VERSEK
Vészi Endre
felolvassa verseit A honlapon teljes
terjedelemben megtalálható: - Arckép ezer tükörben. Utószó 1964 |
Nagy László rajza |
Kötet címe | Kiadó | Év | Megjegyzés |
Végy oltalmadba | Szathmáryné Bánó Vilma | 1935 | |
Ünneprontó | Vajda János Társaság | 1936 | Illusztráció: Bálint Endre |
A fekete rév | Vajda János Társaság | 1944 | Illusztráció: Bálint Endre |
Boldog grafikon | Révai | 1949 | Válogatás |
A vashuta
emberei (Lásd:Tűz a Bükkben) |
Szépirodalmi | 1952 | |
Tűz a
Bükkben (Lásd: A vashuta emberei) |
Táncsics | 1952 | |
Csillagtérkép | Szépirodalmi | 1956 | Válogatás |
Fohász szigorúságért | Szépirodalmi | 1961 | Illusztráció: Szántó Piroska |
Arckép ezer tükörben | Magvető | 1964 | Válogatás |
A varázsló kalapjában | Magvető | 1967 | Illusztráció: Murányi István |
Visszapillantás a jelenbe | Magvető | 1969 | |
Jövő teleim emléke | Magvető | 1972 | Illusztráció: Bálint Endre |
A teljesség igézetében | Magvető | 1975 | Válogatás |
Titokzatos párhuzamok | Magvető | 1977 | |
Farsangi király | Magvető | 1979 | |
Értünk is fussatok paripák | Magvető | 1981 | |
Folytatólagos vallomás Versek szülőföldemről |
Békéscsabai Nyomda | 1981 | Válogatás |
Hattyú az udvar fölött | Magvető | 1983 | Életmű Válogatás |
Hány perc a nyár | Magvető | 1986 | |
Az ittmaradó város | Magvető | 1989 | |
A magyar költészet
kincsestára
70. kötet Vészi Endre válogatott versei |
Unikornis Kiadó | 1998 | Illusztrálta: Kocsis József |
Kötet címe | Kiadó | Év | Megjegyzés |
A fekete rév | Vajda János Társaság | 1944 | Illusztráció: Bálint Endre |
A magyar költészet
kincsestára
70. kötet Vészi Endre válogatott versei |
Unikornis Kiadó | 1998 | Illusztrálta: Kocsis József |
A teljesség igézetében | Magvető | 1975 | Válogatás |
A varázsló kalapjában | Magvető | 1967 | Illusztráció: Murányi István |
A vashuta
emberei (Lásd:Tűz a Bükkben) |
Szépirodalmi | 1952 | |
Arckép ezer tükörben | Magvető | 1964 | Válogatás |
Az ittmaradó város | Magvető | 1989 | |
Boldog grafikon | Révai | 1949 | Válogatás |
Csillagtérkép | Szépirodalmi | 1956 | Válogatás |
Értünk is fussatok paripák | Magvető | 1981 | |
Farsangi király | Magvető | 1979 | |
Fohász szigorúságért | Szépirodalmi | 1961 | Illusztráció: Szántó Piroska |
Folytatólagos vallomás Versek szülőföldemről |
Békéscsabai Nyomda | 1981 | Válogatás |
Hány perc a nyár | Magvető | 1986 | |
Hattyú az udvar fölött | Magvető | 1983 | Életmű Válogatás |
Jövő teleim emléke | Magvető | 1972 | Illusztráció: Bálint Endre |
Titokzatos párhuzamok | Magvető | 1977 | |
Tűz a
Bükkben (Lásd: A vashuta emberei) |
Táncsics | 1952 | |
Ünneprontó | Vajda János Társaság | 1936 | Illusztráció: Bálint Endre |
Végy oltalmadba | Szathmáryné Bánó Vilma | 1935 | |
Visszapillantás a jelenbe | Magvető | 1969 |
VERSEK, AMELYEK KÖTETBEN NEM JELENTEK MEG
Ablakomon kopogtatnak | 1959 dec. 23. | ||
A fényfüggöny mögött | 1975 dec. 20. | Film, Színház, Muzsika | |
