Három színdarab, amelyek a honlapon teljes
terjedelemben megtalálhatók:
Don Quijote
utolsó kalandja
Madarak
A sárga telefon
A titkárnő | 1955 Katona József Színház |
Fekete bárány | 1957 Jókai Színház |
Varjú doktor | 1959 Madách Színház |
A műfordítónő hét vacsorája (1959) | nem került színpadra |
Árnyékod át nem lépheted | 1960 Jókai Színház |
Don Quijote utolsó kalandja (1956-57) | 1962
Jókai Színház 1986 Gyulai Várszínház 1986 Veszprémi Petőfi Színház |
Madarak (1962) | nem került színpadra |
Hajnali beszélgetés | 1963 József Attila Színház |
Ember a szék alatt | 1964 Pécsi Nemzeti Színház |
Statisztika | 1967 Irodalmi Színpad |
Kettévált mennyezet | 1968 Győri Kisfaludy Színház |
Üvegcsapda | 1969 Katona József Színház |
A hosszú előszoba | 1972 Madách Színház |
Kapupénz (1975) | nem került színpadra |
Szuperhallás | 1979 Győri Kisfaludy Színház |
A sárga telefon | 1984 Játékszín |
Le az öregekkel! | 1987 Nemzeti Színház |
Veszelovits Anna (1987) | nem került színpadra |
A hosszú előszoba | 1972 Madách Színház |
A műfordítónő hét vacsorája (1959) | nem került színpadra |
A sárga telefon | 1984 Játékszín |
A titkárnő | 1955 Katona József Színház |
Árnyékod át nem lépheted | 1960 Jókai Színház |
Don Quijote utolsó kalandja (1956-57) | 1962
Jókai Színház 1986 Gyulai Várszínház 1986 Veszprémi Petőfi Színház |
Ember a szék alatt | 1964 Pécsi Nemzeti Színház |
Fekete bárány | 1957 Jókai Színház |
Hajnali beszélgetés | 1963 József Attila Színház |
Kapupénz (1975) | nem került színpadra |
Kettévált mennyezet | 1968 Győri Kisfaludy Színház |
Le az öregekkel! | 1987 Nemzeti Színház |
Madarak (1962) | nem került színpadra |
Statisztika | 1967 Irodalmi Színpad |
Szuperhallás | 1979 Győri Kisfaludy Színház |
Üvegcsapda | 1969 Katona József Színház |
Varjú doktor | 1959 Madách Színház |
Veszelovits Anna (1987) | nem került színpadra |
A
hosszú előszoba Madách Színház 1972 április 15
Színjáték két részben
Rendező: Kerényi Imre
Díszlet: Köpeczi Bócz István
Jelmez: Mialkovszky Erzsébet
Zene: Kocsár Miklós
Szereplők: Garas Dezső, Domján Edit, Simor Erzsi, Némethy Ferenc, Almási Éva,
Zenthe Ferenc,
Tímár Béla, Mezei Mária
A műfordítónő hét vacsorája készült: 1959 (Egyfelvonásos) Nem került színpadra
A
sárga telefon Játékszín 1984 február 7
Társadalmi lidércnyomás két részben
Rendező: Berényi Gábor
Dramaturg: Bárdos Pál
Díszlet: Fehér Miklós
Kosztüm: Kemenes Fanny
Szereplők: Mádi Szabó Gábor, Kézdy György, Márton András, Miklósy György,
Schubert Éva, Kránitz Lajos, Csongrádi Kata, Gyurkovits Zsuzsa
Megjegyzés: Tévére alkalmazta: Berényi Gábor, azonos színészekkel,
kivéve Schubert Éva helyett Molnár Piroska.
Sugárzás: 1988 december 30.
Rádiójáték sugárzás 1979
Árnyékod
át nem lépheted Jókai Színház 1960 december 21
Rendező: Simon Zsuzsa
Díszlet: Rajkai György
Szereplők: Ajtay Andor, Hacser Józsa, Dajka Margit, Szabó Gyula, Kovács
Károly,
Inke László, Bánhidy László
Don Quijote utolsó kalandja (1956-1957)
|
|
Jókai Színház 1962
Rendező: Egri István
Díszlet: Rajkai György
Jelmez: Schäffer Judit
Zene: Sárközy István
Szereplők: Rátonyi Róbert, Dayka Margit, Horváth Teri, Rozsos István, Horváth
Gyula,
Keleti László, Kovács Károly, György László
Pozsonyi Divadlo Színház 1962
Gyulai Várszínház 1986 június 20.
