KIRAKATRENDEZÉS

Rádióetűd.
(17 perc) 1973
 

Rendező: Pós Sándor
Dramaturg: Lóránd Lajos
Szereplők: Egri István, Bánki Zsuzsa, Kállai Ferenc, Végvári Tamás,
          Benkő Gyula, Egri Márta

VEZÉRIGAZGATÓ (mikrofonhang): Kérem, igazgató úr, kirakatrendező úr, hallanak engem? Az áramigénylés túlzott. Ennyi lux nincs is a világon. Nem ad az Elektromos Művek.

KIRAKATRENDEZŐ: Akkor csinálják ők! Ilyen petróleumvilágítással vegyünk részt nemzetközi kirakatversenyen? Este nyolcra itt a nemzetközi zsüri - és még sehol semmi. Nekem presztízsem van. Az én kirakataim Bécsben is, Brüsszelben is kirakatok.

IGAZGATÓ: Nagyobb itt a baj, kolléga, sokkal nagyobb.

KIRAKATRENDEZŐ: A mellékutcák körös-körül csak úgy tárolják a sötétséget. A házak, a kapualjak; a rosszul világított ablakok. Az egésznek olyan a szívóhatása, hogy meg kell dögölni tőle! Nem értik ezek a szerencsétlenek, hogy a külváros egészen speciális kategória, amit ellensúlyozni kell, hogy ne mondjak mást, fénnyel, sok fénnyel. És ha nem bírják az órák, az órákat kell kicserélni, és nem a kirakatrendezőt. Fény, lux!

VEZÉRIGAZGATÓ (mikrofonhang): Nincs több lux. A keretet kimerítettük. Hagyjuk az idegbajt és a szociális általánosítást. Mi eddig is, külváros ide vagy oda, nagyon jól megvoltunk a nekünk biztosított...

KIRAKATRENDEZŐ: ... kiadagolt!

VEZÉRIGAZGATÓ: ... a nekünk biztosított fénnyel. És a mi luxadagunk, ha nem vette volna észre a tisztelt kirakatrendező kolléga, évről évre növekvő tendenciát mutat. Nincs több mondanivalóm. A viszontlátásra.

IGAZGATÓ: Mondom, nagyobb itt a baj. Megjöttek a francia kirakatbabák, de a két legfontosabb valahol elakadt. A két szerelmes. Vasúton, vámnál, még nem lehet tudni, hol.

KIRAKATRENDEZŐ (hisztérikusan): Akkor nincs kirakat. És nincs verseny. Én nem vállalom a felelősséget.

IGAZGATÓ: Lassabban, nyugodtabban. Nyolc baba rendben megérkezett, de a szerelmesek elbújtak valamelyik ládában. Majd pótoljuk őket a régiekből, azok is elég bájosak.

KIRAKATRENDEZŐ: Bájosak? Lehet, hogy bájosak, de nem nemzetköziek, érti, uram? És jön a nemzetközi zsüri. Csupa esztéta, csupa művészetcentrikus elme. Itt minden részlet fontos. A babák súlya és termete, a babák arcának sugárzása... Nekünk, mondjuk ki ridegen, provinciális babáink vannak.

IGAZGATÓ: De maga tervezte azokat is! Annak idején lelkesedett értük.

KIRAKATRENDEZŐ: Ma másképp látom őket. Eljárt az idő fölöttük. Én ezeket nem öltöztetem az új kreációkba. Ezek ellentmondásban vannak a képzeletemmel, a becsvágyammal, a...

IGAZGATÓ: De könyörgök, most, az utolsó pillanatban? Már le se lehet mondani. A kirakatok lecsupaszítva. A babák meztelenek. És a kirakatok előtt az emberek, a bámészkodók...

KIRAKATRENDEZŐ: Csak bámészkodjanak. Ezek nem érdekesek.

IGAZGATÓ: Belőlük élünk!

KIRAKATRENDEZŐ: Egész évben. Megengedem. De ma este csak egy számít: a nemzetközi zsüri. A nemzetközi sajtó. És minden. (Üvöltve.) Én nem vállalom. A versenyt le kell fújni.

IGAZGATÓ (élénken, szinte felüdülve): Van egy gondolatom! Egy igazi gondolatom!

