Abonyi Lajos (családi nevén zsarolyáni Márton Ferencz),
a Kisfaludy- és Petőfi-társaság tagja s földbirtokos Abonyban, Pest-megyében, szül. 1883. jan. 9. Kis-Terenyén Nógrád-megyében vagyonos nemes szülőktől és a szatmármegyei zsarolyáni és mándi Márton családnak zsarolyáni ágából származott. Ugyanezen családból való volt Márton József, a híres bécsi tanár, nyelvtan- és szótáríró s a Magyar Kurir szerkesztője, s Márton István pápai tanár és bölcselő. Az alsóbb gymnasialis osztályokat Kecskeméten a reformátusok kollegiumában, a humaniórákat az evangelikusok pesti lyceumában, az első bölcseleti osztályt a pesti egyetemen, a 2-dikat 1848-ban a kecskeméti kollegiumban végezte, a jogot pedig a pesti egyetemen 1852-ben hallgatta. Az 1848-49-ki szabadságharcz alatt a 15 éves ifjú mint mozgó nemzetőr szerepelt kis ideig; azontúl egy lengyel menekült tanítása mellett a franczia és angol nyelv gyakorlati elsajátítására fordította idejét. Tanulmányait végezve, még egy évet töltött a fővárosban. 1853 év végén vidékre költözött és 1861-ig atyja oldalánál gazdálkodott és a mellett az irodalommal is foglalkozott. 1861-ben Pestmegye aljegyzővé választotta; e hivatalt a megyének azon évben lett eloszlatásáig viselte. 1861-től 1869-ig gazdálkodással és az irodalommal foglalkozott. 1867-ben Pestmegye megválasztotta járási gyámfelügyelővé, mely hivatalát 1872-ig viselte.
Az irodalomban 1850-ben lépett fel «Nilus forrásai» cz. fordított beszélyével a Hölgyfutárban; 1851-ben, miután első eredeti beszélye a Korányi-féle Losonczi Albummal lefoglaltatott, a «Szenvedély vértanúja» er. beszélyét közölte; ugyanazon lapba még több népies beszélyt is írt. Ezeken kívül írt még vagy 80 kisebb-nagyobb elbeszélést a következő lapokba: Hölgyfutár (1851-62.), Budapesti Visszhang (1852.), Szépirodalmi Közlöny (1857-58.), Szegedi Hiradó (1857.), Délibáb (1860.), Nővilág (1857-60.), Szépirodalmi Figyelő és Koszorú (1860-64.), Családi Kör (1861-68.), Budapesti Hölgy-Divatlap (1861-67.), Gombostű (1862.), Virágcsokor (1862.), Ország Tükre (1862-63.), Fővárosi Lapok (1864-77. és 1880-88.), Divat (1866-67.), Nefelejts (1865-73.), Magyarorsz. és Nagyvilág (1867., 1871-1875.), Országvilág (1871.), Athenaeum (1874.), Nők Munka Köre (1874.), Uj Idők (1875.), Otthon (1875.), Visszhang (1877.), Petőfi Társaság Lapja (1875-80.), Koszorú (1879-80.), Szolnoki Hiradó (1883.), Gondűző (1886.). Ezen kívül apró dolgozatok jelentek meg tőle az Üstökös régibb folyamaiban. Irt a Csokonai Albumba, Kossuth Albumba, Honvédek Albumába, a Honvédmenház Könyvébe (1870.) és a Szegedi Árvíz-könyvbe is. Ambus bácsi cz. népszínműve kéziratban van.
1867-ben a Kisfaludy-társaság tagjává választotta, hol 1869. ápr. 29. Egy név, mely tart mától holnapig czímű szépirodalmi czikkel foglalt széket (Megjelent az Évlapok, Uj folyam IV. kötetében és u. o. egy elbeszélése 1880-ban). 1876-ban a Petőfi-társaság választotta tagjai sorába.
Munkái:
1. Észak csillaga. Regény 3 kötetben. Pest 1855.
2. Regék a kandalló mellett. Beszélyek 2. köt. Pest. 1857.
3. Regék a pásztortűz mellett. Beszélyek 2 füzet. Pest, 1857.
4. Az egyetem pallósa. Regény 3 kötet. Pest. 1859.
5. A mi nótáink. Regény 4 kötet. Pest, 1864.
6. Kenyér és becsület. Regény 3 kötet. Pest, 1865.
7. A fonó krónikája. Beszélyek a magyar népéletből. 3 kötet Kecskemét. 1872.
8. A betyár kendője. Népszinmű. Budapest, 1872. (Pesten 1873-ban került először színre)
9. Panna asszony leánya. Népszinmű. U. ott, 1875.
10. Itt a szép alföldön. Népies elbeszélések. U. ott, 1878.
11. A fekete kutya. Elbeszélés. U. ott, 1881.
12. Az özvegy tehénkéje. Elbeszélés. U. ott, 1882. (Révai testvérek Salon-Könyvtárában is 1885.)
13. Magduska öröksége. Regény 2 köt. Bpest, 1887. (Egyetemes Regénytár II. évf. 7. 8. Ism. Főv. Lapok 88. sz. Pester Lloyd 95. sz. Ezt átdolgozta népszínművé s a bpesti népszinházban 1888-ban előadták. Ism. Bpesti Hirlap 298. P. Napló 298. Vasárn. Ujság 36. sz.)
14. Az utolsó kuruczvilág. Regény 3 köt. Bpest, 1887. (Ism. Főv. Lapok 298. sz. Szabad Egyház 19. sz.)
15. A pénzes molnár románcza. Regény. U. o. 1889. (Egyetemes Regénytár IV. évf. 12. k.)
Arczképe Barabás rajza után Rohn A.-tól kőre vésve megjelent a Hölgyfutár 1857 évi folyama mellett.
Jelenkor, Encyclopaedia.
Danielik, Magyar Irók II.
Hazánk s a Külföld, 1872. 20. sz. arczk.
Vutkovich, Magyar írók Albuma.
Magyarország és a Nagyvilág, 1873. arczk.
Magyar Plutarch, 1879.
Szinnyei, Repertoriuma. Tört. I. II. k.
Figyelő, I, II, IV, V, XI, XII, XXII.
Petrik, Könyvészete és Bibliogr.
M. Könyvészet, 1876-88.
Corvina, 1889. 7. sz. és önéletrajzi adatok.