(1868. január 22.)
Pest, 22/1 868.
Kedves fiam!
Rég nem örültem
semminek inkább, mint arcképednek. Íróasztalomon
áll, kedves órád mellett, s dolgozás
között ránézek, s gondolom, mennyivel
kellemesebb munkával foglalkozol, s ez jó kedvbe
hoz. A fotográfiák éppen anyád névnapjára
érkeztek. Alkalmasint nem is jutott eszedbe, de a sors
jól rendezé, s nem hiszem, hogy valami több
örömöt adhatott volna neki, mint hogy e napon -
habár csak in effigie - körünkben megjelentél.
Anyád és a leányok azt találják,
hogy vonásaid s főképp kifejezésed
férfiasabbak. Én csak azt látom megelégedéssel,
hogy gond nem zavar, s bátran nézesz a jövőnek
szemébe, s ez a fődolog. A férfiúi
kor, mint később az aggság, úgyis
nagyon hamar jönnek; adja az ég, hogy mentül
tovább fiatal maradjál, testben s főképp
lélekben, mely az emberek nagyobb részénél
- főképp századunkban - még hamarabb
elvénül, mint a test. De ezek régi, elkopott
dolgok, s ma - fájdalom! - újságot is írhatok.
A Lipót templomának kupolája a pillérekkel
együtt, melyek azt tarták, ma fél négykor
délután ledőlt. A szép épület,
mely városunk felett emelkedett, most csak egy halom töredék,
mely az épen maradt falak között a templomhajó
belsejét eltölti. Bármily nagy a kár,
nagy megnyugtatásomra szolgál, hogy legalább
egy ember sem vesztette életét, mi bizonyosan nem
volna így, ha a katasztrófa csak néhány
órával később történt
volna. Ybl, kire a templom béfejezése bízva
volt, már november vége felé jelenté,
hogy a pillérek egyikéhez nincs bizodalma. A városi
municípium bölcsességében csak mosolygott,
és midőn Ybl javaslá, hogy a kupola falai
lehordassanak, erősen meg volt győződve,
hogy az építész csak azért tanácsolja
ezt, hogy többet keressen. Én az építés
folytatását betiltám, és komissziót
rendeltem megvizsgálására, s miután
tudomásomra jutott, hogy a pillérek belseje vegyes
anyagból (gemischtes Mauerwerk) készült, s
nagy részben a porózus neustifti kőből,
azt határoztam, hogy az építést mindaddig
folytatni nem szabad, míg az egész egypár
kitűnőbb külföldi építész
által meg nem vizsgáltatott. Még pár
nap előtt alapos remény volt, hogy az épületet
még nyugodtan leszedhetjük. De az erős szelek,
melyek a kupolát az utolsó napokban megtámadták,
meghiúsították végre e reményt
is, és ma az egész felépítvény
s a pilléreknek fele egy roppant halomban fekszik a templom
közepében. Holnap kezdi a külön e célra
kiküldött komisszió munkálatait. Tudósítani
foglak az eredményekről. Egy dolgot graphice megmutatott
az eset: hogy azon alapokra, melyeket elődeink raktak le,
semmit sem építhetünk. Ég áldjon
meg.
Szerető apád
Eötvös
Vissza az "Eötvös Loránd és Eötvös József levelezése" c. lapra