Rendező: Kerényi Imre
Székesfehérvár, Veszprém, Balatonfüred, Tihany 1986 nyarán
(A Gyulai Várszínház és a veszprémi Petőfi Színház közös előadása)
Díszlet: Götz Béla
Zene: Kocsák Tibor (már próbálták a darabot, amikor V.E. megírta a
"Hét stanza az
Utolsó Kalandhoz " c. verset, ezt zenésítette meg
Kocsák Tibor, s ezt énekelte a
kórus a jelenetek elején)
Jelmez: Füzi Sári
Szereplők: Don Quijote: Gellei Kornél, Sancho Pansa: Borbiczki Ferenc,
Dulcinea: Szemes Mari, a Herceg: Szoboszlay Sándor, Vivaldo: Jászai László,
Lucinda: Antal Olga, Dolorosa: Tarján Györgyi
Fordítások: Cseh: Kosnár Sándor (Divadlo Slovenského), Szlovák:
Galandova (Pozsony 1963)
Tévésugárzás 1970 febr. Rendező: Dömölki János. Adatokat lásd Televízió.
Ember
a szék alatt Pécsi Nemzeti Színház 1965 január
Lírai komédia az akarat győzelméről
Rendező: Sík Ferenc
Díszlet: Pintye Gusztáv
Jelmez: Gombár Judit
Zene: Nagy Ferenc
Szereplők: Karikás Péter, Farkas Gabi, Paál László, Szabó Samu
Fekete
bárány Jókai Színház 1957 május 23
Rendező: Békés András
Díszlet: Neogrády Vilmos
Jelmez: Vincze Zsuzsa
Szereplők: Görbe János, Bara Margit, Csákányi László, Hacser Józsa,
Szabó Gyula, Agárdi Gábor
Hajnali
beszélgetés József Attila Színház 1963 március 16
Rendező: Benedek Árpád
Díszlet: Neogrády Miklós
Jelmez: Schäffer Judit
Szereplők: Sinkovits Imre, Szemes Mari, Soós Lajos, Velenczei István,
Sólyom Ildikó, Náray Teri
Kapupénz (1975) nem került színpadra
Kettévált
mennyezet Győri Kisfaludy Színház 1968 március 29.
Hétköznapi tragédia. Történik 1953 és 1955 között.
Rendező: Várady György
(Dunántúli Színházak Szemléje Kaposvár 1968)
Díszlet: Baráth András
Jelmez: Nagyajtay Teréz
Szereplők: Tallós Endre, Pálffy Gabi, Mihók Éva, Balogh Emese
Filmre vitte Gábor Pál 1981-ben "Kettévált
mennyezet"címen
Le az
öregekkel! Nemzeti Színház 1987 február
Keserű komédia két részben
Rendező: Sík Ferenc
Jelmez: Schäffer Judit
Díszlet: Csányi Árpád
Zene: Simon Zoltán
Dramaturg: Bereczky Erzsébet
Szereplők: Béres Ilona, Kállai Ferenc, Agárdi Gábor, Hirtling István,
Lukács Margit, Götz Anna,
Raksányi Gellért, Erdődy Kálmán
Madarak
Nem került színpadra. A Petőfi Színház munkatervében szerepelt
Lendvay Kamilló zenéjével, 1963/64 évadban, a színház megszűnése előtt.
Statisztika Irodalmi Színpad 1967 március 21
Dráma egy felvonásban
Rendező: Simon Zsuzsa
Díszlet: Török Iván
Jelmez: Meluzsin Mária
Szereplők: Gábor Miklós, Vass Éva, Básti Lajos, Zolnay Zsuzsa, Solti Bertalan,
Koncz Gábor
Tévé sugárzás 1967 október 4., az Irodalmi Színpad előadása
Szuperhallás (1975) Győri Kisfaludy Színház 1979
Keserű komédia két részben
Drámapályázat első díj
Dramaturg: Berényi Gábor
Üvegcsapda Katona József Színház 1969 március 7.
