a Szent-István és Szent-László társulatnak titkára, szül. 1829-ben; midőn iskoláit végezte, kitört a magyar szabadságharcz s ő is a honvédek közé állott és a 10. zászlóalj segédtisztje lett; 1849. máj. 19. kinevezték főhadnagynak; az év végén az osztrák seregbe soroztatván, Olaszországba vitték; többnyire ott és Dalmácziában szolgálván, csakhamar tisztté lett. 1859-ben mint főhadnagy vett részt az olasz hadjáratban. 1864-ben megválasztották a Szent-István-, utóbb a Szent-László-Társulat titkárává. A hat nyelvet tudó művelt férfiú 1860-tól az Idők Tanuja s később egy évtizednél tovább a Magyar Állam belmunkatársa volt, írt a Honvédbe is (1867.) 1862/3-tól 1874/5-ig a József-műegyetemen az olasz nyelv és irály tanítója. A Kath. Hetilapot 1874-től haláláig szerkesztette. Meghalt 1887. jan. 28. Budapesten.
Munkái:
1. Kis olasz tolmács. Pest, 1864.
2. Az 1869-iki egyetemes zsinat. Dupanloup Bódog után ford. U. ott, 1868.
3. A kandallónál. Elbeszélések külföldi írók műveiből. Eger, 1878.
4. Családi körben. Elbeszélések külföldi írók műveiből. Budapest. 1880.
Honvéd, 1867.
A kir. József-műegyetem tanárai s hallgatói.
M. Könyvészet II. 1876-1885.
Catalogus Bibl. J. Card. Simor.
M. Állam 1887. 30. sz.
Pesti Napló 1887. 30. sz. és gyászjelentés.