Abaffy Ferencz (nagy abafalvi és felső lehotai),
árvamegyei alispán és országgyűlési követ. Atyja A. József, szintén árvai alispán volt. A pesti egyetemen a széptudományokat, bölcsészetet és jogtudományt tanulta, s majd minden európai nyelvben jártas volt. Megyéjénél hivataloskodván, mint másod-alispán atyjának utóda lett 1766-72. Alispáni székétől rögtön megválva, 1772-ben családjával együtt nagy utazást tett és Párist, Londont s Szent-Pétervárt is megjárta. Az 1790. országgyülésre megyéjétől követül küldetett, hol egy előterjesztésével leszavaztatván, a főispán által visszahivatott. 1795-ben a Martinovics-féle vádlottak sorában is fölmerült, de fölmentetett. Az itélet következőkép indokoltatott: «Bár nem ismerhette fel a czélba vett bűntény egész iszonyatosságát, az a mit tudott, méltán fölkeltheté benne azt a gyanút, hogy gonosz vállalat terveztetik. Abaffynál még az általa írt lázító versek súlyosbító körülmény gyanánt tudattak be. Közel félévig tartott vizsgálati fogsága. Kazinczy brünni utjában még ugyanazon évben találkozott vele és a következő jellemző sorokat irta róla naplójába: «Október 1-én Pozsonyban. Alig szállánk ki üveges hintónkból, s a fogadós legénye a Rózsánál tudatá velem, hogy Abaffy Ferencz diaetai követje Árva vármegyének, szomszédomban szállásol. Phantasiáit önté violinjébe, midőn belépék, rohanva veté magát karjaim közé – Tunc hic amice? Cito mihi respondeas, quid hic facis? kérdé azzal a neki saját accentuatióval, és a vastagon mondani szokott s betűket vékonyan ejtegetve. Már öreg ember s elgyengült, kidagadt szemekkel, alacsony növésű, de ínas, koponyája egészen kiaszott. Tömérdek olvasású, tömérdek tapasztalású férfi; szépen írt, de nem szólott szerencsével.» Meghalt 1817. márcz. 15. Felső-Lehotán 85 éves korában.
Munkái:
1. Pro se Franciscus Abaffy a statibus comitatus Arvensis ad comitia deputatus. Datum Budae die 15. Julii 1790.
2. Declaratio statuum catholicorum. qui ad conventum catholicum die 30. novembris 1790. apud archiepiscorum Colocensem celebratum non influxerunt. (Hely és év nélkül névtelenül. Német kiadása 1791-ben jelent meg szintén hely nélkül és névtelenül.)
3. Observationes super legis religionariae paragrapho 13. Hely nélkül, 1790. (Névtelenül.)
Horányi, Nova Memoria.
Katona, Hist. Crit. XLI. 552. (Mindkét helyen hibásan áll neve mellett Antal, Ferencz helyett.)
Egyetemes M. Encyclopaedia I.
Nagy Iván, Magyarország Családai. Pótlékkötet.
Kazinczy, Pályám emlékezete. (Nemzeti Könyvtár III. 1879. 173.)
Fraknói, Martinovics és társainak összeesküvése. 281, 335, 287, 319, 358, 364, 386.
Ballagi Géza, A Politikai Irodalom, és gyászjelentés.