A fényhez | 1938 júl. 24. | Magyar Hírlap | |
A halhatatlan | 1955 | ||
A hegedű | 1938 júl. 24. | Magyar Hírlap | |
A holdhoz | 1938 aug. 28. | Népszava | |
A homlok mögött | 1957 júl. 20. | ||
Ajándék | 1957 dec. 31. | ||
A költői pálya | 1945 | ||
A könyvteremtőnek. A könyvművész ünneplése: Szántó Tibor 70 éves | 1987 | Budapest Kiadó | |
A kör | 1938 márc. | Válasz | |
A körön túl I. (Részlet) | 1973 jan. 5. | Népszava 161 | |
A körön túl II. | 1942 aug. 2. | Népszava | |
Alduna I. | 1956 júl. 21. | ||
Alduna II. | 1956 júl. 21. | ||
A létra | 1937 dec. 25. | Népszava | |
A Madár Könyvből I. | |||
A Madár Könyvből II. | 1958 nov. 9. | Népszava | |
A Madárkönyv-ből III. | |||
Amennyi a munka | 1964 márc. | Népszabadság | |
A mentség | 1941 febr. 2. | Népszava | |
A nyár jön el | 1937 jún. 20. | Népszava | |
A reggel udvarában | 1974 ápr. 21. | Magyar Nemzet | |
A régi mesterek | 1939 | ||
A szabadsághoz | 1937 ápr. 25. | Májusi Emléklap | |
A tenger ébred | 1940 | ||
A túsz | 1962 aug. 1. | Ország Világ | |
Augusztus | 1935 aug. 18. | Népszava | |
Autóballada | 1956 jún. 23. | Irodalmi Újság | |
A váratlanok | 1956 | ||
A varázsló halála | 1955 | ||
A válasz | 1955 dec. 3. | Irodalmi Újság | |
A vers | 1958 márc. 9. | Népszava | |
A végső semmiség előtt | 1947 Karácsony | Kortárs | |
Az Alföldön | Népszava | ||
Az ember | 1941 jún. 22. | Népszava | |
Az évnek hónapjai | 1943 | Népszava Naptár | |
Az év utolsó napja | 1957 dec. 31. | ||
Az író-ideál | 1945 | ||
Az kéne | 1955 jan. 17. | ||
Az örök elmulasztott | |||
Az őrtorony | 1994 okt. 19. | Duna Televízió | |
Az úton pörög a levél | 1942 júl. 16. | Népszava | |
Álom a kis Jolánról | 1945 | Vels-i tábor | |
Álom a kis Jolánról | 1946 júl. 5. | Népszava | |
Álom a légyről | 1938 febr. 5. | Népszava | |
Álom és valóság | 1954 aug. 20. | Népszava | |
Árnyas fák alatt | 1947 aug. 12. | ||
Árvízi katonák | 1962 | Esti Budapest | |
Borús nyár | 1956 jún. | ||
Búcsú helyett | 1939 márc.-ápr. | Szép Szó (József Attila) | |
Cirkusz | 1955 | ||
Családi (Otthon) | 1952 | ||
Csillagfutár | |||
Csavargó remény (Tévesen Vészi József nevén) | 1937 I. 431-432.o | Nyugat | |
Csavargó remény | 1938 máj. 8. | Magyar Hírlap | |
Dal a jövőbe | 1940 jan. 6. | Népszava | |
Délszaki pillanat | 1962 aug. 1. | Ország világ | |
Egész emberként | 1955 | ||
Egyetlen út | 1955 júl. 13. | Béke és szabadság | |
Egy fotográfus emlékkönyvébe | 1959 jan. | Népszava | |
Egy furakülönös múzeumban | |||
Egy karikatúrakiállítás emlékkönyvébe | 1953 | ||
Egy kerékpáros kisfiú | Élet és Irodalom | ||
Egy láda fenekén | 1943 jún. 6. | Népszava | |
Egymás után | |||
Egy pamlag emlékirataiból | 1946 | Délibáb | |
Egyre | 1980 dec. | Kortárs | |
Egy találkozás után | 1955 | ||
Egy távoli üdülőhöz a vérzivatarból R.M. | 1957 | ||
Egy vitához szólva | 1948 | ||
Ellenballada a magányról | 1978 ápr. 3. | Magyar Nemzet | |
Előhang | 1954 jan. 1. | Népszava | |
