Hell írásai közt igen érdekesek a levelei, melyek közül sok fennmaradt. Pinzger Ferenc "Hell Miksa emlékezete" c. műve II. kötetében eredeti nyelven és helyesírással, némi kommentárral közölte Hell 54 levelének szövegét. Ezekben a szerző a legkülönbözőbb témákat érinti, szakmai kérdésekről éppúgy ír, mint személyes élményeiről vagy az őt érdeklő, bár nem szorosan szakmájába vágó tudományos témákról (a tenger fénylése, a Mesmer-féle mágneses gyógyítás, a tengerjárás, néprajzi kérdések stb.). Igen nehéz volt kiválasztani azt a néhány levelet, amit itt magyarul közrebocsátunk.

A 3. és 4. levél Vargha Domokosné fordításában régebben megjelent, ezeket a jelen fordítás elkészítéséhez felhasználtam. Ugyancsak Vargha Domokosné bocsátotta rendelkezésemre a 6. és 7. levél eredetijének (melyet Göttingenben őriznek) kópiáját. Mindezekért itt mondok köszönetet.

Vardö, 1769. ápr. 6-án

Tisztelendőséged aug. 30-án hozzám datált levele nagy örömmel töltött el; hiszen mi lehetne számomra nagyobb vigasz, mint megtudni: Legfelségesebbjeink erősen kívánják megismerni a velem kapcsolatos dolgokat? Igen hálás vagyok tehát, hogy Tisztelendőséged ezeket Legfelségesebbjeinknek jelenteni méltóztatik; nem kétlem, hogy Legfelségesebbjeink igen jóakaratú lélekkel fogják fogadni az utoljára Tisztelendőségedhez címzett összegezést azon rám fordított jótettek soráról, amiket eddig a legfelségesebb Királytól és az ő legfőbb Minisztereitől kaptam. Átgondoltam ugyan, hogy Haffniában^[58], Trondheimben és elsősorban Wardöben levélben megírok bizonyos dolgokat, amelyeket szeretném, ha a Legfelségesebbek megtudnának, de hogy az igazat megvalljam, nem volt annyi szabad időm; még annyi időm is alig maradt, amennyi elég volt az utazás fáradalmai közt is föltétlenül megírandó levelekre. Reméltem eközben, hogy Pater Pilgram^[59], akinek néhány dolgot jeleztem, ezeket rólam közölni fogja Tisztelendőségeddel, aki maga jelentette nekem, hogy az én dolgaimat megismerni óhajtó Legfelségesebbjeink ezt az óhajukat igen gyakran kifejezték; Legfelségesebbjeinknek erről az óhajáról haffniai követségünk titkárától is értesültem, aki tudtom nélkül megküldte Udvarunknak, amit neki Trondheimből megírtam Haffniából Trondheimbe való utazásomról.

Nagyon örülök, hogy a Hamburgban dec. 23-ig megjelent újságokból megtudtam, hogy azt a híremet, melyet Tisztelendőségednek a felséges dán király igazán királyi kiválóságairól megírtam, nemcsak a napilapok erősítették meg, hanem egész Angliát, Franciaországot és Németországnak azt a részét, ahol a felséges király utazgatott, akkora csodálatra és szeretetre ragadtatta, hogy ilyen szeretetreméltó és Istentől királyi ajándékokkal elhalmozott királyt még az idegenek is magukénak kívánnának, és Dániát boldognak és szerencsésnek mondják, ahol ilyen és ily nagy király által aranykorban adatik meg élni.

Ugyanezekből az újságokból tudtam meg, melyeket Haffniában adtak nekem, hogy a felséges dán király januárban utazásából visszatérve Haffniában lesz, és ebben az évben saját északi országában fog utazgatni; hogy szeretném, ha a mi legfelségesebb Udvarunkat is meglátogatná! Meg vagyok róla győződve, hogy a barátságnak az a korlátozott kapcsolata, amely most Legfelségesebbjeink és a felséges dán király között fennáll, az oly szeretetre méltó király jelenléte által az örök szeretet sok kötelékével a lehető legszorosabbra kötődnék. Bárcsak Legfelségesebb Udvarunk e király kiváló tulajdonságairól, amelyeket minapi utazása óta most Anglia, Franciaország és más országok csodálnak, még előbb értesülne! Én bizony a királlyal Travendahlban folytatott három magánbeszélgetésem alkalmával, melyek közül kettő módfelett hosszú volt, [a király] lelkének és testének királyi adottságaira igen nagy csodálattal tekintettem, és bevallom: ezek miatt bennem oly nagy szeretet és tisztelet ébredt e fiatal király iránt, hogy akárhol utaztam, boldogoknak hirdettem az alattvalókat, akiknek Isten ilyen és ily nagy királyt adott.

Ami minket illet, én társammal a legnagyobb szeretetben és amennyire lehet, jó egészségben élek…

Mi a napokban Trondheimből követet várunk, aki beszámol nekünk [majdani] hazatérésünk módjáról, azaz hajónkról, amelyben a 26-ai éjjeli viharban nagy kár esett. És ezzel R. P.^[60] Provinciálist, társait, R. P. Prae positust, R. P. Kampmüllert, R. P. Citto-t, R. P. Tauscht és az összes többi R. P-eket alázatosan, tiszteletteljes üdvözlettel, magamat és összes társamat az oltárhoz a legszentebb, kiapadhatatlan emlékezetébe ajánlom a legalázatosabban.

