A forradalom mártírja

Czuczor a forradalom és szabadságharc idejét betegséggel küszködve, az értelmező Nagy Szótár munkálataiba temetkezve érte meg. Közéleti szerepet nem tudott vállalni, de az eseményeket lelkes figyelemmel kísérte, s első szava a néphez szólt: 1848 tavaszán-nyarán keletkezett a Mezei Naptárban megje-{487.}lent Uj világi szózata, az egyenlőség, szabadság és testvériség jelszavainak verses magyarázata. A szeptemberi fordulat, az udvar árulása Czuczor királyhűségét is megingatta, és arra ösztönözte, hogy a fegyveres önvédelemre buzdító költeményt írjon. Riadója, Petőfi harci dalai mellett, az egész szabadságharc legélesebb hangú csatadala, plebejus hevességű, zsarnokellenes támadás. Bajza, a Kossuth Hirlapja szerkesztője, sokallta merészségét, és csak Czuczor sürgetésére közölte 1848. december 21-én, amikor Windischgrätz már a főváros felé közeledett. Hatása nagy volt, külön röplapon is megjelent, azzá lett, aminek Vörösmarty a maga Harci dalát szánta, s amivé Petőfi csatadalai váltak: a nép és a katonák közt terjesztett forradalmi indulóvá.

A győztes abszolutizmus nem is bocsátotta meg e verset Czuczornak. Windischgrätz 1849. január 18-án elfogatta a költőt, s a haditörvényszék vasban eltöltendő hat esztendei várfogságra ítélte. Czuczort azonban nem lehetett megtörni. Éppen a szabadságharc alatti és utáni lírája mutatja, hogy 1848-ban mély változás ment benne végbe, a forradalom belső emberi szabadulást hozott számára a világnézeti korlátozottságból, ami az üldözött és megfélemlített szerzetest oly sokáig szorongatta s líráját is bénította. Czuczor a börtönélet sanyarúságai és fenyegetettsége közepette is megmaradt szabadságharcos költőnek, s egy fehérre gyalult szék hátára írta a belső szabadság és függetlenség maradandó forradalmi vallomását (Ítélőszék előtt).

Buda visszavételekor kiszabadult, Világos után azonban újra fogságba vetették, s 1850 márciusában Kufsteinbe szállították. Még pesti tartózkodása alatt számos jóakarója igyekezett enyhíteni sorsán; a legtöbbet Toldy felesége tett érte: Czuczor rokonának mondva magát, kieszközölte Haynaunál, hogy meglátogathassa a költőt. Vigasztnyújtó gondoskodásának emléke A rab című költemény: vallomás és önábrázoló reflexió, szerelmes ábránd a rabélet keserűségei közt, emlékezés és panasz összefonódása a honvággyal és hazaszeretettel: Czuczor egész lírájának legszebb darabja ez, mindenesetre a legszemélyesebb és legmélyebb ihletű; megrázó lírai dokumentuma a nemzeti fájdalomnak.

Czuczor 1851 májusában szabadult börtönéből. Tacitus Germaniájának fordítását, a Nagy Szótárhoz készített jegyzeteit, s a börtönőrtől megvásárolt rabláncát hozta magával Kufsteinből. Pesten telepedett meg, elvonultan élt Múzeum körút 26. szám alatti lakásán. Szótári művén dolgozott fáradhatatlanul, de a hat kötet megjelenését már nem érhette meg, 1866-ban hirtelen elragadta a kolera.