Festő és modell erdőben (1901) |
A MŰ SZÜLETÉSE | |
| München (1893-1896) | ||
| Majoros Valéria könyvéből | ||
| Meller Simon cikkéből | ||
| Bernáth Mária írása | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
A hosszú magány után, ezúttal családjával együtt, 1893-ban a bajor fővárosba költözött. A neuwittelsbachi virágos és fás nyaralórészben kertes kis villában telepedett le, s műtermet bérelt a belvárosban. Ha a német művészekkel nem is került kapcsolatba, a kiállításokból és műkereskedők kirakatából láthatta, hogy hol tart a századvégi művészet, mely közvetlenül a szecesszió fellángolása előtt nem sok biztatót mutatott. A Münchenben élő fiatal magyar művészekkel egyre szorosabbra fonódott kapcsolata, egyelőre még nem annyira Hollósyval és körével, inkább a kipróbált párizsi társakkal, Csókkal és Grünwalddal, de Strobentz Frigyessel is. Együtt járt velük munka után a csendes Café Luitpoldba, hol beszélgetett, biliárdozott. 1895-ben néhány hónapra Garmischba költözött ki, a szép természet környezetében főképp tájképeket festett. A munka csendesen folyt, nagy eredménnyel.
Egy Kertrészlet (1893) után, melyet pasztelles, bágyadt színek jellemeznek, nagyigényű műhöz fogott, a Madárdal címűhöz (1893). Öt évvel később Ferenczy Ferenchez intézett levelében e képet "vörös ruhás felnéző lányom"-nak nevezte. Halk poézissel teli, elragadó alkotás ez. Nem is hisszük, mily nehezen öltött testet; két rajz- és egy olajvázlata a bizonytalan keresgélést mutatja. Az egyik rajzon a lány a fa tövében, a fűben ül, széles tájháttér előtt, a másikon a puszta törzset ragadja meg, lomboknak nyoma sincs. Az olajváz1at is bizonytalanul keresgél. Annál véglegesebb, meg nem változtathatóbb a kész kép. Erdő sűrűjében a vonzó arcú, tompa vörös ruhás fiatal lány két kezével egy fatörzsbe kapaszkodva lesi meg a magasban éneklő madarat. A bastien-lepage-i széles teret adó képtípus eltűnt, illetve helyet adott a természet közelről nézett, redukált részletének, melyben az ember úrrá lesz környezetén. A karcsú lány alakja csaknem kitölti a képet, mellette csak a fatörzsnek és néhány lombnak jutott hely, ami jelentéktelen, az elmarad. Ezzel a szinte zenei ritmusú kompozícióval már az embernek a környező természettel való összefüggését feszegeti, tisztán és félreérthetetlenül a saját hangján beszél.
Ugyanebben az évben született meg egész munkásságának egyik legemlékezetesebb remeke, a müncheni Önarckép (1893). Mellkép. (...) Körvonalazza már alkotójuk egyik legsajátabb értékét, az ünnepi áhítatot, a művészi alakítás magasrendűségébe, erkölcsi küldetésébe vetett hitet, mely Ferenczy legigénytelenebbnek látszó művében is megtalálható. Nincs külön ember és nincs külön természet, mondja ezzel a képpel, ember nélkül a természet értelmét veszti, természet nélkül az ember halálra van ítélve. Csodálatosképpen e mű rajongói és méltatói - oly sokan és kitűnők! - egyet nem vettek észre, méghozzá a legdöntőbbet. Azt, hogy ezzel a képpel született meg a nagybányai stílus, három évvel Nagybánya birtokbavétele előtt, attól távol, német földön, Münchenben. Az ember és a természet teljes, szoros összeforradása, mely az első, döntő nagybányai képeket félreismerhetetlenül, szinte lihegő intenzitással jellemzi, itt már megtörtént, elsőnek, rendkívüli jelentőségű példamutatással.
Ez az év különben is megajándékozta néhány jelentékeny alkotással festészetünket. 1893-ban készült Réti első főműve, a Bohémek karácsonyeste idegenben, Grünwald tematikailag merőben újszerű vászna, az Összeesküvők sorsot húznak (Nihilisták címen is ismeretes, Kolozsvár, Múzeum), Vaszary Leányka veteményeskertben c. képe és Bihari Sándor legjobb képe, a Vasárnap délután. Emlékezetes alkotások, de nyilvánvaló, hogy valamennyinek több-kevesebb köze van Bastien-Lepage-hoz, míg a müncheni Önarcképen annak már nyoma sincs.