Drámai groteszk
Rendező: Iglódi István
Zene: Bácskai György
Jelmez: Vágó Nelly
Díszlet: Varga Mátyás
Szereplők: Kállai Ferenc, Törőcsik Mari, Blaskó Péter fh., Őze Lajos, Daniel
Vali
Megjegyzés: Rádiószínház közvetítés 1969 szeptember 7-én a Katona József
színházból
Varjú
doktor Madách Színház 1959 november 6.
Rendező: Ádám Ottó
Zene: Endre Emil
Jelmez: Mialkovszky Erzsébet
Díszlet: Jánosa Lajos
Szereplők: Pécsi Sándor, Tolnay Klári, Lőte Attila, Vass Éva, Kiss Manyi,
Gyenge Árpád,
Árva János, Lelkes Ágnes, Pádua Ildikó, Dajbukát Ilona, Bakay Lajos, Körmendi
János
Megjegyzés: Rádióváltozat: Vadrózsa utca
Veszelovits Anna (Hétköznapi dráma két felvonásban) Nem került színpadra.
Szerződés a Játékszínnel 1986-ban, Berényi Gábor.
Nyomtatásban megjelent színdarabok
(dráma, hangjáték, tévéjáték, novella vagy kisregény
formájában)
A hosszú előszoba
MIBEN JELENT MEG | DÁTUM | KIADÓ | MŰFAJ |
A hosszú előszoba | 1970 | Magvető | kisregény |
A hosszú előszoba | 1973 | Magvető | kisregény |
Tűréshatár | 1982 | Magvető | kisregény |
MIBEN JELENT MEG | DÁTUM | KIADÓ | MŰFAJ |
Inkognitóban Budapesten | 1976 | Szépirodalmi | novella |
A gyökérember és a sziréntulajdonos | 1984 | Magvető | novella |
Rivalda | 1984 | Magvető | dráma |
Jóisten farmerban | 1985 | Magvető | hangjáték |
"Színház" melléklete | 1984 aug. | dráma | |
"Tizenöt évad" | 1985 | dráma |
MIBEN JELENT MEG | DÁTUM | KIADÓ | MŰFAJ |
Vendég az esküvőn | 1968 | Magvető | novella |
Kőzene | 1969 | Szépirodalmi | novella |
Ember és árnyék | 1975 | Magvető | novella |
Estély az Izabellán | 1980 | Magvető | novella |
Nyulacskáim
MIBEN JELENT MEG | DÁTUM | KIADÓ | MŰFAJ |
A tranzitutas | 1979 | Magvető | hangjáték |
Jóisten farmerban | 1985 | Magvető | hangjáték |
A titkárnő
MIBEN JELENT MEG | DÁTUM | KIADÓ | MŰFAJ |
A titkárnő | 1956 | Szépirodalmi | dráma |
MIBEN JELENT MEG | DÁTUM | KIADÓ | MŰFAJ |
Két komédia | 1963 | Magvető | dráma |
A Piros Oroszlán | 1971 | Magvető | dráma |
Rivalda | 1986 | Magvető | dráma |
Ember a szék alatt
MIBEN JELENT MEG | DÁTUM | KIADÓ | MŰFAJ |
A Piros Oroszlán | 1971 | Magvető | dráma |
Fekete bárány
MIBEN JELENT MEG | DÁTUM | KIADÓ | MŰFAJ |
A Piros Oroszlán | 1971 | Magvető | dráma |
"Film, Színház, Muzsika" melléklete | 1958 | dráma |
Hajnali beszélgetés
MIBEN JELENT MEG | MÁS CÍMMEL | DÁTUM | KIADÓ | MŰFAJ |
Mért nem szóltatok | Mért nem szóltatok | 1963 | Magvető | regény |
Miért nem szóltatok? | 1986 | Magvető | dráma |
Kapupénz
MIBEN JELENT MEG | DÁTUM | KIADÓ | MŰFAJ |
Inkognitóban Budapesten | 1976 | Szépirodalmi | tévéjáték |
Kettévált mennyezet
MIBEN JELENT MEG | DÁTUM | KIADÓ | MŰFAJ |
Aranyszoba | 1966 | Magvető | kisregény |
Kőzene | 1969 | Szépirodalmi | kisregény |
Ember és árnyék | 1975 | Magvető | kisregény |
Angi Vera | 1977 | Magvető +Szépirodalmi | kisregény |
Angi Vera és a többiek | 1979 | Magvető | kisregény |
Le az öregekkel!