Alázatos üdvözlettel magával a tisztelendő Prae positus atyával legalább visszatértünkig megőrzendő titok terhe alatt közlöm, hogy az egész északon egészen Ázsiáig elterjedt jeles lapp nemzetségnek felfedeztük egy népét. Jó Isten, ki hitte volna, hogy mi ugyanazon ősatyától való testvéreket fogunk találni a lapp népben! Magyarok, testvéreink, a mi magyar nyelvünket beszélik, a mi magyar ruhánkat hordják, a mi régi magyar atyáink szokásai szerint élnek, egyszóval, testvéreink. Ó, minő csodás, milyen megdöbbentő dolgokat fogok R. P. Prae positusnak jelenteni. De mindezt csöndben tartsuk meg magunknak, illő ugyanis, hogy elsőként a dán király tudja meg tőlünk. Isten csodálatos rendelése, hogy társként a nyelvtudományban jártas P. Sajnovicsot választottam erre az expedíciómra. Dicsérjük Istent testvéreink felfedezésében, akiknek talán, mint egykor Magyarországnak, e felfedezésünk útján fellobban az igaz hit fénye örök üdvösségükre az Ő csodás útjai által…

Pilgram S. J. paternek Bécsben

Vardö, 1769. ápr. 30-án

Március 4-én Haffniából Thott gróf őexcellenciája^[62] hírnököt küldött hozzám, aki elhozta hazautazásunknak az ugyanezen gróf által meghatározott módját; április 29-én volt itt, és nagy vigaszomra szolgált, hogy tőle megkaptam Tisztelendőséged levelével együtt az 1769-es bécsi Ephemeridest. Igen örülök annak, hogy ezt hamar sikerült kinyomtatni, ami által l'Abbé de Marc úr kívánsága, nem nélkülözve Tisztelendőséged nagy ajánlását, kielégítést nyert. Nagyon helyeslem a holdfázisoknak Tisztelendőséged által hozzátett függelékét, amely Tisztelendőséged ajánlásához is sokat hozzáad majd a külföldiek előtt, és a bécsieknél is, magánál a Legfelségesebbnél is, ennek az én, Tisztelendőségednek fölajánlott helyettesítésemnek pedig jó ajánlás lesz. Olyan, mások által közölt észlelésekkel, amelyeket kér, nem rendelkezem, kivéve a párizsiakat, melyeket csatolok; azokat pedig, amelyeket én itt végzek és végezni fogok, fenntartom az Expeditio Litteraria ad Polum Arcticum számára.

Örülök az angol Ephemeridesnek, ezeknek a párizsiakénál nagyobb tekintélyük lesz a hajózásbeli alkalmazásban, azonban, ha remélnem szabad, a miénknek is lesz tekintélye, mint ezelőtt, a csillagászati használatban. A sarki fényről, amelyről Tisztelendőséged azt írja, hogy a minap látta, sokmindent hírül adtam minapi levelemben. Csodálkozom viszont azokon, akik az iránytűt figyelik meg a sarki fény jelentkezése idején; helyeselném, mint ahogy nemrég már írtam, ha ezek az észlelők a sarki fény jelentkezésének idején kívül is különböző órákban buzgóbban figyelnék a mágnestűt. Erről itt csak annyit jelentek ki, hogy a mágnestűnek éppoly kevés összefüggése van a sarki fénnyel, mint amennyire kevés van a nap- vagy a holdszivárvánnyal, vagy a melléknappal, mellékholddal vagy a holdhalóval. Mily szégyenkezéssel fogja eltölteni az iránytűnek e szorgalmas megfigyelőit, ha majd megismerik a sarki fényre vonatkozó kétségbevonhatatlan elméletemet, és ha majd elolvassák az én igen pontos megfigyeléseimet a mágnestű napi változásáról, amit rendszerint óránként jegyeztem föl. Úgy gondolom tehát, a mágnestűnek ezek a megfigyelői éppúgy azt fogják kívánni, bár ne közölték volna észleléseiket, mint ahogy most kívánják ezt a Venusnak ama bizonyos holdja híres és szorgos észlelői.^[63]

Kéri paternek, a matematikában igen jártas férfiúnak a halálát fájdalommal vettem tudomásul; de magam is igen megijedtem a magam házánál egy fatális eset miatt. Ugyanis április 28-án, éppen Bécsből való elutazásom évfordulóján engem is Isten segítsége őrzött meg a haláltól vagy a súlyos sebesüléstől. Egy vigyázatlan ember a házunktól mintegy 50 méterre az ablakommal szemben, egyenesen oda, ahol ültem, söréttel töltött puskáját kis madarakra célozva, szerencsétlenül elsütötte. A sörétek így ablakomat és az ablakszárnyakat találták el, kettő közülük telibe találta az ablakot; egyikük két lábnyira jobbra tőlem, az ablakot betörve csapódott a szobámba, a másik pedig kisebb erővel éppen homlokommal szemben ütött kerek lyukacskát [az ablakba], de nem tudott áthatolni; mások részint az ablakfába, részben az ablakszárnyakba jutottak, ahol kilencet számoltam össze, a többi mind részben az obszervatórium sarkába, részben az ablak melletti falba csapódott. Ha a puskalövés csak két lábnyira balra, felém történt volna, ezek legtöbbje az arcomat és a mellemet érte volna.