1. BÁMÉSZKODÓ: Micsoda gyönyörűek! Csodálom hogy nem takarják el őket, amíg pucérak. Micsoda nők!

2. BÁMÉSZKODÓ: Nők! Próbababák.

1. BÁMÉSZKODÓ: Egészen olyanok, mint az igazi nők.

3. BÁMÉSZKODÓ: Maga szétnyomja az orrával az üveget, hallja! (Ironikusan.) Maxim-varieté, sztriptíz, világszám!

(Dobpergés.)

1. BÁMÉSZKODÓ: Akárki akármit mond, ezeknek mozog a szemük.

3. BÁMÉSZKODÓ: Éhes állatok! Így kell agyonütni az időt, amíg indul a vonat?

1. BÁMÉSZKODÓ: Állat, én? És te mit keresel itt? Mit támasztod az üveget! (Mondja a magáét.) Látni a szemérmüket, de pontosan! Ki van világítva.

(Éles, elektronikus zörej; mint amikor leeresztenek egy redőnyt.)

2. BÁMÉSZKODÓ: Na tessék! Lehúzták a rolót. Maga miatt. Mert avval a bunkó orrával szétnyomja az üveget.

4. BÁMÉSZKODÓ: Tudtam, hogy ez lesz. Most jobb?

1. BÁMÉSZKODÓ (csöndes elragadtatással): Van egy lyuk a vásznon! Én megint látok!

SEGÉDMUNKÁS: Egész nap cigölés. Az embernek leszakad a veséje.

FELESÉGE: A leves besűrűsödött. Már harmadszor melegítem. Milyen szagod van teneked?

SEGÉDMUNKÁS: Cicababaszagom.

FELESÉGE: Ne hülyéskedj, jó!? Titeket bespricceltek valami kölnivel.

SEGÉDMUNKÁS: Megjöttek a babák. Párizsból. Nyolc valódi francia baba.

FELESÉGE: És beszívtatok pár üveg sört meg hozzá féldeciket. Igaz, szentem?

SEGÉDMUNKÁS: Nem értesz te ehhez, Tera! Mit tudod te, amit azok a franciák tudnak, azt a rafinációt. Hogy a babáknak valódi bőrszaga van, meg hajszaga.

FELESÉGE: Beszívtatok, nagyobb a nyomás. Ennyi.

SEGÉDMUNKÁS: Mert nincs elképzelésed! A kirakatrendezőnk szerint akinek nincs elképzelése, az annyi, mintha nem is lenne a világon. (Egy kis szünet.) Szóval kicsomagoltuk a francia csajokat... Micsoda üveggyapot! Fölvittük őket a nagykirakatba, tudod, ahonnét a pályaudvar... Mintha belőlünk mennének a vonatok. Szóval a csajok. Valódi embersúlyuk van, nősúlyuk. Ötven-ötvenöt kiló. Így veszik át a nőket, az egész világon.

FELESÉGE: Már megint valamelyik rohadt ringyónál kujtorogtál!

SEGÉDMUNKÁS: Nem érted ezt, Tera.

FELESÉGE (szigorúan, higgadtan): Ide figyelj, fiam, én most téged szépen lefektetlek.

SEGÉDMUNKÁS: Beszélj csak a kirakatrendezőnkkel. Az egy rendes, belevaló úriember. Amit ő mond. Hogy a beleképzelés. Figyelsz te rám?

IGAZGATÓ: Na ugye, nem volt ez halva született ötlet!

KIRAKATRENDEZŐ: Halasszuk el még a koszorúzást, direktorom. Egyik dolog - elképzelni, másik dolog - megcsinálni. Beáll a babák közé két élő ember, a két szerelmes. Jó. Nagyon jó. Persze, testalkat, fiziognómia, a mosoly minősége. Ismétlem, az ötlet!... Csakhogy, kérem! Egyetlen manökenünk se vállalja. Inkább ugorjon a szerződés. Könyörgés, rábeszélés, jutalmat ígérek, prémiumot. Hogy ők beálljanak a kirakatba, babák közé babának, a saját eleven mosolyukkal viaszmosolynak, eleven szájukkal műszájnak? Nem, azt nem! Nézzék, drágáim, csak arra a fél órára, amíg a nemzetközi zsüri... és ez nemzetgazdasági érdek, presztízs, a sajtóban minden beharangozva... Nem és nem.

IGAZGATÓ: Most kérdem magát, hogy miért nem?

KIRAKATRENDEZŐ: Mert nincs fantáziájuk! Nem mondták ki, de olvastam a szemükből: emberi önérzet. Micsoda kategória, amikor arról van szó...

IGAZGATÓ: Szóval akkor ez vízbe esik. Maradnak a régi babák!