MIBEN JELENT MEG | DÁTUM | KIADÓ | MŰFAJ |
Kéz a levegőben | 1985 | Magvető | kisregény |
Rivalda | 1987 | Magvető | dráma |
Forró drót | 1989 | Magvető | kisregény |
Madarak
MIBEN JELENT MEG | DÁTUM | KIADÓ | MŰFAJ |
Két komédia | 1963 | Magvető | dráma |
Statisztika
MIBEN JELENT MEG | DÁTUM | KIADÓ | MŰFAJ |
Darazsak támadása | 1964 | Szépirodalmi | novella |
Hangok és sorsok | 1966 | Magvető | hangjáték |
Kőzene | 1969 | Szépirodalmi | novella |
A Piros Oroszlán | 1971 | Magvető | hangjáték |
Ember és árnyék | 1975 | Magvető | novella |
Félhomályos zóna | 1976 | Magvető | hangjáték |
Estély az Izabellán | 1980 | Magvető | novella |
Jóisten farmerban | 1985 | Magvető | hangjáték |
Szuperhallás
MIBEN JELENT MEG | MÁS CÍMMEL | DÁTUM | KIADÓ | MŰFAJ |
Tériszony | Nyárközép csodái | 1973 | Szépirodalmi | kisregény |
Ember és árnyék | Nyárközép csodái | 1975 | Magvető | kisregény |
Angi Vera | Nyárközép csodái | 1977 | Magvető +Szépirodalmi | kisregény |
Angi Vera és a többiek | Nyárközép csodái | 1979 | Magvető | kisregény |
MIBEN JELENT MEG | MÁS CÍMMEL | DÁTUM | KIADÓ | MŰFAJ |
Lakoma hajnalban | Domboldalon | 1960 | Szépirodalmi | novella |
Estély az Izabellán | Domboldalon | 1980 | Magvető | novella |
Veszelovits Anna
MIBEN JELENT MEG | MÁS CÍMMEL | DÁTUM | KIADÓ | MŰFAJ |
Nyitott ház | Nyitott ház | 1977 | Magvető | kisregény |
Tűréshatár | Nyitott ház | 1982 | Magvető | kisregény |
Drámák, amelyek csak
más műfajban jelentek meg
CÍM | MŰFAJ | |
A hosszú előszoba | kisregény | |
A sárga telefon (Alapanyagok:) | ||
Időzített villámcsapás | novella | |
Nyulacskáim | hangjáték | |
Kapupénz | tévéjáték | |
Kettévált mennyezet | kisregény | |
Statisztika | novella, hangjáték | |
Szuperhallás | kisregény | |
Varjú doktor | novella | |
Veszelovits Anna | kisregény |
Színpadra
vitt művek, amelyek
az Életmű sorozatban nem jelentek meg
CÍM | HOL LELHETŐ FEL | KIADÓ |
A titkárnő | A titkárnő című kötet | 1956 Szépirodalmi |
Árnyékod át nem lépheted | hagyaték | |
Don Quijote utolsó kalandja | Két komédia című kötet | 1963 Magvető |
A Piros Oroszlán című kötet | 1971 Magvető | |
Rivalda | 1986 Magvető | |
Madarak (zenés) | Két komédia című kötet | 1963 Magvető |
Szuperhallás (Nyárközép csodái) | hagyaték | |
Üvegcsapda | hagyaték |
Drámakötetek tartalomjegyzékei
A titkárnő 1956 Szépirodalmi
A titkárnő
Két komédia 1963 Magvető
Don Quijote utolsó kalandja
Madarak
A Piros Oroszlán 1971 Magvető
Don Quijote utolsó kalandja
Ember a szék alatt
Fekete bárány
Miért nem szóltatok? 1986
Magvető
Hajnali beszélgetés
Új életmű kötet drámái. (Nyomdakész állapotban átadva a Magvető Kiadóban
Hegedős Máriának 1988 augusztusában.