Előjelek tánca | 1957 | ||
Eltűnt siratása | 1938 júl. 24. | Magyar Hírlap | |
Emberség űrhajósa | 1955 | ||
Emlék | 1938 nov. 19. | Délibáb | |
Emlékezés egy májusi délelőttre | 1940 | Népszava | |
Ennyi volt Naplójegyzet | 1956 júl. 21. | ||
Esti füttyszó | 1939 júl. 30. | Népszava | |
Eszembe jutnak | 1941 | Népszava Naptár | |
1983. december vége | 1984 ápr. | Kortárs | |
Ezüst | 1961 ápr. 4. | Magyar Nemzet | |
Ezzel érvelj! | |||
Éjfél előtt | 1952 | ||
Ének múltidőben | 1968 márc. 17. | Népszabadság | |
Épül a ház | 1943. júl. 14. | Szép Szó | |
Értelem | 1938 | Népszava Naptár | |
Értünk és magamért | 1957 | ||
És furcsa, hogy most egyedül | |||
Évad után (Színházi jegyzet) | 1961 jún. 18. | Film, Színház, Muzsika | |
Február | |||
Februári keserves | 1981 jan. | Új Írás | |
Gyűlölet és szerelem | |||
Halálig | 1955 | ||
Hazafelé | 1953 | ||
Három évtized után | |||
"... Hiába sütsz Nap! | 1936 okt. | Gondolat | |
Huszonegy év | 1937 nov. 7. | Népszava | |
Huszonnégyéves így lettem | 1942 márc. | Hét hang | |
Idő | 1937 máj. | Válasz | |
Időtlen asszonyok | 1937 máj. 28. | Népszava | |
Így múlik el az ifjúság | 1942 júl. 23. | ||
Impresszionista elmélkedés | |||
Inaskorról | 1936 | Népszava | |
Írásjelek nélkül | 1952 | ||
Ítélet | 1955 aug. 13. | Irodalmi Újság | |
Jelmondat egy vendégnek | 1957 | ||
Jónás az Ilkovicsban | 1958 | (Vers verseny a rádióban Filippinyi) | |
Jövendő versek elé | 1957 február első vasárnapján | ||
Juliusi csalogató | 1939 júl. 22. | Népszava | |
Kerti üveggömbök (Zúzmara) | |||
Előd s utód | |||
Egy ingadozó két sora | |||
Hálátlan szerep | |||
Instrukció kis hibával | |||
Középszer tonnára mérve | |||
Szilárd jellem | |||
Vita egy klikk tagjaival | |||
Kerülő úton vallomás | 1946 jan. 13. | ||
Kérdés a karanténból | 1945 júl. 10. | Vels-i tábor | |
Késik a találkozás | 1942 | Új írók, új írások | |
Két december (József Attila) | 1962 dec. 1. | Élet és Irodalom | |
Két mondat között (Idegen pályaudvaron) | 1966 jan. | Élet és Irodalom | |
Két október 1. Hatodika után 2. Óvatos prófécia | 1947 okt. 12. | ||
Kikötő | 1938 | Májusi Emléklap | |
Köd, füst, sár | Élet és Irodalom | ||
Kőistenek guggolnak rajta | 1944 jan. 30. | Népszava | |
Köszöntő a dolgozó népnek | 1947 jan. 1. | Népszava | |
Követelem a kisfiút | 1954 okt. | ||
Közös a szégyen. Azoknak, akik kívül maradtak | 1957 | ||
Kulcskeresőknek | 1958 márc. 9. | Népszava | |
Kutyabarátság I. | 1957 | ||
Kutyabarátság II. | 1957 | ||
Külváros | |||
Lágy a remény | 1938 nov. 1. | ||
Legyecske | 1938 II. 281. o. | ||
Legyecske | 1941 december | Költészet | |
Legyecske | 1943 | Népszava | |
Lepkefogó | 1939 | Munkáskultúra | |
Leszakadt házban. Az ötvenedik | 1966 | ||
levél helyett Pécsi Sándornak | 1949 | ||
Magunk világa | 1957 november | ||
Majd tél lesz | 1934 V. évf. | Válasz 162 | |
Májusi párbeszéd | 1954 máj. 1. | Népszava | |
Másodlagos | 1981 júl. | ÉS | |
