1534-ben, a nyári félévben iratkozott be a krakkói egyetem anyakönyvébe. Ugyanott tanulta meg a könyvnyomtatás mesterségét és Dévai Biró Mátyással, az első magyar reformátorral közel viszonyban állván, annak Orthographia Vngarica-jának kiadását 1534. vagy a következő évben valószinűleg Krakkóban ő eszközölte s nyomtatására felügyelt. Ezen kiadásból, melyre a másodiknak czíme utal, egy példány sem maradt ránk, de az 1549-ki második kiadás, mely Révész Imre és Ballagi Aladár véleménye szerint valamely hanyag és kellő nyelvtani míveltséggel nem biró embernek üzleti vállalata volt, megvan a nemzeti múzeumban. A munka előszava, mely Révész, Szabó Károly és mások szerint Abádi Benedektől származik és mely így kezdődik: «Az Olvasonac Isteni kedvet kér B. A.», le van nyomtatva ezen utóbbi kiadásban is. Miután a budai Hesz-féle nyomda megszünt, Nádasdy Tamás horvát bán, a későbbi nádor, 1537-ben Ujszigeten, Sárvár mellett Vasmegyében berendeztette az első magyar nyomdát, hol Sylvester Uj-Testámentomát 1541-ben nyomtatták. Midőn az első nyomdászszal nem voltak megelégedve, Abádit hívták meg Krakkóból «könyvnyomtatónak», mint magát nevezi, s ő a munkát ugyanazon évben be is fejezte. Erről ő «A könyv nyomtato isteni kedvet kiván annak, a ki ezt olvassa», feliratú utószavában így emlékezik: «Ha valahol az nyomásban való vitekre találsz, abbol en tűled bocsánatot kirek. Merthogy meg eercsed ez könyvet nem en kezdettem el, hanem más, kit az jó ur sok sok ideig, nagy koltsigvel itt tartott. És mikoronn el kiseen hozzá fogott volna, és látták volna, hogy az nehezenn irhetné vígit, ugy hivata engemet hozzája, hogy ez mennél hamarább az kereszteeneknek kezekbe juthatna. Mikoron azirt lattam volna az betűt, hogy nagy kisedelem neelkül nem mielhetni veele, mint hamarsagval lehete ugyan azon betűt megigazitám, eggy nihányat hozzá csinálvánn, hogy szapora lenne az dolog, ese hamarább vígit irhetnők». Abádi a saját maga tetszése kielégítésére nem érezte magát jogosultnak: inkább föláldozta a művészi kivitelt, csakhogy könyveit ideje korán adhassa ki. «Mert jobnak tetszék hogy az könyv hamar kikelhetne, noha nem igen szip betűvel volna, hogy nem mint szip betűre erőködnenk nagy kisedelemvel, melly dolog az kereszteeneknek igen káros volna.» Abádi nyilatkozata szerint ezutánra szebb kivitelű nyomtatványokat helyez kiállításba. Az Uj Testamentom bevégzése után az újszigeti nyomda, hihetőleg munka híjában, megszünt, legalább 1542-től 50-ig nincs magyar nyomda a hazában s a magyar protestans irók ismét Krakkóban nyomatják műveiket. Abádi pedig Vittenbergába ment, hol Bartholomaeides szerint, Nádasdy költségén theologiát tanult; nevét 1543. márcz. 22-kén irta be az egyetem anyakönyvébe; 1544. végén ugyancsak Vittenbergáben pappá szenteltetett és ugyanakkor Eperjesre hivatván prédikátornak, hazájába utazott. 1545-ben már Szegeden találjuk őt, hol mint feddhetlen életű és tudós lelkipásztor mind az iskolában, mind a templomban a basa nagy megelégedésére tanított. Egy vitatkozás alkalmával, melyet Abádi a katholikusok ellenében tartott, ő lett a győztes, miután, miként maga írja egyik levelében, a basa a barátokat elhallgattatta. Vajjon nem Abádira vonatkoznak-e Székely István krónikájának sorai a 235. levélben: «Szegedöt (1552-ben) Tót Mihály a hajdúkkal megvéve, de az ur isten nem tartá őket sok ideig benne, mert az isten igéinek hirdetőjét kiűzé onnat, kit a török nem bántott.»Ugyanez eseményt megénekelte Tinódi Sebestyén Szegedi veszedelem czimű költeményében, de a prédikátor nevét ő se említi.
Bod, Magyar Athenas.
Wallaszky, Conspectus.
Kazinczy, M. Régiségek 134.
Egyetemes M. Encyclopaedia I. (Toldy Ferencztől.)
Révész Imre, Dévay Biró Mátyás 99-116.
Magyar Könyv-Szemle II. 291.
Ballagi Aladár, Magyar Nyomdászat 34-40.
Régi M. Költők Tára II, 434, 441, 445. III. 421.
Történelmi Tár 1885, 526.