nádori itélőmester, 1675-ben már mint az erdélyi összes fejedelmi birtokok és fiscusi jövedelmek főfelügyelője, országos altizedbérlő és fejedelmi táblabiró; előbbinek unokája, 1681. jun. 10. mint itélőmester van a törvényekben említve; ez évben a «jus ligatum» eltöröltetvén, ennek eszközlésében fő részes volt; 1684-ben tizedbérlői állomásáról lemondván, élte végeig itélőmesteri minőségben szolgálta a hazát. Végrendeletét 1699. nov. 25. Küküllő-Gálfalván irta. Meghalt 1701. febr. 26. Borbereken vízkórságban és Váralyai Dániel szászvárosi első pap beszélt felette.
Verestói második Verbőczynek vagy magyar Lycurgusnak nevezi. Erdélynek a Habsburgház alá adatása alkalmával az udvarnál sokáig időzött az okiratok szerkesztése végett. Alvinczy ezeknek alapján készitett 23 pontú első Emlékiratát 1692. szept. 3. adta be; ezt követte 1693. jan. 3. a tetemesen megrövidített második; végre márcz. 14. az elsőnél nem rövidebb harmadik, melyekre a felség által adott feleletek, együttes néven, Erdély diplomatikájában és törvényhozási történetében Alvinczi-féle királyi határozatok néven ismeretesek.
Az Aranka-gyűjteményből gróf Mikó Imre ajándékából az Erdélyi Múzeum-Egylet birtokába jutott az Erdély visszacsatolására vonatkozó gyűjteménye, melyet a M. Tudom. Akadémia Monumenta Hungariae Historica Diplomatariumának XIV. és XV. köteteiben adott ki: Diplomatarium Alvinczianum. Alvinczi Péter okmánytára (1685-1688.) Közzé tette Szilágyi Sándor. Két kötet Pest, 1870. Ennek folytatása, a III. kötet. 1887-ben jelent meg Gergely Samu és Pettkó Béla által szerkesztve. (Ism. Budapesti Szemle LIV. és Századok 1888.)
Nagy Iván, Magyarország Családai I.
Egyetemes M. Encyclopaedia II.
Szinnyei Repertoriuma. Tört. I. II.
Fabó, Monumenta II. 191.
Szilágyi Sándor. Rajzok és Tanulmányok II.