zeneművész és a Petőfi-társaság tagja, szül. 1822. okt. 15. Szent-György-Ábrányban, Szabolcsmegyében, legifjabb fia Eördögh-Ábrányi Alajosnak; az atyjai háznál gondos nevelésben részesült és megkedvelte a zeneművészetet. Lavotta tiz évig tartózkodott Ábrányban és a magyar Orpheus az öreg Ábrányinak hagyományozta hires Straduari hegedűjét; Rózsavölgyi is gyakran hallatta magát e művészi körben; ezeken kivűl Martinovics, Bihari és Boka rendes vendégek voltak Ábrányban. Kornél atyja, fiának zenei kiképeztetését Kirch Jánosra bízta, ki vele még inkább megkedveltette a zenét és különösen a zongorát.
Egy későbbi körülmény végkép határozott sorsa fölött. A még akkor fiatal Erkel F. meglátogatta N.-Váradot, hol 1834 huzamosb ideig Ábrányi házánál lakott. Ő neki tulajdonítható, hogy Ábrányi Kornél végre szilárd elhatározottsággal a zeneművészetnek szentelte életét. Hogy a zenében magát még jobban kiképezze, 1843-ban külföldre utazott. Münchenben megismerkedett Liszttel. Beutazta ez alkalommal Németországot, Belgiumot, Hollandiát és végre Párisba ért, hol megismerkedett Chopinnel, kinek tanítványa lett. Innen 1845-ben Londonba utazott; az év végén visszatért hazájába. Ő volt az első, ki hazánkban megismertette Chopint. Midőn Liszt 1846-ban Pestre jött, Ábrányi Kornél oda hagyta megint az atyai házat és a nagyvilágba indult; Bécsben tanítványa lőn Fischofnak. 1847-ben visszatért Pestre s itt a nemzeti szinpadon és más hangversenyekben működött. 1848-49-ben mint állami hivatalnok és kormánybiztosi titkár, majd mint önkéntes és nemzetőr vett részt a szabadságharczban, melynek lezajlása után is Pesten maradt; itt hangversenyeket rendezett és Emil testvérét segítette hirlapi dolgozataiban. Atyja halála után a reá maradt örökséget további kiképeztetésére fordította. 1855-57-ben Mosonyi Mihály vezetése mellett befejezte magasabb zeneszerzési tanulmányait. Mosonyival 1868-70-ben a nemz. szinháznál mint operabiráló működött. Tevékeny részt vett az 1868-69. nemzeti szinházi s az 1873-74. o. zeneakadémiai enquéteben, hol mint szakbiráló s jegyző működött. 1865-ben a nemzeti zenede negyedszázados ünnepélyén az ő indítványára jött létre az első országos dalárünnepély és 1867-ben Aradon az országos magyar daláregyesület, melynek azóta vezértitkára. Bartay Edével együtt főtényező volt a «zeneművészek segélyegylete» megalakításában; valamint a 70-es évek elején az országos m. kir. zeneakadémia létrehozásában. Ennek 1875-ben lett titkára s tanára, a titkári állásról azonban 1883-ban leköszönt, valamint a tanári állástól is megvált 1887-ben.
Számos zenészeti birálatot, szépműtani értekezést és főleg magyar zeneművet írt; állandó zeneművészeti s kritikai rovat írója volt a Pesti Naplónál (1855-60., 1884. és 1888-tól), Magyar Sajtónál (1857-58.) és Pester Lloydnál (1868.); számos kritikai, elemzési s tárcza-czikket irt a következő lapokba: Fővárosi Lapok (1866-80. 1885-87.), Kelet Népe, Magyarország, Családi Kör (1866.), Athenaeum (1873-74.), Alföld (1868. és 1883-88.), Orsz.-Vil. (1884-85.), Magyar Salon (1885-től), Budapesti Hirl. (1885.) és több szépirodalmi folyóiratba. A Szent-István-társulat által kiadott Egyetemes M. Encyclopaediában a zenészeti czikkeket (ák) jegy alatt ő irta az A) B) kötetekben. Jelenleg a Pesti Napló zenészeti referense és kritikusa.
Munkái:
1. Művészet és forradalom. Pest, 1867.
2. Tanulmány Liszt Ferencz magyar koronázási miséje felett. U. ott, 1869. – (Megjelent németűl Lipcsében és New-Yorkban.)
3. Tannhäuser. Reg. dalmű 3 felv. Wagner R. után ford. Pest, 1871. (Nemz. Szinh. Könyvtára 13.)
4. Mosonyi Mihály, élet- és jellemrajz. U. ott, 1872.
5. Liszt Ferencz életrajza és Krisztus oratoriumának ismertetése U. ott, 1873.
6. Elméleti és gyakorlati öszhangtan (Harmonie-Lehre.) I. kötet. Budapest, 1874. (2. bőv. kiadás. U. ott. 1881. A zeneköltészet tudománya 1. rész.)
7. Carmen. Dalmű 4 felv. Meilbac és Halévy után ford. U. ott, 1876. (N. Sz. K. 108.)
8. Pál és Virginia Dalmű 3 felv. Carré és Barbier után ford. U. ott, 1877. (N. Sz. K. 112.)
9. Zenészeti aesthetika, elméleti s gyakorlati szempontból tárgyalva. Az orsz. m. kir. zeneakadémia használatára. 1. rész. U. ott, 1877.
10. A magyar dal és zene sajátságai, nyelvi, zöngidomi s műformai szempontból. Az orsz. m. zeneakadémia használatára. 1. rész. U. ott, 1877.
11. Cinq-Mars. Nagy opera 4 felv. Poirson és Gallet után ford. U. ott, 1878. (N. Sz. K. 116.)
12. Lahor királya. Dalmű 5 felv. Gallet után ford. U. ott, 1879. (N. Sz. K. 120.)
13. A korona gyémántjai. Víg dalmű 3 felv. Scribe és Saint-Georges után ford. U. ott. 1880. (N. Sz. K. 135.)
14. Általános zentörténet. U. ott, 1886.
15. Legujabb bpesti dalok és népdalok énekhangra zongorakisérettel alkalmazta. U. ott, 1889-ig 14 füzete jelent meg.
1860. okt. 1. megindította a Zenészeti Lapokat, melyeket 1876-ig szerkesztett; ugyan ő adta ki és szerkesztette 1882-ben a Zenészeti Közlönyt.
Álnevei s jegyei: Radamanthos, Minos, Eakos, Ottmár, *), (-), (ák) és (i. l.) a Zenészeti Lapokban, Pesti Naplóban, Magyar Sajtóban, Fővárosi Lapokban és a Jelenkor encyclopaediában.
Vasárnapi Ujság 1860. arczk.
Országos N. Képes Naptár 1861. arczk.
Magyar Sajtó 1864. 268., 279. sz.
Családi Kör 1865. arczk.
Egyet. M. Encycl. IV.
Sopron 1878. 52. sz.
Ságh, M. Zenészeti Lexikon.
Szinnyei Repertoriuma. Tört. I. II.
M. Könyvészet 1869-89.
Zenelap. 1886. 10., 15. sz., és önéletrajzi adatok.