Csehország al-kancellárja, kinek családi neve állítólag Käsenbrot (Kesenbrot) volt. 1467-ben szül. Olmüczben. Mint korának legtöbb humanistája, tanulmányait valószinüleg nagybátyjának, Stiborius Endre olmüczi kanonoknak költségén ő is Olaszországban, még pedig 1492-95-ig Paduában végezte, hol 1494-ben a kánonjogból és szabadművészetekből a tudori czímet elnyerte. Ugyanazon évben lett olmüczi kanonok és ez év végén Velenczében járt. 1497. ápr. 26. már Prágában, 1497. vége felé pedig Budán II. Ulászló udvaránál látjuk mint kir. titoknokot, hol szabad idejét a tudománynak és a költészetnek szentelte. Mint prágai s boroszlói kanonoknak, olmüczi s brünni prépostnak, kir. titoknoknak és később Csehország al-kanczellárjának bőséges jövedelmei voltak; a budai tudós társasággal, Schlechtával, Neideckkel, Balbussal stb. a legjobb barátságban élt; a külföldi humanistákkal, főkép Celtes Konráddal folytonos összeköttetésben volt. Nem tudni, mi okból hagyta el 1511 elején II. Ulászló szolgálatát. Tudományos foglalkozásai közt 1513. nov. 3. halt meg Olmüczben.
Balbus mellett olmüczi Ágoston volt a budai tudós társaságnak az irodalom terén legtevékenyebb tagja, mi már onnan is kitűnik, hogy eltekintve leveleitől, szépészeti, történelmi, theologiai, csillagászati és költészeti munkákat bocsátott közre. Magyarországban, talán a dunai tudós társaságnak, melynek tagja volt, befolyása alatt, főképen a költészettel foglalkozott, és csak életének utolsó éveiben, bár akkor sem hagyott fel humanistikus foglalkozásaival, a theologiára adta magát.
Munkái:
1. Dialogus in defensionem poetices. Veneiis, 1493.
2. Augustinus Moravus de modo epistolandi cum nonnullis epistolis quam pulcherrimis. U. ott, 1495.
3. Catalogus episcoporum Olomucensium. Viennae, 1511. (Utoljára Olmüczben 1813-ban.)
4. Quatuor epistolae contra perfidiam Valdensium. Lipsiae, 1512. (Thurzó Szaniszló, olmüczi püspök felszólítására írta.
Költeményei, melyek közt voltak epigrammok, eroticák és egy hazánk történetére vonatkozó epopoea, elvesztek; alig maradt ránk egyéb egy-két versecskéjénél.
Wallaszky, Conspectus.
Ersch. u. Gruber, Allg. Encycl. VI. 395.
Abel, Magyarországi humanisták. Bpest. 1880. 21. (Közli néhány levelét és Celteshez írt epigrammáját.)
Egyet. Philol. Közlöny 1883.