Az Életmű szerződés a Magvető Könyvkiadóval utóbb megszűnt.)
A sárga telefon | Kettévált mennyezet |
Don Quijote utolsó kalandja | Le az öregekkel! |
A hosszú előszoba | Madarak |
A titkárnő | Szuperhallás |
Árnyékod át nem lépheted | Üvegcsapda |
Ember a szék alatt | Veszelovits Anna |
NYELV | MŰ | FORDÍTÓ | MEGJELENT | MEGJEGYZÉS |
lengyel | A hosszú előszoba | A Mazurkiewicz | Varsó | nincs meg |
cseh | A titkárnő | Kosnár Sándor | nincs meg | |
lengyel | A titkárnő | Jasszez Barbara | nincs meg | |
lengyel | A titkárnő | Cienkovski | nincs meg | |
angol | Don Quijote utolsó kalandja | Quarterly 7/22 | részlet | |
orosz | Don Quijote utolsó kalandja | Bocsarnyikov | Mai magyar
drámák Moszkva 1974 |
kötet |
szlovák | Don Quijote utolsó kalandja | Eve Galandova | színházi példány | |
orosz | Don Quijote utolsó kalandja | Mai magyar drámák. Iszkusztvo 1975 | nincs meg | |
cseh | Don Quijote utolsó kalandja | Kosnár Sándor | színházi példány | |
francia | Nyárközép csodái | Roger Richard | nincs meg |
Kora fiatalságomban a költészet
pányvája rántott az irodalomba, aztán felfedeztem a prózát mint vadászterületet.
Azt hittem, ezzel megúszom. A birtokbavétel pubertásos ideje elmúlt, mikor kapaszkodó
férfikoromban látszólag minden előzmény nélkül írtam egy drámát, hogy ezzel
újabb megpróbáltatásokat szabadítsak magamra. Ez a darab, noha egyik színházunk
műsortervébe került, soha nem jutott a közönség elé, s nyilván csak annyi szerepe
volt, hogy baljós előjelként szolgáljon, figyelmeztetve a titkos aknazárra, amely
terv és megvalósítás, mű és színre kerülés között húzódik.
De az első dráma csak látszólag született előzmény nélkül. Először is, szinte
gyerekkorom óta a színházi karzat legfelsőbb rekeszének látogatója voltam, s mint
ilyen, igenis álmodoztam arról, hogy valaha szerzőként lépek a csodálatos
deszkákra, noha még nem gondoltam rá, hogy egyébként is író legyek. Színházi
szerzőnek lenni, az egyenértékű volt a gyermekábrándozásban a hadvezérséggel, a
hajóskapitányi ranggal, a filmszínészi, feltalálói és egyéb rögeszmével. A
másik előzmény, most már tudom, a költői gyakorlat, maga a vers! Ahol sikerült
valamit elérnem a drámai műfajban, ott legalábbis keresztszülőként a költő
őrködik a kisded bölcsője mellett. Ezzel, persze szubjektíven, saját gyakorlatomra
utalva, a vers és a dráma rokonságát szeretném bizonyítani. S amikor a vers és a
dráma meghitt közösségét említem, nem a versben írt drámákra gondolok
elsősorban, tehát nem a kézenfekvő példákra, de a rejtett és biológiai
rokonságra, amely már a két műfaj sejtrendszerével kapcsolatos.
A versnek is, a drámának is - az epikával ellentétben - a villámlást kell
kifejeznie, az elektromosságot, a vakító fényt, az idővel alig mérhető sebességet.
Ezért rendkívüli gondolati és nyelvi tömörségre van szüksége mindkettőnek. A
költő is, a drámaíró is, ha igazi művész, a kiválasztás mesterének bizonyul. És
annál inkább, minél hétköznapibb egekben fedezi fel a maga villámfényét, olyan
horizonton, amit sokan jelentéktelennek éreznek, s nem veszik észre benne a
nagyszerűt, az elbűvölőt, a tragikusat vagy éppen az oldalfájdítóan nevettetőt.
