dobokamegyei birtokos nemes; eleintén gr. Bánffi György, e vármegyei főispán belső embere, dobokai alispán és főbiró volt (1675-83.); majd 1690-ben a zernyesti diadal után Tököly hadához csatlakozott és vele táborozott, úgy Erdélyben, mint a Havasalföldön; majd Nikápoly, Vidin, Nándor-Fejérvár, Karánsebes, Lippa s Jenő környékén; részt vett a szalánkeméni ütközetben; szóval a bujdosó fejedelem hű követője volt az 1692. év végeig, a mikor őt Tököly több erdélyi nemessel együtt haza bocsátotta Erdélybe. Még 1708-ban élt, mikoron mint Rákóczi híve fordul elő.
Erdélyi és törökországi itinerariuma 1687-1694. megjelent a Monumenta Hung. Hist. II. oszt. XXIII. kötetében.
Nagy Iván, Magyarország családai I. és pótkötet.
Akadémiai Értesítő 1868. 219.
Monum. Hung. Hist. II. oszt. XXIII. k. XXVII. l.