Krisztusban tisztelendő Pater Collega!

Megküldöm Tisztelendő Pater Collegának az 1772. évi Ephemeridest, melyeket mint szokta, méltasson rá, hogy barátságos lélekkel fogadja. Függelékként Tobias Mayer^[65] legújabb, Londonban kiadott Hold-táblázatait csatoltuk hozzá, melyeket Pater Pilgram olyan formába redukált, hogy az összes kiegyenlítés pozitív legyen, e munkájával a tévedés veszélyének kívánt elébe menni; én azonban mégis inkább szerettem volna, ha abban a formában nyomják ki, amelyben azokat Mayer összeállította, és amelyben Londonban kiadták, főként azért, mert a csillagászoknál nagyobb lenne a pontos kiadás hitele, mivel most a redukció miatt, amelybe könnyen számhibák csúszhattak, azok pontossága iránt kételyek merülhetnek föl, de valamit engednem kellett Pater Pilgram igyekezetének, melytől azt remélte, hogy munkájával kiérdemli a csillagászok háláját; majd meglátjuk, hogyan ítélnek a lapok.

Azt gondolom, nekem már megvan a Nap biztos parallaxisa^[66], miután teljesen birtokunkban van Green^[67] úr Dél-Amerikában végzett észlelése, az én észlelésem ezzel összevetve a Nap parallaxisára középtávolságban^[68] 8"70-et ad, egy századmásodpercre pontosan ugyanazt, amit az angolok 1761-ben több mint kétszáz [észlelés] összevetéséből találtak; a pétervári akadémikusok a nagyhírű Eulertől^[69] természetesen különböző helyeken végzett megfigyelésekből, mielőtt még Green úr amerikai [adatai] meglettek volna nekik, új és igen pontos módszerrel ugyanezt a parallaxist 8"73-nak találják. Ha pedig valamennyi amerikai [adatot] összevetjük mind egymással, mind az enyémmel, középértékben 8"68-at kapunk, mármost e kettőnek, melyek 5 századnál nem többel különböznek, középértékére 8"70-et, pontosan ugyanazt kapjuk, melyet az én észlelésemnek Green úréval való összevetésével találtam, pedig tudjuk, hogy [az észlelés] tartamának különbsége az enyém és Green úré között meghaladja a 23 időpercet, amely időkülönbség miatt az egész parallaxis 10 századnyi eltéréséhez az észlelésekben 16 időmásodpercet meghaladó hiba kellene, amilyen durva hiba, én bizony biztos vagyok benne, észlelésemben nincsen, sem pedig Green úr megfigyelésében sem tudok föltételezni; ez okból úgy becsülöm, hogy a Nap parallaxisa középtávolságban 8"70, egy század másodperc hibahatáron belül, és ugyanígy a Nap horizontális parallaxisának [értékére] apogeumban 855 és perigeumban 8"85 a legmegbízhatóbb. Azonban de la Landius a középértéket 8"50-nek akarja [venni], mert a befejezetlen cajaneburgi [megfigyelést], amit kezdetben elsietve befejezettnek nyilvánított, most restelli nyíltan elvetni mint téveset, holott pedig maga is megvallja a Journal des Scavans-ban, hogy az kissé eltérő parallaxisokat ad, hiszen a Hudson-öbölbelivel összevetve 9"18-at produkál, a kaliforniaival 8"34-et, Green úréval 7"90-et, amiből következik, hogy annak több mint egy egész [idő]perccel tévesnek kellett lennie; ebben persze a franciák karaktere [nyilvánul meg] mindent összekavarni és föl-le változtatni, amint 1761-ben Pingré^[70] úr hibás észlelése esetében történni láttuk, de ahogyan Pingreus saját ügyébe már belebukott, de la Landius ugyanúgy föl fog hagyni végül a cajaneburgi befejezetlen észlelés védelmezésével. Az én véleményem szerint mindenesetre a külföldi csillagászok a franciák kaliforniai [észleléseit] is a tévesek közé fogják sorolni.