Mások helyett | 1956 szept. 15. | Irodalmi Újság | |
Mások helyett és magamért. Mikor az ártatlanul elitéltek kiszabadultak | 1955 | ||
Meghalt 1944-ben | |||
Meglátni még... | 1945 júl. 16. | Vels-i tábor | |
Megtalált szó (A XX. Kongresszusra) | 1956 jún. | Magyar Nemzet | |
Még visszanézek | 1979 dec. 31. | Magyar Nemzet | |
Mérték (Komlós Aladár) | 1979 dec. 31. | Magyar Nemzet | |
Mi csak maradunk | 1957 | ||
Minden fülel | 1956 | ||
Mindenütt mennyre lelsz | 1938 márc. | ||
Mint a növények | 1948 | ||
Mint az erek | 1945 júl. 10. | Vels-i tábor | |
Nagy tüzednél | 1946 okt. | Népszava Naptár | |
Napló | 1943 márc. 14. | Népszava | |
Napló dátum nélkül: Emberi gond, Szökevény, Bőség | 1955 aug. 13. | Élet és Irodalom | |
Nem téged, valakit | |||
Nem vagy magad | 1959 máj. 10. | Magyar Nemzet | |
Négy kérdés az éjszaka kellős közepéből | 1954 | ||
Névjegy falevélen | 1956 | ||
Nyári koszorú. Ott fenn | 1958 júl. 21. | ||
Nyugodt vagyok | 1947 | ||
Nyugtalan éjjel | 1937. II. 188. o. | ||
Ólom-öntő | 1957 Szilveszter | ||
Ó májusunk! Szerkesztette Vészi Endre | 1946 | Májusi Emléklap | |
Ó, te város | 1956 nov. 4 | Népakarat | |
Öntőkanálból | 1979 aug. 25. | Élet és Irodalom | |
Párbeszéd | 1957 dec. | ||
Pécsi Sándor emlékkönyvébe | 1961 jún. 18. | Film, Színház, Muzsika | |
Példa | 1955 aug. 13. | Irodalmi Újság | |
Pillanat | 1958 aug. 11. | Hétfői Hírek | |
Prológus a tél elé | 1939 dec. 17. | Népszava | |
Rapszódia egy esteli büfében | 1946 ápr. 14. | Népszava | |
Rév-határ (Köd-habokban) | |||
Sasok (Egy ausztriai nyilas táborban szerzett ihlet alapján) | 1945 júl. 16. | Dornach tábor Linz mellet | |
Sasok | 1946 júl. | ||
Sose többé félig | 1947 | ||
Strófák Lilliputból | |||
Szabadnap | Népszabadság | ||
Százszor is szent | 1947 | Irodalmi Újság | |
Szellemidézés | 1945 okt. 13. | Új Írás | |
Színek robbanása | Népszabadság | ||
Szorult torokkal, zúgó aggyal | 1955 | ||
Születésem hava | 1960 okt. | Népszava | |
Tavasz | 1937 Pünkösd | Új Idők | |
Táncosok | 1942 febr. 25. | Népszava | |
Tegnapi barátaim | 1954 szept. | ||
Temető | 1942 nov. 29. | Népszava | |
Temetőfuvar | 1943 | A munkás könyve | |
Te mondod meg | 1949 | Népszava | |
Tél | 1937 i. | Nyugat 432. o. | |
Tétlen kezem | 1977 szept. | Élet és Irodalom | |
Típus | 1955 aug. 13. | Irodalmi Újság | |
Tiszta számvetés | 1946 | Haladás | |
Törékeny magány | 1957 | ||
Trombózis | 1957 | ||
Újév | 1959 jan. | Népszava | |
Újév elé | 1961 jan. 1. | Magyar Nemzet | |
Újpest, Csepel mind ránktekint! | 1945 okt. 14. | Népszava | |
Vadon | 1957 júl. 20. | ||
Vad sorok | 1943 márc. 7. | Népszava | |
Valaki kézenfog... | 1939 febr. 2. | Népszava | |
Változások | 1955 aug. 13. | Irodalmi Újság | |
Vers a középszerről | |||
Végig a Váci úton | 1968 | ||
Ezen a szép hídon át | |||
Heves forró édenedben | |||
Vérpad | 1942 | Mérleg | |
Vidám dal | |||
Virágénekek | |||
Voltak-e, mondd.. | 1953 | ||
Waldapfel József Madách-előadásához (bökvers) | |||
