| Irodalom | TARTALOM | Pécseli Király Imre és a református lírikusok |
FEJEZETEK
A reformáció évtizedeire eső propagandisztikus, mozgalmi szakasz és az érett reneszánsz korában általánossá vált teológizáló, a bibliai szöveghez tapadó ének-irodalom után a protestáns költészetnek egy a világi reneszánsz formákat követő fázisa alakult ki. Mivel a 17. század elején az éneklés már nem propagandisztikus, mozgósító célokat szolgált, a vallásos tudnivalókat pedig az immár megnövekedett olvasóközönségnek az erre sokkal alkalmasabb prózában is tolmácsolni lehetett, a késő-reneszánsz protestáns költészet erősebben lírai jellegű, s – a teológiai kötöttségeken belül – a korábbinál több benne a személyes elem. Az egyes felekezetek eltérő helyzete következtében ez az általános tendencia azonban különböző módon jelentkezett a reformátusoknál, evangélikusoknál és unitáriusoknál.
| Irodalom | TARTALOM | Pécseli Király Imre és a református lírikusok |