Pater Liesgang^[71] valahonnan megszerezte a "Receuil pour les Astronomes"-t,^[72] bár a mi példányainkat nem igényelte, én valóban olvastam alkalmilag ezt a kitűnő és minden csillagász számára ajánlható művet; ebben az én kis dolgaimról [így] igen gyakran történik említés; az én pólusmagasság-meghatározási módszeremet csodás magasztalásokkal illeti, szemben de la Landius visszautasításával. A Bernouillius^[73] által megismételt számításokkal ellenőrzött bécsi Ephemeridest pontosságra nézve minden másnak, mind a párizsinak, mind a londoninak elébe helyezi. Az időegyenlítés^[74] új kiszámítási módszere tekintetében Maskelyne^[75] úr és de la Landius véleménye sokban különbözik az enyémtől és de la Caille úrétól; Bernoullius is a Maskelyne-i véleményhez csatlakozik, habár önmagának is ellentmond többek között [azért], mert az 1765. évtől de la Landius véleménye után mindjárt az én Ephemerideseimben találja meg a kiszámított időegyenlítést, úgy látszik, nyilvánosan hitet akar tenni amellett, hogy én is Maskelyne álláspontján vagyok, nem tudva, hogy én épp azért csináltam ezt a változtatást, hogy egy kicsiny jelentőségű dologban a szükségképpen bekövetkező irodalmi vitát Maskelyne úrral és de la Lande úrral okosan elkerüljem; ezért fogok értekezni az időegyenlítés számításának helyes módszeréről a következő Ephemeridesben, és azt hiszem, szemmel láthatóan be fogom bizonyítani, hogy Maskelyne úr és de la Landius úr módszere téves, viszont helyes és igen ésszerű de la Caille úré, én pedig éppen a veszekedés elkerülése végett iktattam be az 1765-ös évtől ezt a Maskelyne szerinti időegyenlítést az Epemerides-eimbe. Ugyanezt jeleztem Bernoulli úrnak Berlinbe, Kästner^[76] úrnak Göttingába és de la Lande úrnak Párizsba; ki fogom mutatni, hogy az időegyenlítést a középidő egységeiben kell megadni és nem a csillagidőében^[77] [primi mobilis]; azok ugyanis, akik azt tanítják, hogy a közép- és a valódi Nap rektaszcenziójának^[78] az [égi] egyenlítőn mért különbségét közvetlenül át kell váltani időre a 15°-1 óra arány szerint, e módszerükkel a csillagidőt kapják meg, és nem a középidőt; összekeverik ugyanis az egyenlítőt a középnap napi körével, amely két kör mozgásuk módjában, vagyis a [belőlük levezetett] időfajta törvényszerűségében különbözik.

A minap Bernoulli úrnak Berlinbe elküldtem egy füzetet, és hamarosan megint küldök neki valamit. Ha Tisztelendő Pater Collegának van valami közölnivalója Bernoulli úrral, ugyanabban a csomagomban szívesen elküldöm. Közre fog-e adni valamit Tisztelendő Pater Collega obszervatóriumának az Ön részlege által végzett saját pólusmagasság-meghatározásaiból? Ha arra gondol, hogy ezeket kinyomatja, akkor kérem, küldje el nekem azon csillagok listáját, melyeket használt, és én azok legújabb angol mérések szerinti adatait szívesen közölni fogom Pater Collegával, ily módon Pater Collega bebiztosítja magát mind az angolok, mind a franciák ellenvetései ellen, akik az állócsillagok de la Caille úr-féle katalógusát kevéssé tartják pontosnak.

Ezennel Legszentebb Áldozataiba alázatosan ajánlom magamat. Bécsben, 1771. december 26-án.

Tisztelendő Pater Collegának Krisztusban legalázatosabb
Maximilianus Hell S. F.

Krisztusban Tisztelendő Pater Collega!

Jövő hétfőn elküldöm az általam feltalált forgatható tető mintáját, melynek mértéke szerint áprilisban egy másikat készíttettem a lengyel királynak, melyet elküldtem Varsóba. Hogy milyen szívesen fogadta Lengyelország királya ezt a mintát, tisztelendő Pater Collega meg fogja tudni a bécsi latin újságokból, amelyekbe azért tétettem bele a dolog történetét, hogy a mi jó magyarjaink megtudják végre, hogyan kell bánni magukkal a tanult és érdemes emberekkel, és kárhoztassák a maguk eljárását és piruljanak amiatt, hogyan fizettek ki minket a budai csillagvizsgáló felállításakor kifejtett munkánkért, ahol nemcsak ugyanezt az általam föltalált forgatható tetőt, hanem az egész csillagdát a mi munkánk építette meg; még elgondolni is csúf dolog, hogy még csak meg sem köszönték, de még csúfabb, hogy e csillagda ügyében tett utazásunk költségeit sem fizették meg; vagy talán ez a szokott eljárás a magyar érdemes, tanult emberekkel? nekem, akinek egyedüli szülőföldje Magyarország, erre gondolni is arcomba hajtja a vért. Vagy elvárják, hogy kérvényben könyörögve jöjjünk a pénzünket kérni, amit az ő kedvükre, az ő kérésükre adtunk ki? és hogy velünk mint a legolcsóbb bérszolgákkal alkudozzanak a nekünk adandó napidíjról? Az ilyenfajta aljasságot a tanult és tisztességes ember lelke utálja, aki visszautasítja azokat az adományokat, melyeket csak ilyen megalázó úton lehet megszerezni: a tisztességes jellem többre becsüli a neki tisztességes módon, kérés nélkül nyújtott fillért, mint alantas módon, koldulásból eredő ezer aranyat. E véleményemet megírtam Makó főtisztelendő úrnak, megjegyezve ebben, kiknek érdemes erről tudniuk; szívből kívánom, hogy 25-én, amikor az egyetem megalapításának ünnepségei lesznek^[80], Tisztelendő Pater Collegát megtisztelőbb módon jutalmazzák meg; nem szeretném, hogy egy érdemekben igen gazdag csillagásszal, ami pedig ritka madár a Földön, mint a fehér holló, úgy bánnának, mint egy bérszolgával, vagy mint a Professorok közül az utolsóval. Régi jóakaratába és az oltárnál legszentebb emlékezetébe ajánlom magamat.