Luan Rajezezi: Mióta eltávoztál. Fordítás | 1965 | Albán költők antológiája | |
... (versek) | 1935 | Munka. Kassák Lajos |
Nyelv |
Mű |
Fordító |
Megjelent |
Megjegyzés |
francia | Csonka rekviem. Kassák | Arion 6. Corvina 1973 | ||
francia | Idegen város | Arion 6. Corvina 1973 | ||
francia | N'aie pas peur | Pierre Lartigue . | Arion 9. Corvina 1976. | |
francia | Du souvenir | Pierre Lartigue . | Arion 9. Corvina 1976 | |
francia | De l'innocence | Pierre Lartigue . | Arion 9. Corvina 1976 | |
francia | Le sacrifice de l'été | AndréDoms
Anikó Fázsy |
Arion 15. Corvina 1985 | |
angol | Dreaming of the Castle | Jasche Kessler& Mária Körösy | Arion 15. Corvina 1985 | |
német | A nagyon lassú este | Franyó Zoltán | gépelés | |
román | Téli zene | Constantin Olarin | gépelés | |
román | Repülőtér ködben | Constantin Olarin | gépelés | |
svéd? | Mantalsskriven I Budapest | Géza Thinsz | Sydsvenki Dagbladet, 1968. 6. 23. | |
francia | Menekülő kert | Fázsy Anikó | Le Journal des Poetes Brüsszel 1982 | |
francia | Eltűnt a nyárban | Fázsy Anikó | Le Journal des Poetes Brüsszel 1982 | |
francia | Cián | J. Rousselot | kötetben |
Arckép ezer tükörben. Utószó (Magvető Könyvkiadó, 1964).
Amit én itt leírok, az nem vallomás a
fogalom felfűtött értelmében. Elsősorban a vers a vallomás; olyan érzékelő, s
egyben rendteremtő műszer, amely tőlünk független, mert akaratunk ellenére is
működik. Ezzel azt is mondom, hogy a vers abban a pillanatban megszűnik saját maga
lenni, amikor különböző okok gátolják e kényszer szabad feltörését.
Jó lesz az elvi magaslatról leszállni saját életemhez.
Abbó1 a nemzedékből származom, amely költői példaképei egy részét élő
személyében is ismerhette. Egyszer azt írtam, ez generációs érdem, de ahogy
gondolkodom rajta, látom, nem pusztán az. Hogy ki milyen példaképet követ, kihez
szegődik akár mellékbolygóként, az személyes ügy, s ebben a társadalomról és a
művészetről alkotott nézetek irányítják, mondhatnám így is: az egyéniség, a
jellem. Megismertem József Attilát, akiről tudván-tudtam, hogy követni akarom. A
sorsom választotta őt példaképül, az együttérzésem, az izgatottságom. Számomra
benne valósult meg a modern differenciáltság, ő volt az, aki átlépve a proletkult
falanszter-kulisszáit, két kezében hozta a Csokonain, népköltészeten, Adyn, sőt
Kosztolányin nevelt s megújított magyar költői nyelvet, és egyben a modern
nagyvárosi proletariátus látomásait. Új perspektívát teremtett mindazoknak, akik
szocialista költőnek készülődtek. A költészet új szintézisét teremtette meg. A
komplikáltsága izgatott, amely egyértelműség is a szó erkölcsi, lélektani
értelmében, az osztályöntudat tudományos szintjén, de sosem egyszerűsítő,
csökkentő, gondolatszegényítö. A sematizmus esztendeiben gyakran idézték meg az
ilyenfajta gondolatiság és erkölcsi eszmélkedés ellen. Gondolom, ha napjainkban is
élne, sok gondot okozott volna kényelmes megidézőinek.