Sem az égbolt, sem a villám nem mindig jelentkezik saját képében, azt meg kell
találni, sőt, ki kell találni. A vers és a dráma ilyen közel van egymáshoz az én
magánesztétikámban, mivel bennem amúgy is a vers az egész világmindenség
mérőeszköze, szükségesebb és elsődlegesebb még a tudománynál is. De ez a
rokonság, hadd ismételjem, szövettani. Mert lehet valaki nagyszerű költő, anélkül
hogy drámaírásra adná a fejét, vagy anélkül hogy a drámai tömörítés és
szerkesztés tudatosan izgatná, ám a drámaíró egész izomrendszere és légzőszerve
a költőé, még akkor is, ha soha verset nem írt.
Mi az a másnemű, amit a drámában éreztem? Az a meghökkentő, ijesztő és egyben
gyújtó érzés, hogy az ember ezredmagával egy időben élheti át saját munkájának
immár indulatokba, állásfoglalásba transzformált hatását, és hogy ebben az
átlényegülésben, amelynek eszköze idegen emberek agya, szíve, idegrendszere,
vérmérséklete, minden áttételesség nélkül közvetlenül építhet vagy rombolhat
valamit az író. Magyarán: a drámaíró mindenkinél jobban érzi önmaga
felelősségét, tanúja lehet az elszabadított szellem alakváltozásainak. Ebben az
akusztikában a mondatok és szavak értékrendje megváltozik, sőt, az egész
mondanivaló átcsoportosulhat. A legizgalmasabb kaland az elsötétített nézőtéren
ezzel a felismeréssel szembekerülni. E kényszerű előzmény után hadd mondjak valamit
erről a könyvről is, amely még magamnak is szokatlan, az újdonság fanyar izgalmát
rejti, noha a benne kinyomtatott két komédia tudatosan társult egymáshoz, minden más
színdarabot kirekesztő szigorral, a gondolati és műfaji cél érdekében. Nem
egyszerűen két színdarabot akartam megjelentetni, noha ez lehet írói, könyvkiadói,
sőt olvasói igény is. S nemcsak az volt a célom, hogy a színpad illékony anyagából
maradandóbb halmazállapotba mentsem át ezt a két munkámat, de szükségét éreztem,
hogy könyveim között, mint sorsom és utam jelzője, ez a két színdarab jelen legyen,
mert mindkettő célom felé mutat, s abból az anyagból való, amiből verseimet,
prózai írásaimat kifejtem és kidolgozom.
Ez eddig még - a színészekéhez hasonlóan - írói jutalomjáték is lehetne, ha nem
igazolódik a két komédiában a szándék, amely egy-egy furcsa fénytörésben nemcsak
aktuálisan mai, de szélesebb értelemben: korszerű problémákat akar kifejezni.
A Don Quijote utolsó kalandja nem a cervantesi mű dramatizálása, és nem is pusztán
tolvajkulcs bonyolult zárak kipattintására. Filozófiai alapgondolatát Thomas Mann
sugallta. Emigrációba indulván a nagy német, hosszú hajóútján Európa és Amerika
között, újból kézbe veszi régi olvasmányát, a Don Quijotét, s egy útinaplót és
tanulmányt egybefoglaló esszében hosszan elidőzik a cervantesi sors tragikumánál. A
Don Quijote írójának sorsa legalább olyan tragikomikus, mint hőséé. A mű első
kötetének kedvező fogadtatása után ugyanis fellépett egy csaló, aki megírta a
folytatást, s legalább akkora sikert aratott, mint maga Cervantes. Az embertelen csíny
mögött Lope de Vega kegyetlenségét sejti az irodalomtörténet. Ennek kapcsán Thomas
Mann eltűnődik az igazi és a talmi viszonyán, érvényesülésük esélyein egy adott
kor viszonyai között. A Don Quijote utolsó kalandjában is ez a legfontosabb, az igazi
és a hamis küzdelme. Ezt a filozófiai magot akartam kibontani annak bizonyítására,
hogy milyen reménytelen olykor az igazinak a maga erkölcsi és szellemi
elsőszülöttségét bebizonyítania, sőt, hogy bizonyos emberellenes konstrukciók
érvényesülése idején szinte lehetetlen is. Nem tévednek tehát azok, akik ennek a
darabnak a szellemi élményanyagát, az újra-átélést, az ötvenes évek elejének
atmoszférájában keresik. A mondanivaló azonban szükségszerűen túlmutat ezen a
korszakon, és nem egyszerűen a "személyi kultuszt" akarja kifejezni.
