ág. ev. lelkész, szül. 1782. jan. 25. Segesvárott, Erdélyben, egyetlen fia A. Györgynek, a benei ág. ev. lelkésznek; a gymnasiumi osztályokat szülő-városában, a bölcseleti tudományokat Nagy-Szebenben hallgatta; theologiai kiképzését 1805-ben a vittenbergai egyetemen kezdte meg. E közben az elhatározó jenai csata után Vittenbergát a franczia hadsereg megszállotta. Napoleon bevonulásakor Ackner a francziáktól megkiméltetett és Davoust tábornoktól útlevelet nyert, melylyel Göttingába jutott, hol tanulmányait bevégezte. Ezután Berlinbe, Hamburgba, a Rajnamellékre s Párisba utazott. Innen Svájczba, majd Olaszországba ment, hol a római ősemlékeket tanulmányozta. Mindez utakat gyalog tette meg; földije s tanulótársa, a későbbi omlási lelkész, Severinus volt utitársa. Ezen műutazások benyomásai határoztak később Ackner tudományos iránya, a régészet s természettudományok előszeretete felett, miket 33 évig, a mint hivatalos elfoglaltsága engedte, szakadatlanúl űzött. Külföldi egyetemekről haza térvén, a nagy-szebeni gymnasiumnál mint a nyelvészet és régiségtan tanára nyert alkalmazást, hol 13 évig működött. Később, még nagy-szebeni hitszónok korában is, a tanárok nagy hiányában önként vállalt a gymnasiumnál is szolgálatot; különösen pedig a rajziskolának volt vezetője s igazgatója. A hitszónoki fokozatokon az archidiaconi vagyis városszónoki diszpolczig jutott, s végre 14 évi iskolai s egyházi szolgálata után 1821. jún. 2. a Nagy-Szebenhez közel eső Szent-Erzsébet egyház-község lelkészeűl választatott. Az első évtizedben a mathematikai tudományokat, különösen pedig a csillagászatot és természettant űzte, mint a szülői háznál már előtte ismeretessé vált tanulmányokat, minthogy atyja tudós csillagász és mathematikus volt, mit a fiára örökségül szállott kézirathalmaz eléggé bizonyít. 1823-ban Gräser Dániel, akkori erdélyi ág. hitv. superintendens Berethalomra hívta őt, hogy a néptanítóknak a földmérés és csillagászatból némi oktatást adjon. 1832-től 1847-ig különös előszeretettel adta magát a régészetre, földismére és ásványtanra; ezen idő alatt sok kirándulást tett hazájának minden vidékére, melyek közűl emlékezetes az 1838. évi, midőn a Kárpátok délkeleti lánczolatát a Verestoronytól Bucsesdig és még előbb a Verestoronyon át a Vulkánig és Várkapuig beutazta. Ezen kirándulások nyereménye, hogy Ackner a legszebb és leggazdagabb természettani s régészeti darabok, főleg ásványok, kövületek s érmek birtokába jutott. Ő Felsége 1854-ben a koronás arany érdemkereszttel; 1858. szept. 23. pedig az egyház, közoktatás és irodalom szolgálatában félszázadot töltött ősz aggastyánt császári tanácsosi czímmel tüntette ki; azon év okt. 8. a szászok félszázados munkásságának ünnepét ülték meg Nagy-Szebenben. Meghalt 1862. aug. 12. és 13. közti éjjel a szent-erzsébeti lelkészi lakban.
Értekezései a következő folyóiratokban jelentek meg: Transilvania I. II., Blätter für Geist, Gemüth und Vaterlandsliebe (Brassó), Archiv für die Kenntniss von Siebenbürgens Vorzeit und Gegenwart I., Archiv des Vereins für Siebenb. Landeskunde I., Mittheilungen der k. k. Central-Commission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale. VII. Wien, 1862., Jahrbuch der k. k. Central-Commission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale 1856., Verhandl der Leop.-Karol. Gesellschaft der Naturforscher zu Bresslau u. Bonn XVI. 1854., Das pittoreske Oesterreich, Wien, 1840. 8. füz. (A természettudományi részt Ackner irta)
Munkái:
1. Antiqua musei Parisiorum monumenta. Cibinii, 1809.
2. Mineralogie Siebenbürgens, mit geognostisch-oryktognostischer Karte. Hermannstadt, 1855. (Az erdélyi honismertető társulat által megkoszoruzott pályamunka.)
3. Die römischen Alterhümer und deutschen Burgen in Siebenbürgen. Wien. 1856. (Különnyomat. 2. kiadása. U. ott, 1857.)
4. Die Colonien und militärischen Stand-Lager der Römer in Dacien U. ott, 1857. (Különnyomat.)
5. Dacien in den antiken Münzen, eine Quelle der ältern Geschichte Siebenbürgens 101-275. nach Christo. U. ott. 1862.
9. Die römischen Inschriften in Dacien. U. ott. 1865. (Müller Frigyessel együtt.)
Kéziratban maradt: Ueber das Vorkommen fossiler Knochen des Mammuth etc. bei Hammersdorf és Oryctognosie Siebenbürgens mit geogn. Andeutungen, 1844. Természettudományi, régészeti könyvgyűjteményét kézirataival együtt az erdélyi szász egyetem, az erdélyi honismertető – s a szebeni természettud. társulatok szerezték meg.
Arczképe megjelent a Benigni által Szebenben kiadott Volkskalende 1858. évfolyamában, Bach J. G. lipcsei kőnyomó intézetéből.
Volkskalender, Hermannstadt, 1858.
Jahrbücher der Literatur. Wien, CX. CXI. k.
Egyet. M. Encyclopaedia I.
Trausch, Schriftsteller-Lexikon I.
Szinnyei, Repertoriuma. Történelem I. II. k. Természettud. I. és Könyvészete.
Herbert Repertoriuma.
Torma Repertoriuma.
Transsilvania 1862. Verhandl. u. Mittheil. f. Naturw. XIII.
Oesterr. Wochenschrift für Wissenschaft. Wien, 1863.
Payer, Bibliotheca Carpatica.
Allg. Deutsche Biographie I.
Kertbeny-Petrik, Német könyvészet és gyászjelentés.