1912 - Olaj, vászon, 80x100 cm |
MŰELEMZÉSEK | |
|
A Képzőművészet Magyarországon c. kiállításból |
||
| Németh Lajos írása | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
A kép a művész técsői korszakának egyik főműve. Felfogásában Munkácsy Mihály Poros útja és Tornyai János alföldi kopár tájai közé helyezhetjük. Hollósyt tájképeiben is a társadalmi tartalmat sugárzó hangulat megragadása izgatta, ezért is került olyan messzire a nagybányai festők öncélúbb művészetszemléletétől.Bár szálkás, bontott ecsetvonásokkal, pasztózusan rakta fel a színes reflexektől villódzó festékrétegeket, képe mégsem a magyar falu esetleges, villanásnyi impressziója. A festő számtalan szemlélődésből leszűrt megfigyelését kristályosította sokatmondó kompozíciójába. "Lényegében a tág értelemben vett festői realizmusnak az impresszionizmus és divizionizmus néhány elemét is gyümölcsöztető egyéni változatáról van szó" - írja a népről Németh Lajos - "amelyben a természet tárgyias szemlélete egységbe került a lírai értelmezéssel, a realizmus sok mindent magába szívott és önös stílussá vált."
Forrás: http://www.hung-art.hu
Az egyik legszebb técsői képe parasztudvart ábrázol. Kisablakos ház, deszkakerítés, mögötte házak sora, kukoricás és ritmusos sziluettű dombsor. Az udvaron egy öreg parasztszekér - egyszerűen, néhány erőteljesebb ecsetvonással festve. Szinte él ez a szekér, a festő-varázsló életre keltette, s a kopott falusi szekér mint önálló, zárt szubsztancia uralkodik birodalmában, a sivár kis paraszti udvaron. A népművészet és az eposzok tárgyainak az életformát sugárzó konkrétsága ötlik az ember szemébe a paraszti életet szinte perzselő életszerűséggel sugalló szekér láttán.
Forrás: Németh Lajos: Hollósy Simon és kora művészete, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1956, 118. oldal