Nem titkoltam egy percig sem e tragikomédia korszerű tendenciáit, és bíztam abban,
hogy végül is nem ellenzéki allegóriának, de a haladás irányába mutató munkának
minősül. Ez a reményem igazolódott, s a Don Quijote utolsó kalandja végül is
színre került, ha nem is abban a nagy színházban, ahol előadásra elfogadták, és
kitüntető elismerések mellett esztendőkig fektették, de egy mozgékony kis színház
jóvoltából, amely felismerte a kellő pillanatot, amikor az asztalfiók színpaddá
tágulhat.
A másik darab, a Madarak, ugyancsak világirodalmi fogantatású. Egyetlen mondatban
kifejezhető igazsága: aki megszökik az emberi világból, aki megtagadja az
emberséget, az soha többé nem nyerheti vissza. A mindennapi életben ugyan akadnak
talán ellenpéldák, de a költői komédia hadd vigye végig a maga következtetését a
teljes igazságszolgáltatás szellemében.
Ezt a komédiát 1958-59-ben írtam, s végül 1962 nyarán, e könyv számára fejeztem
be. Az arisztophanészi komédia, ez a dús gyökérzet, szüntelenül löki magából
fölfelé a tápanyagot: a végletesség iróniáját, bátorságát, leleplező
szenvedélyét, s így inspirációt ad a mai írónak, hogy a költői vakmerőség és
játékos szeszély jóvoltából, sőt mondhatnám, a féktelenség derűjével
összeütköztesse, váltogassa, egymással helyettesítse a reálist meg az irreálist, a
szűkre mért józanságot és a fantasztikumot, annak az érdekében, hogy egy gondolat
ezúttal jókedvűen kitombolhassa magát. Én ugyanis ebben látom a komédia lényegét,
akár ókori, akár mai. Ez az a kiindulási pont, ahonnan a napi aktualitást a végtelen
égre lehet felröppenteni. Mindezzel azt is mondom, hogy a komédiát, éppen
lehetőségeinek költői végtelenje miatt, korszerűbbnek tartom, mint valaha, noha
minden kor drámairodalma előkelő helyre tette. Korszerűsége abban rejlik, hogy az
ellenpontozás, a szembeállított végletek segítségével, a teljes költői igazságra
törekedhet. Szemlélete humánusan ironikus, formája játékosan hajlékony. A gondolati
igény szigora és világossága nagy szerepet juttat az áttekinthető szerkesztésnek s
még nagyobbat a nyelvnek, amely éppolyan fénytöréses, villódzó, mint a
szituációk, amiket felöltöztet. Nem csodálható hát, hogy Arisztophanész
komédiáinak ma is Arany János legélőbb s nyelvi humorban is legfrissebb fordítója.
Mai irodalmunk valójában kevéssé él a komédiával mint lehetőséggel. Komédián
persze nem bohózatot vagy középfajú vígjátékot értek, hanem költői és
filozofikus játékot, shakespeare-i értelemben, s amelynek külföldön olyan művelői
voltak és vannak - hogy két teljesen ellentétes írót említsek -, mint Giraudoux vagy
Dürrenmatt.
Holott hitem szerint a modern költői komédia ösvényt nyithatna - természetesen nem a
kizárólagosság értelmében - drámairodalmunk megújulása felé. És
összekapcsolhatna bennünket drámában is - a mai világirodalommal.
Mindez, amit elmondtam, lehet hogy ürügy, "magam mentsége". De csónakommal
nagy hajók nyomába eredtem. A többi a tüdőn is múlik, az izmokon is meg az
evezőkön. S így ez az utószó előszó is lehet - a következők elé.
Utószó Vészi Endre: Két komédia című kötetéhez (Don Quijote
utolsó kalandja - Madarak), Budapest, Magvető Kiadó, 1963