Ha mai verseimet nézem, nem vagyok nyugtalan. Hadd szögezzem le mindjárt, nem művészi
elégedettségről beszélek - ezt kifejezni nem is az én dolgom -, de arról, hogy új
verseim sok mindenben rokonok ifjúságom költészetével, már ami érzéseim, örömeim
és bánataim természetes vérkeringését illeti. Visszataláltam ahhoz a
fiatalemberhez, aki költői lehetőségei és reményei birtokában készülődött a
jövőre. Ez azt jelenti-e, hogy olyan verseket akarok írni, mint húsz-huszonöt
esztendős koromban? Hogy nem venném figyelembe az alapos társadalmi változást? Hogy
megelégszem a "tudatos jövőbe" készülődő ifjú ember politikai és
költői mértékeivel? Erről szó sincs. Minden nap és minden órában nemcsak
javítani, de változtatni is akarok munkám módszerein, s a türelmetlen lelkiismeret
sokkal több bennem, mint a pihentető jóérzés. Ez a kötet, amelyet harminc év
anyagából állítottam össze, ítélet és önbírálat, a szigor jegyében született,
s úgy érzem, életem igaz története. Költői és erkölcsi világom szintézise.
Visszatekintés a kezdetre és pillantás előre.
Milyen is volt a kezdet, az én világom a harmincas évek közepe táján? Az utcán
találkozhattam József Attilával, elmehettem a lakására, s szerkesztői
felszólítására verseket adhattam át neki az akkor szerveződő Szép Szónak.
Fölkaptattam Babitshoz, az Attila utcába, s láttam, amint a hall ajtajának
katedrál-üvegén átrajzolódik törékeny alakja, lenyomja a kilincset, az ajtórésben
megjelenik megkínzott arca, s kéri a következőt. Akár egy orvosi rendelésen.
Illyést egy telefonbeszélgetés után - azzal, hogy szürke ruhájáról ismerhetem fel
- a Gellért-kávéházban kerestem meg. A szigorú és puritán Kassákra - Lesznai Anna
küldött el hozzá - tanítványai körében találtam a Lido félhomályos hátsó
zugában. És Lesznai Anna, ez a sugárzó, hatalmas asszony, baracküde arcával, a
háttérben a műteremlakás könyvespolcaival, képeivel és kánaáni terített
asztalával! Móricz Zsigmondot úgy ismertem meg, bár soha nem beszéltem vele, hogy a
Gizella telepi OTI szanatóriumból Pestre igyekezve, az autóbuszon néztem őt, igézve
és boldogan, Leányfalutól a Margithídig egy verskötetre hajolt, a Nagyon fáj-t
olvasta, föl sem emelve arcát a könyvből. Már kora ifjúságomtól azokhoz
vonzódtam, akiknek emberi magatartását és művészetét követendőnek hittem. A maga
erejéből tápászkodó fiatalember ösztönös vonzódása ez a tisztasághoz és a
tudáshoz? Az is, de nemcsak az. Egy elemnyi humánum fizikai kényszere közeledni az
egészhez. Ezek az én ifjúságom emblémái.
Mindez több, mint egyszerűen az ifjúság. Az egész munka, a magatartás alapja, amihez
éppen akkor lehetett visszatérni, amikor legjobban szorított a válság, a
kétségbeesés, amikor sokmindent el kellett vetni, biológiailag kirekeszteni a
szervezetből. Kíméletesen mondom: a sematizmus éveiről van szó. Ma már könnyű
kilépni belőle, mint a félelmetes krétakörből. Rossz versek, rossz írások - az
emberek elfelejtik. Nem társult hozzájuk bűn. De az értelem mégiscsak megkérdezi:
hol voltak a tapasztalataid? Hol voltak az emberi és költői eszményeid? Csak a konok
hit? Nem, nem ilyen egyszerű, egyikben sem ismerek magamra.