KIRAKATRENDEZŐ: Na, nem! Na, egyáltalán nem! Nekem erőszakos álmaim vannak. A kirakat nem illúzió, a kirakat szükségszerűség. Útmutató, világítótorony. (Egy kis szünet után.) Hát kérem, szereztem egy szerelmespárt. A lány az illatszerosztályról való, a fiú a sportosztályról. Tökcivil mind a kettő, de így lesz érdekes. Az amatőrség varázsa. Szépek, üdék, fiatalok. És egy kis instrukcióval olyan lesz a tartásuk, a mosolyuk... arcukon a gondolat nélküli derű. Mint a franciababák!

LÁNY: Te mennyit kapsz?

FIÚ: Ötszázat. És te? (A lány hallgat.) Titok?

LÁNY: Hatszázat.

FIÚ: Persze, mert nőnemű vagy. Mert szép a lábad. Szép hosszú a combod.

LÁNY: Ezt honnan veszed? Mit látsz te ebből a földig érő estélyiből?

FIÚ: Ki lehet azt számítani! És különben is, ismerlek.

LÁNY: Nem találkoztunk mi soha.

FIÚ: Minden este zárás után a vaskapunál.

LÁNY: Abban a zűrben? És észrevettél?

FIÚ: Kiválasztó szemem van.

LÁNY: Te a sportosztályon melózol.

FIÚ: Körülbelül.

LÁNY: És van egy norvég pulóvered.

FIÚ: Ha még el nem lopták.

1. BÁMÉSZKODÓ: Mondom, ezeknek mozog a szájuk.

LÁNY: Tegnap te nagyon kiöltözködtél. Valami új nő a láthatáron?

FIÚ: Olyasféle.

3. BÁMÉSZKODÓ: Addig tolakodtok a lyuknál, amíg lemaradtok a vonatról.

KIRAKATRENDEZŐ: Még egy negyedóra, művészeim, és itt a zsüri. Kérem, tartózkodjanak addig a krétával megjelölt körben. És a kijelölt pózban. És a rögzített mosolyt kérem! Jaj, kislány, a maga nevetése elmázolódott! Szeméből eltűnt a kékség. Vagyis a távoliság. Fáradt? Pillantson csak arra babára. Azon az arcon sikerült a legtökéletesebb mosoly.

LÁNY: Kérem, nekem ennél szebb jelenleg nincs.

KIRAKATRENDEZŐ: Téved, de mennyire! Lesz magának szebb is. Ez a csontszerkezet, ezek az izmok, ezek a finom erek a bőr alatt! Ez mind garancia.

4. BÁMÉSZKODÓ: A pasas is a babákkal eszmecserél.

KIRAKATRENDEZŐ: És most kipróbáljuk a fényt... Hogy hozzászokjanak. A fénybe kell tekinteni. A sugárzó messzeségbe. (Hangtölcsérbe.) Teljes világítás!

VISSZHANGOK: Teljes világítás!

DISZPÉCSER (mikrofonhangon): Adom.

(Magas, elektronikus sípoló hang, amely idegtépően erősödik, majd váratlanul megszakad.)

KIRAKATRENDEZŐ: A fény tökéletes. Fiatalember, nagyon kérem, ne hunyorogjon. Szembogár, szemhéj, szempilla - mozdulatlan. Acélos, magabiztos tekintet. Ki kell hogy bírják. És most már így is maradnak, ebben a fényben. Figyelem. Figyelem. Nyugalom. És önbizalom. Kérem az aláfestő zenét!

VISSZHANGOK: Az aláfestő zenét!

DISZPÉCSER (mikrofonhang): Zene indul. Indul a zene. (Édesnek szánt, de keményre sikerült konkrét zenei hangok.)

KIRAKATRENDEZŐ: Képzeljék el, nem, éljék át, hogy maguk a szerelmesek. És ez lesz az első báljuk. És hogy a társadalmi változást is jelezzük, márminthogy a szocializmusban élünk, maga, fiatalember, mondjuk... horizontálesztergályos, a kislány, igen, a kislány komputerkezelő. Betápláló. Na, nézzenek körül. Farsangi környezet. Három zenekar. Éjfélkor szupé. És ettől a pillanattól kezdve mozdulatlanok.

(Áramkattogás, zenefoszlányok.)

FIÚ: Kérem a mosolyát, szabad?

LÁNY: Parancsoljon. Tűzze a gomblyukába.

FIÚ: Ne röhögtess. Mindjárt elhúzzák a ponyvát.

