(1869. december 25.)
25/12 869.

   Kedves fiam!

   Idemellékelve küldöm Petermann levelét, melyet hozzá zárt soraiddal éppen az ünnepekre - mint valószínűleg magad is gyanítád, nem nagy megnyugtatásomra - kaptam. - - Nem akarok késni válaszommal.

   1-ször. Mert, mint Petermann leveléből látom, ő azt hiszi, hogy magadat lekötelezted, s ha ezen nézete, mint írod, téves, mentül elébb fel kell világosítani őt, és ha nem, meg kell írni, hogy családi viszonyaid nem engedvén az utazást, nem mehetsz; hogy azon esetre, ha kármentesítést kíván (Reugeld), az összeg iránt vele mentül elébb tisztába jöhess, s azt lefizessem.

   2-szor. Azért, mert hozzám intézett kívánatodat illetőleg egy percig sem lehetek kétségben.-Absztrahálok az aggodalomtól, melyet ily utazásod nekem s főképp anyádnak okozna. Ez magában véve nem ok, s ha ma egy valóban érdemes feladat, oly valami, mi által valóban nevet szerzesz magadnak, kerülne elé, nem tartóztatnálak vissza. Még a költséget sem említem - ámbár a nyíltság után, mellyel financiális helyzetemet veled közöltem, beláthatod, mennyi megerőltetésembe kerül, hogy csak szükséges kiadásaimat is fedezhessem; de vajon a Spitzbergen partjai egy részének mappolása, melyet bevégezvén, neved Petermann egy földabroszának szegletén megjelen, vagy Gillis-Land keresése, melyet középszerű német hajón, német kapitánnyal minden valószínűség szerint megtalálni nem fognak, érdemes-e arra, hogy tanulmányaidat félbeszakaszd, s az irányt, melyet követtél, ismét megváltoztasd? - Éppen nem állítom, hogy a doktorátusnak elnyerése valami nagy, dicső feladat, de végre természetes bevégzése akadémiai pályádnak, s oly valami, mit magadban feltevél, s mire magadat ígéreted által kötelezted, s egy kétségtelen s ez az: hogy ha mindig csak kezdünk, s azt, amit kezdettünk, akár kicsi, akár nagy legyen, elhagyjuk, mielőtt bevégeztük, egész életünket eredmény nélkül vesztegetjük el. -

   Fájdalommal tapasztalom hajlamodat, mely szerint ábrándjaidnak több befolyást engedsz határozataidra, mint kellene, és sérteném kötelességemet, ha erre nem figyelmeztétnélek s nem kérnélek, hogy minden erődet e hajlam legyőzésére fordítsd. - Mindaz, mi életemben keserű volt - s én azok közé tartozom, kik kevés derült napot éltek ugyan -, e hibának volt következése, s ezért természétes, ha jövődre én sokszor aggodalommal gondolok. - Korodban e hiba, mint mások, még legyőzhető, de csak komoly feltevés és akaratunk gyakorlata által, s erre szólítlak fel. - Tudom, a lemondás nehezedre esik, tudom azt is, hogy talán elkeserít, hogy kérésedet nem teljesítem, sőt tanulmányaid is egy időre kevésbé érdekeseknek fognak látszani, de vegyél erőt magadon, s gondold meg: hogy miután pályádnak választásában teljes szabadságot engedtem, - s mi talán hiba volt - inkább hajlamaidat, mint saját meggyőződésemet követtem, most joggal követelhetem, hogy mielőtt más pályára lépsz, ezt, melyet magad választottál, bevégezd. Ha a fiatal Goethe apja kedvéért a jogból, melyhez sem kedve, sem hivatása nem volt, doktorátust tehetett le, bizonyosan nem túlzó követelés, hogy tőled ugyanazt kérem, azon tudományok körében, melyeknek mívelését önmagad választál életfeladatul. - - Ha a doktorátust elvégzed, szabadon választhatod pályádat. Én csak annyiban folyok be abba, amennyiben tanácsaimmal tehetem, s mindent elkövetek, hogy céljaid elérését tehetségem szerint könnyítsem; de azt, hogy mielőbb tovább mész, s más utat választasz, elébb jelen pályádat befejezzed, arra komolyan kérlek, s úgy hiszem, eljön az idő, mikor bélátod, hogy igazságom van.

   Dénes bácsi, hála az égnek, ismét rendben van. Anyád s a leányok egészségesek és köszöntenek.

   Ég áldjon meg.

Szerető apád
Eötvös  

Vissza az "Eötvös Loránd és Eötvös József levelezése" c. lapra