földbirtokos, 1824-ben szül. Kis-Bankháza pusztán, Pest-megyében; a gymnasiumi osztályokat Kun-Szentmiklóson, a bölcseleti s jogi tanfolyamot Kecskeméten végezte. Itt bizták meg őt, az alig 18 éves ifjút, tanárai a franczia nyelv nyilvános előadásával s ezen korba esnek első verselési kisérletei is, melyekből több nyomtatásban is megjelent. Befejezvén jogi tanulmányait, a pozsonyi országgyűlés látogatására ment 1843-ban; onnan 1844-ben Pestre lejövén, a magán- és váltojogi eljárásokban szerzett gyakorlatot s 1845-ben az ügyvédi vizsgát letette. Ezt megelőzőleg Pest-megyének ugyanazon évi május 6. tartott tisztujítása alkalmával a pilisi járásban tiszt. esküdtté tétetett. 1848. május 8. választották meg első szolgabirónak. 1849. januárban menekülve Kalocsára ment, hol febr. 11. mint a «solti járás választmány» neve alatt felállított igazgatási bizottmány elnöke népgyűlést tartott, mozgó nemzetőrséget alkotott, azzal a bal Dunapartot megrakta s a cs. seregektől foglalva tartott dunai jobb parttal a közlekedést meggátolá, az eszéki capitulatiókor visszatért honvédeket összegyűjté s őket Szegedre a magyar seregbe küldte. A választmány föloszlása után márcz. 12. Pestmegye, akkor Kecskemétre áttett gyűlésén a főjegyzői hivatalra alkalmazta; ezt május 14-ig vezette; ekkor a pilisi járás főszolgabirájává választatott meg; május 17. 18. és jul. 4. kiáltványokat bocsátott ki az ujonczok szolgáltatását és a magyar jegyeknek teljes értékben való elfogadását illetőleg. A szabadságharcz után 10 hónapig bolyongott; midőn külföldre akart menekülni, elfogták és 1852. május 5. Pesten kötél általi halálra itélték; ez azonban 6 évi várfogságra lőn átváltoztatva. Fogsága idején az európai nyelvek tanulmányozásával foglalkozott s többek közt megtanulta a török nyelvet is. Kiszabadulása után Pesten Seltenreichné leánynevelő intézetében a magyar irodalom és nyelv tanárául hivatott meg, mely minőségben 8 éven át működvén, az ifjúság számára több művecskét irt, melyek a Kis Pajtások czimű füzetekben és az Ifjúság Lapjában jelentek meg, 1857-ben az első magyar általános biztosító társaság igazgatósági jegyzője lett, hol 1861-ig működött, mikor is a szentendrei kerület országgyűlési képviselőjévé választotta. Az országgyűlés feloszlatása után, az akkor alakult Pennonia viszont biztosító-társaság titkára lett. Az 1865. decz. 10-kére egybehivott országgyűlésre a szentendrei kerület ismételten országgyűlési képviselőjéül küldte. Néhány év előtt a biztosítási térről is visszalépvén, ráczkevei birtokára vonult nyugalomba.
Költeményei s a rumén, szerb költészetet ismertető czikkei megjelentek az Athenaeumban (1842.), továbbá a Vasárn. Ujság (1856., 1859.), Magyar Sajtó (1857.), Szépirod. Közlöny (1858.), Kalauz (1858.), Nővilág (1857-58.), Napkelet (1860.), Hon (1865.) és Igazmondó (1871.) lapokban. A biztosítás érdekében is több czikket irt + jegy alatt.
Munkái:
1. Virágok a román (oláh) népköltészet mezejéről. Pest, 1858.
2. Magyar, német és cseh-tót beszélgetések otthon és uton. U. ott, 1859.
3. Magyar, német, román (oláh) beszélgetések otthon és uton. U. ott, 1859.
4. Magyar, német és szerb beszélgetések otthon és uton. U. ott, 1859.
5. Magyar, német, olasz, román (oláh), cseh-tót és szerb beszélgetések otthon és uton. U. ott, 1859. (A négy utóbbi munka németűl is megjelent ugyanazon évben Pesten.)
6. Biztosítsd javaidat. Arad. 1862. (Az Aradi Utasító Naptár mellékletéül.)
7. Még három román népballada. Pest, 1871.
Magyar Hirlap, 1852, 759. sz.
Sürgöny, 1863. 203. sz.
Hazánk s a Külföld, 1865. 47. sz. arczk.
Magyarország és a Nagyvilág, 1866. 16. 18. sz. arczk.
Petrik Bibliographiája.