1. BÁMÉSZKODÓ: Az a középső lány, a fiú mellett, olyan, hogy én is elfogadnám.

4. BÁMÉSZKODÓ: Azt a műanyag nőt? Szerencsétlen.

1. BÁMÉSZKODÓ: Én vagyok a lyuknál. Én tudom.

FIÚ: És havonta mennyivel díjazzák a tehetségedet?

LÁNY: Ezernéggyel. És a tiédet?

FIÚ: Ezerhat.

LÁNY: Akkor nekünk nem lesz öröklakásunk.

FIÚ: Pedig el tudnám képzelni.

DISZPÉCSER (mikrofonhang): Kérem, ne beszélgessenek és ne mocorogjanak állandóan. A házitévé mindent megfigyel.

FIÚ: Dögölj meg!

DISZPÉCSER (mikrofonhang): A mikrofonok mindent továbbítanak.

LÁNY: Akkor is dögölj meg.

FIÚ: Most mondta, hogy legyünk szívesek elhallgatni.

LÁNY: Én tudok úgy beszélni, hogy nem mozog a szám.

FIÚ: Ha végeztünk, hová mégy?

LÁNY: Haza.

FIÚ: Egyedül laksz?

LÁNY: Egyedül. Plusz a mamám, a papám meg a két húgom.

FIÚ: Nálunk van nagymama is. Akkor én hívlak meg valahová.

LÁNY: Csak vendéglőbe ne. Én végigzabálom az étlapot.

DISZPÉCSER: Hagyjuk ezt az üres vigyort, jó?

LÁNY: Vigyorog a felmenő rokonságod.

FIÚ: Hetek óta figyellek. A vaskapu előtt, a tükrös liftben, a röpgyűléseken.

DISZPÉCSER: Figyelmet kérek, megérkezett a zsüri! Teljes mozdulatlanság, teljes némaság.

LÁNY: Nézd, az üveg is fölmegy. Mint egy függöny!

HANGOK: Bravo! Magnific! Wunderbar! Admirable!

DISZPÉCSER (suttogó mikrofonhang): Húsz perc kitartás, és kezükben a boríték.

LÁNY: Ha engem figyelsz hetek óta, akkor én kérek tőled valamit.

FIÚ: Húsz percet mondott. Bírjuk ki.

LÁNY: Nézd a szakértő pofákat. A szemük világít, mint a macskáké. És nem veszik észre, hogy eleven nő vagyok. Igazi nő. Légy szíves, csókolj meg!

FIÚ: Én? És most?

LÁNY: Azonnal.

FIÚ: A zsüri előtt? Megbolondultál?

DISZPÉCSER (sziszegő mikrofonhang): Utoljára figyelmeztetem önöket...

FIÚ: Hallod? Ugrik a boríték.

LÁNY: Ha nem csókolsz meg, kilépek a kirakatból.

DISZPÉCSER (mikrofonhang, sziszegve): Hová megy? Maradjon a helyén.

(Fölzúduló hangok: magyarul, franciául, németül, általános elszörnyülködés. Mindez inkább konkrét zaj, mint fölismerhető beszéd.)

LÁNY: És most légy szíves, emelj le.

DISZPÉCSER (mikrofonhang, éles üvöltés): Álljanak meg! Álljanak meg! (Egy pillanatnyi csend, intézkedő hangok.) Az áruházi szirénákat!

KIRAKATRENDEZŐ (kétségbeesetten): Leállítani! Leállítani! (Minden elnémul.) Bocsánat, uraim.

LÁNY (a beállott csendben): Érzed, hogy rongyszaga van a levegőnek? Őszi rongyszaga. De nekem ez olyan most, mint a virágillat. És most indulnak a vonatok. Egyszerre minden vonat, ebben a pillanatban.

KIRAKATRENDEZŐ: Teljes csendet kérek! (Egy kis szünet) Reflektorokat rájuk. Kísérjétek őket reflektorokkal. Így, így jó. Maguk meg... nagyon helyes. Öleljék csak át egymást. Kérem, hölgyeim és uraim... ez a kirakatrendező szerény meglepetése. A próbababák élnek. Kilépnek a kirakatból, és elindulnak az életbe. Mert fiatalok. Mert a vérük... És azért is, tisztelt nemzetközi zsüri, mert mi ilyenek vagyunk. Beleadunk apait-anyait. (Kiáltva.) Reflektorokkal követni őket! Hosszan! Hosszan! Hosszan!