Bécsben, 1780. június 9-én

Krisztusban legalázatosabb Maximilianus Hell Bécsből.

Bécs, 1783. január 11.

Nagyon Tisztelendő Pater Collega!

Nagyon köszönöm az új bolygóról^[82] készült észleléseket, melyeket megküldött, s örülök, hogy azok néhány másodperc pontossággal egyeznek az enyémekkel; a budai égbolt sokkal rosszabb, mint amilyennek a bécsi látszik ezekben a hónapokban, és így én kétszer annyi megfigyelést végeztem. Nem tudom, hogy Tisztelendő P. Collega a bolygót melyik csillagokkal hasonlította össze, de gondolom, hogy a H II-vel vagy a Pleiadok^[83] csillagaival; én a H II-t nem használhattam az összehasonlításra, mert a rögzített quadráns távcsövének látómezeje nem fogja be a deklinációik különbségét, ezért én azt különféle halványabb csillagokkal szoktam összehasonlítani, melyek mindegyiké[nek koordinátáit] más csillagok segítségével a legpontosabban kimértem; és mert nincs parallaktikus szerelésű műszerem^[84], csak a kulminációkat^[85] szoktam megfigyelni egy pontra fixen rögzített műszerrel.

Annak [a bolygónak] a nappal való december 26-i szembenállását a 25-i és 28-i megfigyelésekből elég pontosan levezettem, és az eszerint december 26-án 10 óra 21 perc 24 másodperckor volt középidőben, a Rák 5° 29' 45"-én . Az 1781. évi szembenállás észlelését megírta nekem a mannheimi P. Mayer, eszerint az december 21-én 18 óra 38 perc 34 másodperckor volt, a Rák 0° 52' 24"-én; ebből és az én megfigyelésemből [a bolygó] heliocentrikus évi mozgására 4° 25' 0" vezethető le. Lexell úr az előző évben abból a hipotézisből, hogy a bolygó pályája kör alakú és távolsága a Naptól 189, ha a Földé 10 [vagyis 18,9 csillagászati egység], évi mozgására 4° 22'-et talál, én is kiszámoltam ugyanabból a hipotézisből az 1781-es és 1782. március 17-i, április 17-i és május 11-i észlelések alapján, és ezekből nekem 4° 23' 30" évi mozgás jött ki. Ha tehát P. Mayer szembenállási adata helyes, akkor következik, hogy a bolygó évi mozgása gyorsul, és hogy a napközelségéhez közeledik. Lexell úr meghatározta a csomóhosszát is, amelynek rektaszcenziója, amit talált, 2,12° és 13° közé kell hogy essék, és a pálya inklinációja, azaz hajlásszöge az ekliptikához 44' és 47' közé.

Noha úgy látszik, hogy ez a bolygó követi ezt a körpálya-hipotézist, nekem azonban nem tűnik úgy, mintha a mi Napunk által megvilágított test lenne, vagyis hogy a Naprendszerhez tartoznék, mivel erős fénye és kis átmérője kétszer akkora távolságban a Naptól, mint a Szaturnuszé, cáfolja ezt a föltevést; ugyanis átmérője kisebb a Szaturnuszénál, hiszen a Szaturnusz látszó átmérője földközelben csak 20", a "csillagé" kétszeres távolságban, ahol van, 10" lenne, de az én méréseim szerint alig éri el a 6" vagy 7"-et, de tegyük föl, hogy mégis megvan akkora az átmérője, mint a Szaturnuszé, fényessége akkor is 16-szor gyengébb kellene hogy legyen, ennél azonban jóval nagyobb és igen fényes; e megfontolás alapján nem látszik a mi Naprendszerünk bolygójának, hanem inkább saját fénnyel rendelkező égitest [lehet], avagy egy állócsillag, melynek olyan csodás mozgása van, hogy [eszerint] tán közeleg már az ítélet napja, és a csillagok kezdenek lepotyogni az égről, hiszen romlott korunk igazán olyannak látszik, mint amilyet jövendöltek^[86]. Közben azonban mi folytassuk annak buzgó figyelését!

Kérem, hogy Ephemerideseimet fogadd baráti lélekkel, a függelék terjedelme miatt a megfigyeléseket a jövő évi [kötet]be hagytam, mely még nyomtatás alatt van; kívánok derült eget a Pleiadok Hold általi február 9-i fedéséhez és a többi észleléshez is.

