Román költők
  

MARIN SORESCU 

      

 Sz. 1936-ban, Olténiában, Bulzesti nevű faluban. A Labis-Nichita Stanescu-Ioan Alexandru középnemzedék legtehetségesebbjeinek egyike, világirodalmi szempontból is ismert mind költészete, mind drámái. 1996-ban halt meg, rövid ideig az 1989 utáni egyik román kormányzat művelődésügyi minisztere volt, ő alapította az olténiai irodalmi folyóiratot. Fanyar, paradoxonokra építő gondolati költészete iskolát teremtett a román irodalomban, de máig felülmúlhatatlan. Több román és nemzetközi irodalmi díjat kapott. Több darabját (pl. A harmadik karó) Magyarországon is sikerrel játszották. A magyar költők, műfordítók előszeretettel foglalkoztak művei átültetésével, egyik legavatottabb tolmácsolója a bukaresti Balogh József - az ő fordításaiból válogattunk. A válogatást a bukaresti Albatrosz Könyvkiadó 1987-es, Marin Sorescu legszebb versei c. kiadványa alapján végeztük, a fordító jóváhagyásával.

  

VERSENY 

Egy szilárd mennyezetű a többitől 
nem különböző szobában 
magasugrásban versengünk. 

Pontosan tudjuk 
senki sem ugorhat 
- még ha isten is az illető - 
magasabbra a plafonnál. 
Ennek a gravitáció az oka 
amely a legősibb időktől 
állandóan lehúz. 

Ám sátáni elszántsággal 
folytatjuk  
mert nem tehetünk mást 
mert él bennünk a felemelkedés géniusza 
ahogy a repülő halakban 
az igazi szárnyak utáni vágy. 
Éjjel-nappal ostromoljuk 
az alacsony mennyezetet. 

A legfürgébb 
akinek az izomzata a legacélosabb 
legedzettebb és legjobban ismeri 
a felfelé ívelés törvényeit 
az veri be a legtöbbet a fejét. 
  

  

IKARUSZOSDI 

Végigkoldultam a madarakat 
mindegyiktől kaptam 
egy tollat. 

Egy hosszút a sastól 
egy pirosat a paradicsommadártól 
egy zöldet a kolibritől 
egy rikácsolót a papagájtól 
egy ijedtet a strucctól. 
Hej micsoda szárnyakat csináltam magamnak! 

A lelkemre csatoltam 
és felszálltam. 
Magasat röpültem mint a sas 
pirosat röpültem mint a paradicsommadár 
zöldet röpültem mint a kolibri 
rikácsolót röpültem mint a papagáj 
ijedtet röpültem mint a strucc. 
Hej micsoda istenit röpültem! 
  

  

A KERÉK 

Egy kerékben lakom. 
A fákról tudom 
ha az ablakon kinézek 
látom hogy lombjuk 
hol az eget 
hol a földet 
sepri. 

A madarakról tudom 
egyik szárnyukkal délnek 
a másikkal meg északnak 
szállnak. 

A napról tudom 
ma a bal szememben 
holnap a jobb szememben 
ébred. 

Önmagamról tudom 
hol vagyok 
hol nem vagyok már. 
  

  

KAGYLÓ 

Elbújtam egy kagylóba a tenger fenekén 
de elfeledtem hogy melyikbe. 

Naponta lebukom a mélybe 
átszűröm a tengert ujjaim közt 
hátha magamra lelek. 

Néha felötlik bennem 
talán bekapott egy cethal 
s én mindenütt keresem 
ösztökélném hogy nyeljen le egészen. 

Kagylóinak egymáshoz hasonlító 
miriádjával vonz és visszarettent 
a tengerfenék. 

Jóemberek ott vagyok én is valamelyikben 
de hogy melyikben nem tudom. 

Hányszor odarohantam egyhez-egyhez 
mondván: ez vagyok én. 
De mikor kinyitottam 
a kagyló üres volt. 
  

  

TÉRKÉP 

A pálcával legelőbb 
a három rész vizet 
mutatom tisztán kivehetők 
csontjaimban és a szövetekben. 
A víz kékkel van festve. 

Ez itt a szempár 
az én tengeri csillagaim. 

A legszárazabb rész a  
homlok 
a földkéreg gyűrődéseivel 
naponta tovább 
alakul. 

Ez a tűzsziget itt a szívem 
ha nem tévedek lakják. 
Hol utat látok 
úgy vélem ott a 
lábamnak kell lennie 
másképp mi értelme volna az útnak? 

Hol tengert látok 
azt hiszem ott a lelkemnek kell lennie 
másképp márványa 
nem vetne hullámokat. 

S világos 
léteznek még más 
fehér foltok a testemen. 
Például gondolataim holnapi 
kalandjaim. 

Az érzésekkel 
az öt világrész naponta 
kétféle mozgást végez: 
kering a nap körül és 
forog a 
halál körül. 
  

  

NUDIZMUS 

Vederszám hordom az iszapot 
a nudista nőknek. 
Ifjúkoromban jobb véleményem 
volt a nőkről 
de valakinek ezt is 
végezni kell. 

