Vissza a kezdőlapra


Nagy méretű kép
NAGYÍTHATÓ KÉP

1892 - Olaj, vászon, 186 x130,5 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

MŰELEMZÉSEK
A Képzőművészet Magyarországon c. kiállításból
Szabadi Judit írása
Bernáth Mária elemzése
Keserü Katalin írása
 
VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM




Finom artisztikum, harmonikus kolorit, érzékenyen kiegyensúlyozott kompozíció jellemzi a neuillyi évek "fekete" korszakának ezt a kimagasló alkotását. A zöld különböző árnyalataival megfestett interieur semleges környezetébe egy álló nőalak karcsú sziluettje rajzolódik. A kezében tartott kalitka tartásától kissé hátradől; a kibillenő mozdulat bizonytalansága a párás színek elmosódottságára felel. A zártságot érzékeltető mesterséges megvilágításban a tárgyak csak halvány körvonalaikban érzékelhetők, ugyanakkor a nőalak profilja és a kalitkát tartó kezek metsző fehérséggel válnak el a sötét háttérből. Az összemosódó színek és a foltokká sűrűsödő formák a szecesszió elvont képépítésének hatását jelzik. Rippl szecesszionizmusában az időtlenné tett pillanat "halk és komoly, sokszor szomorú" hangulata uralkodik. A jelzésszerű térábrázolás, a plaszticitásától megfosztott figura kecsesen ívelt mozdulata, az egymáshoz közel álló színek finom érzékisége Rippl sajátos stílusértelmezését, dekoratív formavilágát érzékelteti.

Forrás: http://www.hung-art.hu




A ... Kalitkás nő ... a kezdeti párizsi idők egyik remeklése. Az elegáns, nagyvilági nő ezúttal nem egy alig jelölt környezetből, egy puszta síkká lapított háttérből bontakozik ki, hanem egy öblös szobabelső puha homályából. Áttetsző arca és keze foszforeszkáló sápadtsággal világít elő a kép mély tónusaiból, a ruha, a haj és a kalap kígyózó körvonalakkal határolt sötét foltjaiból. Szinte a Csontváry-képek mágiáját, álomszerű révületét sugározzák a különös, intenzív kék és zöld színakkordok, melyek delejes fénye szétárad az időtlenséggel érintkező stilizált mozdulaton, mely a kalitkát tartó kezekben összpontosul. A moccanatlan profil és a lehunyt szemek csöndje csupa áhítat, melybe belefut az egész festményt lüktető erővel feltöltő érzékiség forró árama. A kép a magasztosság és az erotikus impulzusoktól átfűtött szépség kultusza.

Forrás: Szabadi Judit: Így élt Rippl-Rónai József
             Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp., 1990, 69-70. oldal




A Kalitkás nő már a fő művek közé tartozik. A hosszúkás képformátum az átgondolt kompozíció eredményeképpen már nem tűnik annyira szándékoltnak: a megjelenítés természetes folyományának érezzük. Az ábrázolt figurát enteriőrbe helyezi. Egy, a képtérbe félig benyúló kanapé és egy egyszerű szék az egész inventár, azonban inkább csak jelzéseiként a helynek, ahová belépünk. E bútorok szín- és tónusértékbeli visszatartottsága ugyancsak arra mutat, hogy semmiképpen nem akarnak konkurrenciát nyújtani, illetve a figyelmet elterelni a fő mondanivalóról. Az ábrázolt nő profilban áll, ruhája tömbszerű, sziluettje belevágódik a semleges környezetbe. Kezében kalitkát tart, és nézi a madarat; a mozdulat keresett, nem kezein, inkább hátrahajló tartásán érezzük a kalitka súlyát. Újra csak a kompozíció némi feszítettségének szándékát látjuk e túlhangsúlyozott, ám nemes egyszerűséggel megrajzolt mozdulatban. A nagyméretű kép egyensúlyára észrevétlen eszközökkel, de mégis nagyon ügyel.

Részlet a műből A Kalitkás nő arcával sokat fogunk még találkozni a későbbiekben. Nem a modell vonásairól kell majd ráismernünk, hanem arról az éteri megjelenítésről, mellyel ezen a képen találkozunk először, de ami Ripplre annyira jellemző marad, hogy nem felejthetjük el. A jóval sötétebb, jellegtelen háttérből bukkan elő ez az arcél, nélkülözve minden tónust. Csupán rajzának egyszerű nemességével hat és világító fehérségének kontrasztjával. Ennek az arcnak zártságára annyira vigyáz, hogy noha szobában vagyunk, teljesen indokolatlanul kalapot tesz a hölgy fejére, sötétebbet szép vonalú puha kontyánál, mert csak így látja teljesen biztosítottnak valódi célja elérését. Ez a halk szavúnak tűnő és egyben rafinált színvilágra épített kép Rippl-Rónai egyik méltán legtöbbet reprodukált műve, és egyben a magyar festőművészet remeke.

Forrás: Bernáth Mária: Rippl-Rónai József, Gondolat Kiadó, Budapest, 1976, 57-58. oldal




Az egészalakos kép kompozíciója ismét a whistleri módszert követi a színhasználatban és a modell beállításában. Miként Whistler egész alakos portréinak kecses mozdulataiban a preraffaelita és a japán festészet eredményeire támaszkodott, azokat olvasztotta saját stílusába, úgy a "Kalitkás nő" előzményeként is említhető egy japán rajz, mely egykor Rippl-Rónai tulajdonában volt, s "lámpát tartó graciózus japán nőalakot" ábrázolt. Érződik a képen a preraffaelita E. Burne-Jones műveinek hatása az arc rendkívül finom modellálásában, sfumatóra emlékeztető megfestésében, a nőalak légies felfogásában. Életrajzi adatai szerint 1893-ban járt Rippl-Rónai Londonban, a Burne-Jones-követők művészklubjában. Érdeklődésének kiváltó okai a párizsi Szalonban bemutatott Burne-Jones-festmények lehettek.

A "Kalitkás nő" alakjának rajzába belejátszik a felfedezett körvonal jelentősége, ami grafikáinak éltető eleme. A kissé hátrahajló, törékeny nő mozdulata és a kékeszöld színek harmóniája a tisztán esztétikus szépség eszméjének megfogalmazása. Kapcsolata az előző képek elgondolkodó alakjaival, valamint a leomló ruha esése a szimbolizmus szépségkultuszához, harmóniaigényéhez, zenei kompozícióihoz köti a képet. Ebben a szépségkultuszban megkülönböztetett szerepet kap az arc és a kéz kiemelése, a mozdulattal is jellemzett ideális belső szépség. A whistleri nőtípus sziluettszerű és kontúros formaadással, leheletfinom festésmóddal és színátmenetekkel párosulva jelenti Rippl-Rónai saját, a Whistlerénél líraibb, átszellemültebb festői világát.

Forrás: Keserü Katalin: Rippl-Rónai József (A művészet világa c. sorozat)
             Corvina Kiadó, Budapest, 1982, 26. oldal



Vissza a kezdőlapraVissza az oldal elejére