Át kellett lábolni ezeken a mélységeken, vissza: kellett térni a kezdethez, de egész
tudatom, tapasztalati és erkölcsi világom terheitől gyötörve és ugyanakkor
gazdagítva. Hozzá kellett látni a türelmes, fárasztó és dísztelen munkához. Ehhez
az ember egész sejtkészletének kell kicserélődnie. Úgy érzem, ez a mi
nemzedékünknek, s elsősorban a munkásmozgalomban fogant s a szocializmust mint jelent
és jövőt átélő íróknak még ma is olyan kérdése, amit a teljes és őszinte ars
poetica megfogalmazása közben nem lehet megkerülni.
Ebből talán az is következnék, hogy irigylem a fiatal költőket, akik
"megúszták"?, akiket anyakönyvi csillagzatuk megóvott a buktatóktól? Nem!
ezért semmiképpen sem irigylem őket, mert ha ma már nem is törvényszerű, hogy a
dudás pokolra menjen, de a magam dudájából csakis ezek a keserves tanulságok
hívhatják elő a maximális humánum szólamait.
Néhány éve egy lektor azzal adta vissza verskötet-kéziratomat
"kiegészítésre", hogy nincsenek benne közéleti versek. Megkíséreltem
bizonyítani, hogy ezek a versek az én értelmezésem szerint, közéletiek.
"Másmilyen közéleti verseket írtál te azelőtt" - mondta jószándékúan,
ám én mégis arra gondoltam: nemcsak hogy nem adja ki verseimet, de még rám is pirít.
Nem véletlen, hogy az ötvenes évek úgynevezett közéleti verseiből alig maradt fenn
valami, egyszerűen használhatatlanok. Ha leszámítjuk is a személyekhez fűződőket,
akkor is elenyésző, ami megmarad. Ezeket a verseket nem távolították el
adminisztratív úton, egyszerűen elenyésztek. Nem hiszem, hogy akadna az országban
valaki is (beleértve a legdogmatikusabb agyvelőt), aki nosztalgiával gondolna vissza
rájuk, vagy éppen titokban szavalgatná egyikét-másikát. A magyarázat - azt hiszem -
abban rejlik, hogy bár természetes halállal múltak ki, de adminisztratív úton
jöttek világra. Legtöbbjükből nemcsak a költői azonosulás hiányzott, de az az
alapvető humánum is, ami nélkül közéleti vagy individuális líra életképtelen. A
nagyszerű magyar hagyományokon csiszolt költészeti kultúra kézműves ügyességgé
silányult, noha az ujjak hegyében még ott bizsergett az igazi.
Ma már nyugodtan beszélhetünk erről. A gyanakvás és belemagyarázás esztétikája
mint felhőmaradvány még itt-ott árnyékot vet a kritikai közéletre, de a morál már
nem "moralizálás" többé, s az örömök és szorongások komplex
lelkiállapotának kifejezésére már nem ragasztható a "halálhangulat"
sokszorosított címkéje.
Mindig izgatott, sőt, versre izgatott, ami közéleti: az ember helye a társadalomban
és a világban. De egyre kevésbé szeretem már az egyszerűsítő fejezetcímeket, a
végtelen számsor mechanikus felparcellázását. Petőfi költészetét felosztották
ugyan iskolás és nem iskolás parcellákra, de verseiben, egy-egy tematikai csúcs
mellett és ellenére, egyszerre jelen van a költő egész személyisége, a patrióta, a
nemzetközi forradalmár és a szerelmes férfi.
A közéleti költészet alapja a közösséggel való teljes azonosulás és ugyanakkor
egy igazságos közélet lehetősége. Oxigénje pedig az őszintén megnyilatkozó
közvélemény,
A tudomány rakétasebességű fejlődésével egyidejűleg az összetett jelenségek
értelmezése is mind bonyolultabb lesz. Nem sötétenlátás, ha úgy érezzük: a
technikai fejlődés forgássebessége megelőzi az erkölcsiekét. Mégis, a szocialista
humánum s általában az emberies emberek nagy diadala, hogy a háború ellenzői
túlnyomó többségben vannak. Persze, ennek okai nem mindenütt egyformák. A
szocializmus háborúellenességének legnagyobb ereje abban rejlik, hogy tisztán látja:
az atomkorszakban, az adott eszközökkel, az emberi boldogság megvalósítható.
Szubjektíven fogalmazok, emberi boldogság, de könnyen lefordítható a
társadalomtudomány nyelvére is.
