orvostudor, szül. 1739. jul. 9. Belluson, Trencsénmegyében, az előbbinek testvére; 1766-ban lett orvostudorrá. A baromorvoslást szerencsésen gyakorolván az Ausztriában és Stiriában dühöngött marhavész alkalmával 1767-ben Horvátországban kir. baromorvosnak, 1775-ben a bécsi egyetemhez baromorvostan oktatójának neveztetett ki s itt halt meg 1795. szept. 21.
Munkái:
1. Hydrographia comitatus Trencsinensis. Viennae, 1766. (Specimen hydrographiae Hungaricae czímmel 1780-ban Bécsben változatlanul lenyomatta. Ezen munka Trencsénmegyének jól kidolgozott monographiáját foglalja magában, melyet Cranz is dicsér De aquis medicatis cz. művében.)
2. Beiträge zur Geschichte der Viehseuchen in den k. k. Erbländern. Wien, 1781.
3. Untersuchung und Geschichte der Viehseuchen in den k. k. Erbländern. U. ott, 1782.
4. Bibliotheca Loimica. U. ott, 1784.
5. Reflexiones pathologicae super chronologicam pestium onmis aevi memorians. U. ott, 1784.
6. Vorsichten und Mittel wider die Viehseuche. U. ott, 1800.
De Luca, Das gelehrte Oesterreich.
Horányi, Memoria és Nova Memoria.
Básthy, Magyarok Emléke.
Egyetemes M. Encycl. I. 483. l. (halálát 1802-re teszi.)
Oettinger, Moniteur des Dates.
Szinnyei Könyvészete.
Slovenské Pohlady 1887. 278. l.