A müncheni évek nyitánya nem sikerülhetett volna jobban. A harmincnégy képnek, melyet a bajor fővárosban festett, a Madárdal és az Önarckép rendkívül magas mértéket diktált. Ferenczy a legkisebb vázlatait is a legnagyobb becsvággyal alkotta meg. Soha nem tündökölt virtuóz vázlatokkal, melyet nem követ befejezett alkotás, vagy ha követ, az annál rosszabb. De szívesen nyúlt az intimebb műfajokhoz, ezek közé tartozik a Noémi kislánykorában (1893) című bájos vászon, mely közvetlenül az Önarckép látomását követte.
Forrás: Genthon István: Ferenczy Károly, Bp., Corvina, 1979, 14-15. oldal
1893-ban Ferenczy fölpakolja megszaporodott családját, és elindul Münchenbe. Csók István és Iványi Grünwald Béla ekkor ott dolgozik. Minden bizonnyal emiatt voksol a város mellett, és nem Hollósy iskolája a cél. Szüksége van társakra, hogy megtalálja igazi útját. Sejtheti, hogy a természet felé kell fordulnia, mert az első kép, amit Münchenben fest, egy kert részletét mutatja. Önálló kompozícióként, nem pedig egy jelenet háttereként. A festményen kígyózó gyalogút, lombtalan fák, a háttérben léckerítés látható. A kép annak ígérete, hogy a művész rá fog találni az igazi témára.
Neuwittelsbachban, München kertvárosában telepednek le. A házhoz szép kert tartozik. Annak ellenére, hogy München belvárosában bérel műtermet, minden bizonnyal ez a kert az, amely felnyitja szemét, hogy ne csak Bastien-Lepage szürkéjét, de a természet színeit és fényeit, festői értelmezésként, a fénnyel átitatott színeket is meglássa. Sőt csak azokat lássa meg ezután és a napfénytől fellazult formák foltjait. Megfesti a Madárdalt, elindítva főműveinek a sorát, amelyek ettől kezdve végigkísérik majd pályáját.
1893-ban Ferenczy az ember és a természet kapcsolatának festői ábrázolását jelöli meg céljaként. Ezt próbálja megragadni a Madárdal című festménnyel is, amelyen egy várandós, piros ruhás fiatalasszony, gyöngéden megérintve a fa vékony törzsét, néz átszellemült arccal a lombok közé, hogy meglássa a madarat, amelynek a dalát hallja. A festmény még kapcsolódik a szentendrei alkotásokhoz, az alak megformálása rokon azokkal. Ami viszont radikálisan más, az a színvilága. Az itt megjelenő zöldek és a harsány piros, ha föl is tűntek a korábbi képeken - például a muskátlik virágain és levelein -, oly kicsi részletekben voltak láthatók, hogy szinte nem is játszottak szerepet. Ferenczy még nem nagyon mert hozzájuk nyúlni. A Madárdal az első festmény, amelyen a színfoltokban úgy ragyognak fel a színes reflexek, hogy a természet atmoszféráját, kozmikus kisugárzását is érezhetjük.
Forrás: Majoros Valéria Vanília: Ferenczy, Bp. Corvina, 2003, 6-7. oldal
A komoly művészt jellemző önelégületlenség útra készti s ő 1893-tól 1896-ig Münchenben telepszik le. Az új környezet, a művészi légkör, a jelentékeny és törekvő kollegák társasága, a kiállításokon feltűnő újabb irányú festői iskolák nagy hatással voltak rá s átalakították művészetét. Mialatt itthon az 1892-iki téli tárlaton utolsó szentendrei festményei ("A válás" és "A tékozló fiú" c. olajképek és három arckép) vonulnak meg szerény szürkeségben a Műcsarnok magas falain, ő künn belemélyed a festészet kérdéseibe, s belátja, hogy amit eddig művelt, nem volt igazi művészet. Hátat fordít a színtelen novellisztikának, melynek a "Válás" oly jellemző terméke. Megérzi a festészetben azt, ami legősibb benne, a vonalak s a foltok díszítő erejét; s amit eddig elhanyagolt, kezdi alkalmazni a rajznak s a színnek a tartalomtól független, - amint hasonlattal mondani szokták - zenei elemeit. Az 1894-iki téli tárlaton két festményt állít ki; ezek közt a "Madárdal" c. - jelenleg a Szépművészeti Múzeum tulajdona - új művészetfölfogásának teljes kifejezője. Evvel kezdődik az ő tulajdonképpen való művészi pályája. E bájos festmény mintegy ouver-tureje későbbi egész működésének; benne megcsendülnek már az ő dekorativ tehetségének, finom színérzékének, széles foltszerkesztésének motívumai. Idegen hatások földolgozása mellett mutatkozik már benne egyénisége is: művészetének előkelő tartózkodása és fanyarkás zamatja.
