l'utilité des chemins de fer. Bruxelles, 1888.
5. Vantaggio economico delle strade ferrate e calcolo del medesimo. Milano, 1888.
6. Exposé de la question des primes au personnel. Art. XX. du questionnaire de la troisieme session du congres. Paris, 1889. (Congres International des Chemins de Fer. III-eme Session No 51.)
Term. Közlöny IV. 358.
Szinnyei Repertoriuma. Tört. I. II. Term. és Könyvészete.
A kir. József műegyetem tanárai s hallgatoi, és önéletrajzi adatok.