Tisztelendő Pray pátert alázatosan tiszteltetem, és kérem jelezni neki, hogy az ötödik Wahrmund-féle colloquium, amiből a negyedikkel befejeződött a II. rész, már megjelent (Augsburgban?), és példányai ki is lettek küldve. P. Rauscher közölte velem, hogy a negyedik Colloquium 12 példányát valakivel P. Praynak Budára elküldte, amit azért szeretnék tudni, nehogy az 5. Colloquiummal együtt megint megküldjem a negyediknek a példányait is.

Tiszteltetem az összes rendtársakat, magamat szíves jóakaratába és az oltárnál a legszentebb megemlékezésébe kitartóan ajánlom.

Bécsben, 1783. január 11-én.

Krisztusban legalázatosabb Maximilianus Hell.

Bécs, 1785. márc. 6.

Hírneves férfiú, becses Barátom!

Hosszú hallgatásomat könnyen meg fogod nekem bocsátani, hírneves férfiú, ha megtudod, hogy korántsem élvezek oly lelki nyugalmat, mint még néhány évvel ezelőtt. A bécsi firkászok^[88], akik mind bármilyen állású férfiakat teljesen szabadon támadnak, és így én sem [lehetek] nyugodt, aki pedig senkit sem sértettem, senkinek nem ártottam, semmit sem írtam a csillagászati dolgokon kívül; de ha semmi igazat nem találnak, ami miatt megtámadhatnának, akkor kitalálnak ilyesmit, és mások irományait nekem tulajdonítják; ezek miatt már nem is alhatok, és engem kényszerítenek arra, hogy visszaverjem azok rágalmait és hazugságait, akik jóhíremet tönkre akarják tenni, és lelkem nyugalmát, foglalatosságaimat és már előrehaladottabb korom szükségleteit megzavarják, lelkemet nyomasztják. De remélem, hogy az idő e rosszindulatú emberek hevességét eloszlatja majd, és visszaadja az előző nyugalmat, amikor a megzavart viszony helyreáll majd.

Adom Ephemerideseimet, melyeket fogadj baráti lélekkel. Trattnerrel, a nyomdásszal két éve úgy egyeztem meg, hogy az Ephemeridest két teljes évvel előre adjuk ki; ezért aztán nagy kényelmetlenségemre társammal, Triesneckerrel 1783-ban az Ephemerides három évfolyamának kiszámítását végeztük el, úgymint az 1784. évit az 1783-as év végével, a 85. és 86. évit a 84. év végével. Ezek elkészültek, és az 1785. évi a múlt év márciusában meg is jelent, az 1786-os évi viszont, amit 1784. áprilisában adtam át a nyomdásznak, még mindig nincs kinyomtatva, mert Trattner ebben az évben háromszor cserélte ki a munkásait, akik a nyomdát zűrzavarba juttatták. Most újra meg újra azt sürgetem, hogy az 1788-as Ephemerides már egy egész évvel előre jelenjék meg, Trattner nyomassa ki; majd meglátjuk, milyen sikerrel járok.

Ajánlom neked Cornides urat^[89], e tanult férfiút, aki innen viszi a kötetet, és ifjú kísérőit, akik Göttingában fogják folytatni tanulmányaikat. Cornides kitűnő könyveiről híres, különösen járatos Magyarország történelmében, és a budai királyi egyetem könyvtárának őre, e kötelessége miatt tér vissza Budára, vagyis inkább Pesten fog mostantól működni, mert e szomszédos városba helyezték az egyetemet.

Ég veled, hírneves férfiú, becses barátom, számíts továbbra is a Tieid közé.

A Te Maximilianus Helled.

Adtam Bécsben, 1785. március 6-án.

Bécs, 1788. jan. 26.

Tekintetes és hírneves Uram!

A jelen ephemeridest, melyeket odaadok, könyörgöm, fogadd baráti lélekkel; hozzáadom az 1782-est, amelyekről emlékeztettél valamikor, hogy neked nincs meg. A Historia Uraniae példányát igen nyájas üdvözletemmel a nevemben add vissza a tekintetes Liechtenberg^[91] úrnak. Hogy mit gondolsz az Urania névhez és a jelhez, amit az új bolygónak adtam, igen szeretném tudni; az Uranophilus név Hellt rejti, aki 40 éves kora óta az addig a Parnasszus legelrejtettebb barlangjában felakasztott lantját felragadva megénekelte Urania Múzsa Apoteózisát [Apotheosim Uraniae Musae], akinek korunk költői még a nevét is alig ismerik. A Historia Uraniae-ban, amit Szerdahely úrral állítottunk össze, minden gondolat az enyém, és lényegében minden jegyzetet is én írtam hozzá. - Az 1787-es Ephemeridesbe az Urania táblázatait kétszeresen szerkesztettem bele, de ezek, ahogy kezdetben lenni szokott [a bolygóhoz tartozó] pályaelemek pontatlansága miatt még nem eléggé egyeznek az éggel [az égen megfigyelt bolygóhelyzetekkel]. A Merkurnak erre az 1788-as évre vonatkozó táblázata, amit az én segítségemmel Triesnecker^[92] úr készített a Mayer-féle^[93] pályaelemek alapján, az összes többinél jobban egyeznek az égbolttal. De la Lande úr Merkúr-táblázatai nagyon is eltérnek az égtől. Az 1789-es Ephemerides-be, amely még sajtó alatt van, ugyanazon Triesnecker úr igen jó Mars-táblázatai lesznek betéve.