A közéleti vers tehát az egyéni sors sejtjeiből épül, a költő leglényegéből. A
politika és a költészet kölcsönhatása itt is nyilvánvaló. A költészet ott lehet
társadalmilag eredményes, ahol a társadalmi morál, a humanista közérzés
elmélyítésében segít. A munkamegosztás - úgy érzem - olyan természetű, hogy a
szocialista politika közvetlenül formálja a közéletet, s közvetve az embert, a
költő pedig az arc és lélek érzékeny közelében az emberre hat elsősorban s az
emberi fogékonyság összegezésével a közéletre.
Vagy két esztendeje külföldön jártam. A véletlen összetársított egy fiatal
költővel. Útitársak voltunk tíz napon át. Útitársak, tehát szemlélő társak,
élményeket különféleképpen befogadó vagy elutasító társak, étkezőtársak, sőt
hálótársak. Tíz nap alatt, e sűrített együttlétben, amely az önkéntest s a
kényszerűt sajátosan vegyíti, sokat beszélgettünk, egyre jobban beletüzesedve,
éjszakákba nyúlóan: a külföldre helyeződött magyar mikroglóbuszon két ember
tapogatócsápjai elindultak egymás felé. Költőtársam éppen tíz évvel fiatalabb
nálam, élete jó részét szigorú paraszti munkában töltötte, de azóta már tanári
diplomát szerzett és ma - a kényszerűen halogatott indulás miatt - fiatal költőnek
számit. Hozzáteszem - s ez az én véleményem is - nagy ígéretű költőnek.
Beszélgetéseink és önviaskodásaink fő tárgya a társadalom és a költészet volt,
mit értsünk modern életformán, modern versen, hová vezet az út? S bár tíz évvel
idősebb vagyok nála, jólesően rokoninak éreztem izgatottságát, intellektuális
viaskodását, ahogy nemcsak esztétikáját, de világképét meghatározni igyekezett. A
feltörekvő nemzedék legjobbjaiban ez a jellemző: a szigorú erkölcsi igény, az
egészséges realizmus, általában a rendteremtés igénye. Ha valamiben fiatal maradtam,
ezekben a törekvésekben velük vagyok rokon.
A differenciált gondolkodást s az oly sok fogalmat raktározó s egyre több ismerettel
önként vagy kényszerülten gazdagodó tudatot csak olyan költészet képes áthatni,
amely intellektuális és humánus intenzitásával a technika jogos bűvöletéből az
emberi érzékenység magasságába tudja emelni. Úgy érzem, hogy korunk verse az
intellektuális vers: a gondolkodás élménye mindennél izgalmasabb. S ugyanakkor ez az
intellektuális líra nem mond le a látomásos képzeletről, az érzéki színezésről
vagy a tájfestésről, és éppen attól modern, hogy egyszerre több dimenzióban is
képes kifejezni magát. A költészet nem tudomány, de annál több: az emberiség
emlékezőtehetsége és optimizmusa. A kibernetika vagy fizika-filozófia sosem
helyettesítheti a költészetet, de jelenlétével és hatásával a költőnek
állandóan számolnia kell. Beleírhatja valaki a versébe az atomfizika legújabb
fogalmait, attól még tegnapelőtti lehet, ha elmarad e kor értelmet és igazat
szomjazó igényessége mögött.
Az ember szüntelenül keresi a maga helyét. És ez a keresés egyben rendteremtés.
Azzal, hogy mindezt elmondtam, ha nagyon töredékesen is, de tisztáztam valamit.
Barátok gondoskodó figyelme és izgatott bírálata közben mindig érezni kell a
nagyobb közösség jelenlétét is. Ez nem frázis, ez a lélegzetvétel törvénye. A
valóság ismerete és szüntelen átélése nélkül az ember körül megritkul a
levegő. De a valóságban eligazodni, s arról beszámolni csak morális bátorsággal s
türelmetlen lelkiismerettel lehet. Ez a műszerérzékenység a reálisan érzékelő és
szenvedélyesen kifejező költészet életkérdése.
Arckép ezer tükörben. Utószó. Magvető Könyvkiadó, Budapest,
1964.