Első alkotói virágkora

Vörösmarty bírálatának megvolt az a jelentősége, hogy Aranyt további munkára sarkallta. Ki akarta köszörülni a csorbát, meg akarta mutatni, hogy Az elveszett alkotmánynál különbet is tud. Ezentúl már nem teszi le a tollat, folyamatosan ír. Ekkoriban fordul érdeklődése a klasszikus olvasmányoktól a kortársi irodalom felé. 1846-ban Nagyszalontán kaszinót létesítenek, ahová újságok, folyóiratok járnak. Arany most kezdi olvasni az Életképeket és a Pesti Divatlapot, most kerülnek először kezébe Petőfi versei. Ő maga most kezd csak igazában dolgozni. A segédjegyzőség mellett megmaradó néhány órányi szabad idejét szenteli az írásnak: hideg szobában ír, mert zavarja a gyermekek "csevegése". Az Életképeknek két beszélyt küld be: az egyiknek címe Egy egyszerű beszélyke, s ez március 28-án jelenik meg. Ez írás alatt lát először nyomtatásban napvilágot Arany János neve. Másik novellájának címe: Hermina (1846). Arany e korszakbeli novellái erősen romantikus színezetűek, de ezt az irányt hamar levetkezi.

{101.} Aranyra feltehetőleg hat Erdélyinek a Népköltészetről című, 1842-ben tartott székfoglaló előadása: "Tanulni a népet, az életet, beállni a tengerbe, mint Jézus, midőn a lélek kegyelmét vevé, a Jordánban, ez a mai költő hivatása, nemes kötelessége." – Erdélyi figyelmeztető szavai megerősítik Aranyban azt az érdeklődést, mely majd a Toldit fogja létrehozni 1846-ban.

A Kisfaludy Társaságban osztatlan elragadtatást kelt a Toldi: épp ilyen műre gondolt a bírálóbizottság; mindenki érzi, hogy Arany teljesen újszerű művet alkotott, mely a nemzeti hagyományon épül, mégis új utat tör; a múltat idézi fel, de közel hozza a jelenhez és a gyakorlatban eldönti a vitát az eposz korszerűségéről. Szilágyi február 3-i levelében egy mondattal fejezi ki örömét barátja dicsősége miatt: "Toldinak nagy máj adatik."

Petőfi is felfigyel Aranyra. Hallott a pályázat eredményéről: Erdélyitől elkéri a kéziratot, elolvassa, és lelkes levéllel fordul az ismeretlen Arany Jánoshoz. Petőfinek ez az első levele meghitt politikai megnyilatkozás is, melyet csak olyasvalaki előtt tehetett, akit felfogásában és világnézetében magával egytípusúnak tarthatott. Petőfi a Toldiban testvéri költő művét üdvözölte, s ezért is hirdeti az 1847. február 4-én kelt levél Petőfi forradalmi, irodalmi programjának híressé vált alapelvét: "Hiába, a népköltészet az igazi költészet. Legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá! Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék, ez a század feladata, ezt kivívni célja minden nemes kebelnek, ki megsokalta már látni, mint martirkodnak milliók, hogy egy pár ezren henyélhessenek és élvezzenek. Égbe a népet, pokolba az aristokrátiát!" Valóban forradalmi sorok, és éppen az, hogy Petőfi, mint levelében is írja "ab invisis" (látatlanban) küldi ezt a forradalmi megnyilatkozást, bizonyítja leginkább, hogy éppen a Toldi keltette hatás indította erre. A levélhez csatlakozik a költői levél is ("Toldi írójához elküldöm lelkemet" stb.), és Arany János maga is költeménnyel válaszol; "Zavarva lelkem, mint a bomlott cimbalom ... " (Válasz Petőfinek, 1847).

A Kisfaludy Társaság a tizenöt aranyat – húsz aranyra emeli fel. A Toldi sikerének biztatása kellett csak Aranynak ahhoz, hogy most már teljes szenvedéllyel és lelkesedéssel az irodalomnak szentelje magát. Napi tíz órai hivatali munkája után Horatiust és Shakespeare-t forgatja. Szilágyi Máramaros-szigetről küldi neki a görög szerzőket, Xenophont, Platónt, Arisztophanészt. Belekezd Szophoklész fordításába, a Trachiszi nőket akarja lefordítani; vígjáték tervekkel is foglalkozik.

Petőfi és Szilágyi István között Arany kettős hatásban részesül. Petőfi tudatosítja és megerősíti benne a népköltészet igazságát. A derék, becsületes, habár alkotónak jelentéktelen Szilágyi István viszont Arany előtt a műveltség széles útját egyengeti. Arany számára nagyon is hasznos utakat: a világirodalmi műveltség legfontosabb tájai, leghatalmasabb alkotásai felé vezetőket. Igaz, hogy Szilágyi "ellensúlyozni" szeretné Aranynál Petőfi hatását és a népköltészet felé fordulását. De csak azt éri el, hogy Arany a népköltészet felé forduláshoz a világirodalom legnagyobb alkotóinál, Homérosznál, Shakespeare-nél stb. nyer biztatást, igazolást. Szilágyi, a lelkes barát nem csupán könyveket küld Aranynak, hanem témákat is keres számára lexikonokból, anekdotagyűjteményekből, saját értesüléseiből stb. Arany nem egy műve alakul ki Szilágyi segítsége következtében. Szilágyi hívja {102.} fel figyelmét az Árpádok korára, s a Nibelung-éneket ajánlja figyelmébe. Ő figyelmezteti Aranyt a Homérosz és Osszián közötti párhuzamra is, melynek nyomát majd Arany egyik legszebb versében (Ősszel, 1850) fogjuk megtalálni.

Most kezdődik Arany bőséges termésének időszaka. Felvillanyozottan, tíz nap alatt írja meg a Rózsa és Ibolyát a Pesti Divatlap számára (megjelenik 1847. február 11-én és 21-én). Ezt a művet azért szereti, mivel tisztára népmesei témát dolgoz fel, és úgy érzi, hogy a népmese-jelleget végig meg is tudta őrizni benne.

Vahot csapdát állít a gyanútlan vidéki költőnek: évenkint huszonöt forintos honoráriumot ajánl fel, ami nem is éppen előnytelen. Arany úgy hiszi, prózai írásait is ennyivel díjazná a szerkesztő. De amikor hosszabb költeményeket küld be, Vahot visszatáncol ajánlatától, mire Arany elveszti bizalmát és a fiatalok folyóiratához, Petőfi és Jókai mellé, az Életképekhez csatlakozik.