A líra fejlődése 1938-ig

A műfajok közül először a líra fejlődött ki a szlovákiai magyar irodalomban. Míg az első itteni magyar regény (Sziklay Ferenc Hangzatkája) csak 1924-ben jelent meg, versesköteteket már 1919-től kezdve adtak ki. A magyar emigránsok szerkesztette Tűzbe írta meg Mécs László, a kispolgári, vallásos olvasóközönség előtt később igen népszerű papköltő haladó motívumokat is tartalmazó programadó költeményét, a Hajnali harangszót:

"Tánc feszüljön a harangban: hajnalember szirom-tánca,

mely magyar lányt, szláv fiúcskát testvér-táncra pöndörít

gyermekkezet gyermekkézbe, lelket fűzzön tavasz-láncba!

{875.} Gyűlöltünk már Káin óta vérivásig, csömörig!

Átkozott, ki most se áll a testvér-csókos hajnal-táncba!

Átkozott, ki székelyt gyilkol Szent-Istvánkor, zsidót gúnyol szombaton!

Kongatom piros harangom, ifjú szívem kongatom."

Később Mécs költészetéből egyre inkább kimaradt a szociális élmény, a nacionalizmus, a klerikális konzervativizmus lírikusává vált. Mécs ifjú éveinek kortársa, Ölvedi László (1903–1929), A bányász éneke (1923) című kötetére mindenütt felfigyeltek a magyar olvasók, de lírájában uralkodóvá vált a kisebbségi, romantikus nacionalista szemlélet. A nemzeti konzervatív költészetet képviselte a rimaszombati Telek A. Sándor lírája is.

A forradalmi lírát kezdetben Szlovákiába emigrált írók (Hidas Antal, Mácza János) képviselték, a Kassai Munkás és más kommunista lapok hasábjain, de legtöbbjüktől később megtagadták a csehszlovák állampolgárságot. A szocialista avantgardizmust a húszas évek elején főként ketten követték a szlovákiai magyar lírában: Földes Sándor és Forbáth Imre. Földes kezdetben az expresszionista-humanista "emberirodalom", Forbáth pedig Kassákék modernizmusának követője. Később Forbáth kommunista költővé érett, Földes pedig az aktivizmus, köztársaságpárti "csehszlovákizmus" hívévé vált.

A húszas évek végén tűntek fel a már Csehszlovákiában felnevelkedett fiatal értelmiség költői, akik közül Győry Dezső a legjelentősebb.