Az elmúlt évről. Berlinbe Bernoulli úrnak küldtem néhány példányt a Historia Uraniae-ből, és visszaírt, hogy azokat az Akadémia hálás szívvel fogadta. De a hírneves Bode^[94] úr mit fog csinálni az ő Ephemeridáiban az ő Uránuszával^[95]? vagy tán elsőszülött leányát atyja fogja megölni? alig hiszem; ugyanis az Uranus szó a teutonoknak, akik a szó jelentését nem ismerik, módfelett tetszik és használatban is van: de hát mindegy, milyen néven nevezzük az új bolygót, csak mozgását és többi pályaelemeit ismerjük meg, de ezt már utódainkra kell hagynunk.

Gratulálok, hogy ti birtokoljátok a 10 láb hosszú Herschel-féle távcsövet, de annak örülnék legjobban, ha valamelyik fiatal göttingeni észlelő megismételné és megerősítené Herschel megfigyeléseit. A török háború kitörése előtt magam is reménykedtem benne, hogy lesz egy ugyanilyen, legalább 7 lábas távcsövem, de ez a remény körülbelül szertefoszlott, különben is 68 éves előrehaladott korom sem ígérné egy ilyen távcső hosszas használatát, még ha Isten kegyelméből jó maradna is a szemem. Ég veled, és szeress tovább is.

Neved legnagyobb tisztelője, Hell Miksa.

Adtam Bécsben, 1788. jan. 26-án.

1. Hell Miksa fontosabb, nyomtatásban megjelent
munkáinak bibliográfiája

A műveknek általában csak az első kiadását vettük fel külön. A bibliográfia forrásai: HELL MIKSA önéletrajza, kézirat (Pannonhalma); PINZGER FERENC: Hell Miksa emlékezete 44. skk. o.; SZINNYEI JÓZSEF: Magyar írók IV. köt. 659-665.o.

1. Elementa Algebrae Joannis Crivelli magis illustrata et novis demonstrationibus et problematibus aucta. Vindobonae, 1745, név nélkül. (Crivelli könyvének Hell által bővített, javított kiadása.)

2. Adiumentum Memoriae manuale chronologico-genealogico-historicum. München, 1750 és Ingolstadt, 1763.

3. Compendia varia praxesque operationum arithmeticarum, itemque regulae aureae simplicis compositae etc. cumprimis ad usus mercatorum et civiles applicatae. Claudiopoli, 1755.

4. Elementa mathematica naturali philosophiae ancillantia ad praefixam in scholis normam concinnata. I. Elementa Arithmeticae numericae et litteralis seu Algebrae. Claudiopoli, 1755.

5. Exercitationum mathematicarum partes tres. Vindobonae, 1755.

6. Ephemerides astronomicae ad meridianum Vindobonensem. Vindobonae 1756-1793.

7. Exercitationum mathematicarum partes tres, una cum Exercitationibus arithmeticis et regula Rabbatae, Anatocismi et iuris civilis de quarta Falcidia. Viennae, 1759.

8. Elementa Algebrae Authore R. P. Maximiliano Hell e S. J. Posnaniae, typis S. J. 1760.

9. Dissertatio complectens calculos accuratissimos transitus Veneris per discum Solis in tertiam Iuni 1769. praedicti, methodosque varias observationem hanc instituendi. Viennae, 1760.

10. Kurzer Unterricht der Oster-Feyer für den ungelehrten, gemeinen Mann, samt der gründlichen Wiederlegung einer Schrift, welche Herr Christoph Sigismund Schumacher, Calender-Schreiber in Dresden unter den Innschrift: Untersuchung der Oster-Feyer von anno 1700 bis 2500 verfasst u. anno 1760 in Druck gegeben hat. Wien, 1760.

11. Introductio ad utilem usum Magnetis ex chalybe. Viennae, 1762. (Ugyanekkor német kiadásban is.)

12. Transitus Veneris ante discum Solis anni 1761. die Astron. 5. Junii calculis definitus et methodo observandi illustratus a Max. Hell S. J. Vindobonae, é.n.

13. Tabulae Solares ad Meridianum Parisianum, quas novissimis suis observationibus deduxit vir celeberrimus Nicolaus Ludovicus de Caille… Cum supplemento reliquarum tabularum solarium, quas supputavit Maximilianus Hell Astronomus Caesareo-Regius. Editio post primam Parisianam anni 1758 altera et auctior. Vindobonae, 1763.

14. Tabulae lunares ad meridianum Parisianum, quas supputavit vir Cl. Tobias Mayer. - cum supplemento reliquarum tabularum Lunarium D. Cassini, de la Lande et P. Hell. Bécs, 1763.