Nem riadoznak tőlem 
Úgy hívnak "az iszaphozó" 
és zavartalanul tovább meztelenkednek. 
Ami azt illeti már nem is törődöm velük 
úgy hívom őket "a nők akik beiszapolják magukat" 
és gondolom gondolataimat. 

Néha egészen váratlanul 
elfog a káromkodhatnék. 
Cipelem az iszapot és káromkodom. 
Az istenét ennek az életnek 
az ifjúságnak 
a vénségnek 
a boldogságnak 
a szerelemnek 
a házasságnak 
az eszménynek. 

És valamennyi istenből 
kiváló minőségű iszap lesz 
mindenesetre a nők elégedettek vele 
és magukra mázolják. 
  

  

TOLVAJOK 

Volt egy versem 
nem tudtam aludni tőle 
s elküldtem falura 
egyik nagyapámhoz. 

majd másikat írtam 
és elküldtem anyámnak 
őrizze meg a padláson. 

Aztán írtam még néhányat 
és szívszorongva rokonaimra bíztam 
megfogadták megőrzik őket. 

Így aztán minden újabb versem 
jó emberére akadt aki befogadta. 

Mert minden barátomnak 
szintén van egy jó barátja 
akire rábízhatja titkát. 

És így már magam sem tudom 
hol is van egyik vagy másik versem. 
S ha - tegyük fel  tolvajok törnek rám 

akármennyit is kínoznának 
akkor sem árulhatnék el nekik többet annál 
hogy verseim biztonságban vannak 
ebben a hazában. 
  

  

HORDÓ 

Ölbevesszük hétköznapunk hordóját és 
csapraütjük. 
Vagy találomra belelövünk 
bugyogjon belőle 
szemünkre szánkra homlokunkra 
a megfáradtak s a szomjazók fénye 
azoké akik az emberiség történelmét 
gyalog járták meg. 

És táncraperdülünk a hordó körül 
s olyan dalokat dúdolunk 
amelyekben hegyén-hátán ismétlődnek 
az utak háborúk asszonyok és 
egyéb érthetetlen szavak. 

S egyre inkább kedvünkre való 
az élet de az anyja se kutya! 
Kacsingatunk rá 
és újabb hordót lövünk meg 
és még ezeret... 

És nem is tudjuk mikor 
roggyan meg térdünk s  
zuhanunk gajdolva 
különféle halálnemekbe 
és lebegünk a fény hullámain 
mint a borbafúlt katonák. 
 

  

BABONA 

Ballábával mosakszik 
a macskám 
háború lesz megint. 

Megfigyeltem 
ahányszor csak 
ballábával mosakszik 
számottevően növekszik a 
nemzetközi feszültség. 

Hogy a csodába látja 
az öt világrészt? 
Pythia költözött volna 
szeme bogarába az aki 
képes arra hogy jóelőre 
egyszuszra ledarálja 
az egész történelmet? 

Sírhatnékom van 
ha meggondolom 
hogy én meg a csillagos ég 
amit ejtőernyőnek csatoltam hátamra 
végső fokon egy macska 
szeszélyeitől függünk. 
Fene a pofádat 
te lusta dög 
takarodj egerészni 
ne csinálj nekem világháborút! 
 

  

TEKÉZŐ 

A föld - nem vitás - 
hatalmas 
kuglipálya. 

Mivel nincs 
elegendő fa 
az emberek is talpon állnak. 

Valaki messziről 
gurítja a golyókat 
és krétával fölírja 
hányat ütött. 

Társasjáték ez is persze 
s éppen úgy szórakoztat 
mint a klasszikus fegyverzet. 

Hajszálnyi pontossággal 
minden kiszámítva előre 
csak mi együgyűek járjuk még  
az orvosi rendelőket. 

Hallod hogy zakatolnak 
visszafelé a szállítószalagon a csillagok? 
Estére elérik a látóhatárt. 
 

  

MESSZESÉGBEN 

A kar merevebb lesz 
a testnél 
a test merevebb 
az ágynál. 
Az ágy merevebb a háznál 
a ház merevebb az útnál 
az út merevebb a felhőnél 
a felhő merevebb az égnél. 
És így vég nélkül ameddig 
nem tudod miről is volt szó. 
Úgy tűnik 
a halál se más. 
 

  

AZ ÚT 

Hátratett kézzel 
gondolataimba merülve baktatok 
a lehető legrövidebb úton a sínek között. 

Mögöttem dübörögve 
jön egy vonat 
mely nem tud rólam semmit. 

Ez a vonat - az agg Zénon legyen tanúm - 
nem ér be engemet soha 
mert én örökké 
megelőzöm a gondolattalan dolgokat. 

Ám ha ostobán 
mégis elgázolna 
mindig akad majd ember 
aki hátratett kézzel 
tépelődve 
baktat előtte. 

Mint most jómagam 
a dermesztő 
sebességgel közeledő 
fekete szörnyeteg előtt 
mely nem ér be engemet soha. 

Balogh József fordításai

                  
  
  Román költők