Alkalmi kiadványai és írásai

Főművei mellett Szenci Molnár hallatlan termékenységgel adott ki, szerkesztett különböző kiadványokat részben önállóan, részben nagyobb művei függelékeként. Ezek között akad néhány latin kiadvány, amely csupán a németországi humanista baráti környezet szórakoztatására s a mecénásaival való jó viszony ápolására szolgált. Ilyen az Analecta aenigmatica (Vegyes rejtvények) (Herborn 1608) című gyűjteménye, mely olvasmányaiból összeszedegetett találós elmejátékokat tartalmaz; valamint Lusus poetici (Hanau 1614) című már említett antológiája. Idehaza viszont prédikátor-társai ízlésének és érdeklődésének megfelelően szerkesztett egy alkalmi gyűjteményt: Consecratio templi novi (Új templom felszentelése) (Kassa 1625) címen kiadta az újonnan épült bekecsi (Zemplén m.) református templom felavatásán mondott beszédeket – köztük a sajátját is – különböző üdvözlő versekkel, a templom leírásával, felirataival stb. együtt.

Fő szempontja azonban alkalmi kiadványai és írásai esetében is a hazai egyházi szükségletek kielégítése. Különösen a Károlyi-biblia 1612. évi oppenheimi kiadását igyekezett egy a református papok minden gyakorlati igényét kielégítő kézikönyvvé fejleszteni. Ezért hozzáadta zsoltárfordításait; egy gyűjteményt a 16. századi templomi énekekből; a heidelbergi káté alapján kompilált Kis katekizmusát; egy kis imagyűjteményt (Közönséges imádságok) és egy agendát (Egyházi ceremóniáknak formái). Függelékszerűen, a Scultetus-féle Secularis concio fordításához csatolva jelent meg a magyar olvasók tanulságára egyetlen katolikus-ellenes írása, a De idolo Lauretano (A loretói bálvány) című rövid válogatás a loretói Mária-kultuszt támadó protestáns latin vitairatokból. A hazai iskolaügy érdekében készítette Syllecta scholastica (Iskolai összefoglalás) (Heidelberg 1621) című latin nyelvű tájékoztató összeállítását, melyet anyaggyűjtése miatt Németországban is megbecsültek, de amely újszerű mondanivalója {78.} révén elsősorban a magyarok számára volt tanulságos, különösen ami a pfalzi iskolarendszert ismertető tanulmányát illeti.

A legnagyobb jelentőségű azonban ama törekvése, hogy egyrészt a külföldi közvéleményt tájékoztassa a magyarországi viszonyokról, különösen a protestánsok helyzetéről, másrészt pedig a hazai reformátusokban tudatosítsa hagyományaikat, felhívja figyelmüket a magyar reformáció 16. századi emlékeire, irodalmi hagyatékára. Az előbbi célt több latin nyelvű kiadványa szolgálta: sajtó alá rendezett egy Bocskayt igazoló röpiratot; kiadta Thuri Pálnak a török hódoltságban élő magyar keresztények helyzetét ismertető Idea christianorumát (A keresztények felfogása) (Oppenheim 1616), több magyar történelmi tárgyú melléklettel (Mátyás levele stb.). Támogatta a magyar történelem forrásai iránt érdeklődő és azokat sajtó alá rendező Bongarsius francia történésznek, a heidelbergi tudós kör tagjának munkáját, s latinra fordította Debreceni S. Jánosnak az 1610. évi Kendi-féle összeesküvésről szóló magyar propaganda versezetét.

A hazai protestáns hagyományok ápolásának a szándéka érvényesült 1612. évi énekgyűjteménye kiadásakor. Bár az oppenheimi bibliakiadáshoz mindenekelőtt saját psalteriumát csatolta, ezt mégis szükségesnek tartotta "egyéb régi szokott psalmosokkal és válogatott lelki énekekkel" kiegészíteni. A zsoltárokhoz írt előszavának felfogását követve a válogatásban részt juttatott az esztétikai, irodalmi szempontoknak is, nyilván azért adott helyet Bornemisza bölcsődalának is, holott ennek a templomi énekek közé való felvételét Újfalvi a leghatározottabban kárhoztatta. Ha néhány esetben egy-egy gyülekezeti énektípushoz nem talált a 16. századi hagyatékban ízlésének megfelelőt, akkor vagy valamelyik heidelbergi társától (pl. Pécseli Király Imrétől) vett át egy-egy éneket, vagy pedig saját maga költött egyet-egyet, rendszerint valamelyik zsoltárának versformájára és dallamára. Még egy másik énekgyűjteménye is figyelmet érdemel: a Scultetus-féle jubileumi kiadványban, a magyar reformáció hőskorára is óhajtván emlékezni, kitűnő érzékkel Szkhárosi Horvát Andrásnak a protestantizmus kezdeti harcait valóban a legtalálóbban reprezentáló énekeiből választott ki és közölt néhányat.