15. Tabulae planetarum Saturni, Jovis, Martis, Veneris et Mercurii ad Meridianum Parisianum, quas supputavit vir cel. D. Ioannes Cassini … correctis typi erroribus et adiectis tabulis perturbationum, aberrationum et nutationum D. de la Lande, D. Euleri, D. Mayer cum earumdem praeceptis concinnatis a P. Max. Hell. Viennae, 1763.

16. Dissertatio de satellite Veneris a pluribus Astronomis viso, illusione optica. Viennae, 1765.

17. Elogium Rustici Tyrolensis Petri Anich Oberperfuessensis coloni, tornatoris etc. Viennae, 1766.

18. Observationes astronomicae ab anno 1717. ad annum 1752. a patribus Soc. Jesu Kögler etc. Pekini factae et a P. Augustino Hallerstein S. J. Tribunalis mathematici Praeside 1772 collectae, ac in Europam missae. Ad fidem autographi Manuscripti edidit P. Hell. Viennae, 1768.

19. Observatio transitus Veneris ante discum Solis die 3. Junii anno 1769. Wardoëhusii etc. Hafniae, 1770.

20. Dissertatio de parallaxi Solis ex Observationibus Transitus Veneris 1769. Viennae, 1772.

21. Methodus astronomica sine usu Quadrantis vel Sectoris aut alterius cuiusvis instrumenti in gradus circuli divisi … elevationem cujusvis in continente siti loci accuratissime determinandi. Wien, 1775.

22. Max Hell's Schreiben über die alhier in Wien entdeckte Magnetenkur, an einen seiner Freunde. Wien, 1775.

23. Unpartheiischer Bericht der alhier gemachten Entdeckungen der künstlichen Stahlmagneten in verschiedenen Nervenkrankheiten. Wien, 1775.

24. Erklärung über das zweite Schreiben Herrn D. Mesmers die Magnetenkur betreffend an das Publikum. Wien, 1775.

25. Von der wahren Grösse, die der Durchmesser des vollen Mondes zu haben scheint, wenn man mit freyem Auge ansieht. (Beyträge zu den verschiedenen Wissenschaften, 1775.)

26. Monumenta aere perenniora inter astra ponenda etc. Wien, 1789.

27. Tabula geographica Ungariae veteris ex historia Anonymi Belae regi notarii. Pestini, 1801.

28. Sacharum praeservativum adversus scorbutum cum Epistola D. Alberitz Med. Doctoris. (?)

1. BARTHA LAJOS: Hell Miksa és a földrajzi szélesség-meghatározás meridián zenittávolság-különbség módszerének kialakulása (kézirat).

2. BARTHA LAJOS: Hell Miksa expedíciója és a csillagászati egység kérdése. Csillagászati évkönyv 1969. Budapest, 1968, Gondolat, 146. skk. o.

3. DEZSŐ LÓRÁNT: A magyar csillagászat története. Kolozsvár, 1944, Egyetemi Csillagvizsgáló.

4. GAZDA I.-MARIK M.: Csillagászattörténeti ABC. Budapest, 1982, Tankönyvkiadó.

5. HADOBÁS SÁNDOR: Hell Miksa. és Sajnovics J. bibliográfiája I. Meteor, 1991. 4. sz.

6. HADOBÁS SÁNDOR: Hell Miksa. és Sajnovics J. bibliográfiája II. Meteor, 1991. 5. sz.

7. KELEMEN JÁNOS: A magyar csillagászat rövid története. In: Whitney, Ch. S.: A Tejútrendszer felfedezése. Budapest, 1978, Gondolat.

8. KELÉNYI B. OTTÓ: A magyar csillagászat története. In A Konkoly-alapítványú Bp-Svábhegyi M. Kir. Asztrofizikai Obszervatórium csillagászati értekezései. I. köt. 2. füzet, Budapest, 1930.

9. KESZTHELYI SÁNDOR: Egy régi okkultációs megfigyelés. Meteor, 1991.
   7-8. sz.

10. LITVAY ZSUZSANNA (ford.): Hell és az ifjabb Littrow. Meteor, 1992. 9. sz.

11. PINZGER FERENC S. J.: Hell Miksa emlékezete. Budapest, 1920; 1927, Magyar Tudományos Akadémia.

12. SARTON, G.: Vindication of Pater Hell. Isis, 1942. 97. o.

13. SZINNYEI JÓZSEF: Magyar írók élete és munkái. IV. köt. Budapest, 1896, Hornyánszky, 659. skk. o.

14. TASS ANTAL: A magyar csillagászat története. Budapest, 1928, Stephaneum.

15. VARGHA DOMOKOSNÉ: Régi könyvek között a szabadság-hegyi Csillagda könyvtárában. In Csillagászati évkönyv 1980. Budapest, 1979, Gondolat, 294. skk. o.

16. VARGHA DOMOKOSNÉ-KANYÓ SÁNDOR: "…csillagkoronák éjféli barátja…" Tittel Pál élete és működése. Budapest, 1988, Akadémiai.

17. ZÉTÉNYI ENDRE: Kétszáz éve alapították az egri csillagvizsgálót. In Csillagászati évkönyv 1978. Budapest, 1977, Gondolat, 259. skk. o.