Forrás: Meller Simon: Ferenczy Károly
Művészet, 1905, Ötödik szám 291-290. oldal
http://epa.oszk.hu/00000/00009/04/281-290-ferenczy.htm
... Münchenbe megy. Német kapcsolatai a legkiterjedtebbek, és nyilván a pezsgő művészeti élet, a kiállítások és a magyar barátok - Grünwald és Csók, az egykori párizsi társak - is ide vonzzák. Párizs mindig idegen maradt számára. Megnövekedett családjával Neuwittelsbachban, München főleg nyaralóházakból álló külvárosában telepedik le, és itt tölti életének következő több mint 3 évét.
Ferenczy müncheni korszakát átmeneti periódusként foghatjuk fel, amely azonban sajátos módon - szinte odaérkezése pillanatától - közelebb áll a majd igazán Nagybányán virágba szökő stílusához, mint az éppen otthagyott szentendreihez. Igen érdekes megfigyelni egy ilyen akaratlagos és hirtelen stílusváltozást - Ferenczy oeuvre-jében ez a leglátványosabb -, sejteti a lezajlott intellektuális harcot, és az új törekvések védtelen nyíltsággal tárulnak elénk. Ami ezekben az években Ferenczyvel történik, az röviden nem más, mint hogy Münchenben visszavonhatatlanul szakít a müncheni realizmussal, mely a század utolsó évtizedében még uralkodó irányzatnak volt tekinthető, és szakít Bastien-Lepage-zsal. E tagadások magukban hordják mind a stiláris, mind a tematikus megújulás tényét.
Stilárisan Ferenczy a plein air naturalizmushoz kapcsolódott, és ez involválta témavilágát. A feszes formák a meg-megvillanó fények hatására fellazulnak, de az impresszionizmus könnyed esetlegességét nem kísértik. A kompozíció, ha nem is a régi értelemben, de egyensúlyteremtő szinten továbbra is szerepet játszik. A nagy reveláció, a természet felfedezése, illetve festői értelmezése az, amit ettől kezdve - ha később bizonyos módosulásokkal is - élete legfőbb feladatának tekint. Felszabadulva Bastien-Lepage hatása alól palettája megszínesedik, és a fénnyel átitatott színek hatására az új képek már megtelnek atmoszférával. Nem sokkal kiérkezése után megfesti egyik első új stílusú képét, a Madárdalt. Az álló formátumú képen erdőben ábrázolja modelljét, a fiatal női figurát, aki kezeivel egy fehér törzsű fának támaszkodva felfelé tekint - a kép címéből tudjuk, hogy egy madár énekét figyeli. Csupán a kép festését megelőző igen sok vázlat árulkodik Ferenczy küzdelméről. Új problémával került szembe, amivel eddig nem kellett számolnia, az ember és természet kapcsolatával. Festővé érése óta itt keresi először a megoldást e sarkalatos kérdésre, és ettől kezdve a megoldás lehetőség szerinti tökélyre fejlesztése válik egyik legfontosabb törekvésévé. A Madárdal ebből a szempontból még csak részleges eredmény. A képhez készült vázlatokból is látszik, mint próbálja a tájban még túlságosan önálló életet élő alakot egyre inkább közelíteni ahhoz a természetlátáshoz, amelyben az erdő fáit, lombjait előadja. A fiatal nő, ha jobban megnézzük és kiszakítjuk a környezetéből, Ferenczynek akár egy szentendrei képén is szerepelhetne, lírai hangulata, az atmoszférával telt környezetből kissé kiütköző, túl konkrét fogalmazása inkább még oda köti. A vörös ruha harsány színe tudatosan támogatja az új stílust; az erdő zöldjével komplementer hatáson alapuló, modern harmóniát teremt.
Forrás: Magyar művészet 1890-1919 (főszerk.:Aradi Nóra, szerk.: Németh Lajos), Bp., Akadémiai Kiadó, 1981, 283-284. oldal
