MARIN
SORESCU
Sz. 1936-ban, Olténiában, Bulzesti nevű faluban. A Labis-Nichita
Stanescu-Ioan Alexandru középnemzedék legtehetségesebbjeinek egyike, világirodalmi
szempontból is ismert mind költészete, mind drámái. 1996-ban halt
meg, rövid ideig az 1989 utáni egyik román kormányzat művelődésügyi minisztere
volt, ő alapította az olténiai irodalmi folyóiratot. Fanyar, paradoxonokra
építő gondolati költészete iskolát teremtett a román irodalomban, de máig
felülmúlhatatlan. Több román és nemzetközi irodalmi díjat kapott. Több
darabját (pl. A harmadik karó) Magyarországon is sikerrel játszották. A
magyar költők, műfordítók előszeretettel foglalkoztak művei átültetésével,
egyik legavatottabb tolmácsolója a bukaresti Balogh József - az ő fordításaiból
válogattunk. A válogatást a bukaresti Albatrosz Könyvkiadó 1987-es, Marin
Sorescu legszebb versei c. kiadványa alapján végeztük, a fordító jóváhagyásával. |
VERSENY
Egy szilárd mennyezetű a többitől
nem különböző szobában
magasugrásban versengünk.
Pontosan tudjuk
senki sem ugorhat
- még ha isten is az illető -
magasabbra a plafonnál.
Ennek a gravitáció az oka
amely a legősibb időktől
állandóan lehúz.
Ám sátáni elszántsággal
folytatjuk
mert nem tehetünk mást
mert él bennünk a felemelkedés géniusza
ahogy a repülő halakban
az igazi szárnyak utáni vágy.
Éjjel-nappal ostromoljuk
az alacsony mennyezetet.
A legfürgébb
akinek az izomzata a legacélosabb
legedzettebb és legjobban ismeri
a felfelé ívelés törvényeit
az veri be a legtöbbet a fejét.
IKARUSZOSDI
Végigkoldultam a madarakat
mindegyiktől kaptam
egy tollat.
Egy hosszút a sastól
egy pirosat a paradicsommadártól
egy zöldet a kolibritől
egy rikácsolót a papagájtól
egy ijedtet a strucctól.
Hej micsoda szárnyakat csináltam magamnak!
A lelkemre csatoltam
és felszálltam.
Magasat röpültem mint a sas
pirosat röpültem mint a paradicsommadár
zöldet röpültem mint a kolibri
rikácsolót röpültem mint a papagáj
ijedtet röpültem mint a strucc.
Hej micsoda istenit röpültem!
A KERÉK
Egy kerékben lakom.
A fákról tudom
ha az ablakon kinézek
látom hogy lombjuk
hol az eget
hol a földet
sepri.
A madarakról tudom
egyik szárnyukkal délnek
a másikkal meg északnak
szállnak.
A napról tudom
ma a bal szememben
holnap a jobb szememben
ébred.
Önmagamról tudom
hol vagyok
hol nem vagyok már.
A KAGYLÓ
Elbújtam egy kagylóba a tenger fenekén
de elfeledtem hogy melyikbe.
Naponta lebukom a mélybe
átszűröm a tengert ujjaim közt
hátha magamra lelek.
Néha felötlik bennem
talán bekapott egy cethal
s én mindenütt keresem
ösztökélném hogy nyeljen le egészen.
Kagylóinak egymáshoz hasonlító
miriádjával vonz és visszarettent
a tengerfenék.
Jóemberek ott vagyok én is valamelyikben
de hogy melyikben nem tudom.
Hányszor odarohantam egyhez-egyhez
mondván: ez vagyok én.
De mikor kinyitottam
a kagyló üres volt.
A TÉRKÉP
A pálcával legelőbb
a három rész vizet
mutatom tisztán kivehetők
csontjaimban és a szövetekben.
A víz kékkel van festve.
Ez itt a szempár
az én tengeri csillagaim.
A legszárazabb rész a
homlok
a földkéreg gyűrődéseivel
naponta tovább
alakul.
Ez a tűzsziget itt a szívem
ha nem tévedek lakják.
Hol utat látok
úgy vélem ott a
lábamnak kell lennie
másképp mi értelme volna az útnak?
Hol tengert látok
azt hiszem ott a lelkemnek kell lennie
másképp márványa
nem vetne hullámokat.
S világos
léteznek még más
fehér foltok a testemen.
Például gondolataim holnapi
kalandjaim.
Az érzésekkel
az öt világrész naponta
kétféle mozgást végez:
kering a nap körül és
forog a
halál körül.
NUDIZMUS
Vederszám hordom az iszapot
a nudista nőknek.
Ifjúkoromban jobb véleményem
volt a nőkről
de valakinek ezt is
végezni kell.
Nem riadoznak tőlem
Úgy hívnak "az iszaphozó"
és zavartalanul tovább meztelenkednek.
Ami azt illeti már nem is törődöm velük
úgy hívom őket "a nők akik beiszapolják magukat"
és gondolom gondolataimat.
Néha egészen váratlanul
elfog a káromkodhatnék.
Cipelem az iszapot és káromkodom.
Az istenét ennek az életnek
az ifjúságnak
a vénségnek
a boldogságnak
a szerelemnek
a házasságnak
az eszménynek.
És valamennyi istenből
kiváló minőségű iszap lesz
mindenesetre a nők elégedettek vele
és magukra mázolják.
TOLVAJOK
Volt egy versem
nem tudtam aludni tőle
s elküldtem falura
egyik nagyapámhoz.
majd másikat írtam
és elküldtem anyámnak
őrizze meg a padláson.
Aztán írtam még néhányat
és szívszorongva rokonaimra bíztam
megfogadták megőrzik őket.
Így aztán minden újabb versem
jó emberére akadt aki befogadta.
Mert minden barátomnak
szintén van egy jó barátja
akire rábízhatja titkát.
És így már magam sem tudom
hol is van egyik vagy másik versem.
S ha - tegyük fel tolvajok törnek rám
akármennyit is kínoznának
akkor sem árulhatnék el nekik többet annál
hogy verseim biztonságban vannak
ebben a hazában.
HORDÓ
Ölbevesszük hétköznapunk hordóját és
csapraütjük.
Vagy találomra belelövünk
bugyogjon belőle
szemünkre szánkra homlokunkra
a megfáradtak s a szomjazók fénye
azoké akik az emberiség történelmét
gyalog járták meg.
És táncraperdülünk a hordó körül
s olyan dalokat dúdolunk
amelyekben hegyén-hátán ismétlődnek
az utak háborúk asszonyok és
egyéb érthetetlen szavak.
S egyre inkább kedvünkre való
az élet de az anyja se kutya!
Kacsingatunk rá
és újabb hordót lövünk meg
és még ezeret...
És nem is tudjuk mikor
roggyan meg térdünk s
zuhanunk gajdolva
különféle halálnemekbe
és lebegünk a fény hullámain
mint a borbafúlt katonák.
BABONA
Ballábával mosakszik
a macskám
háború lesz megint.
Megfigyeltem
ahányszor csak
ballábával mosakszik
számottevően növekszik a
nemzetközi feszültség.
Hogy a csodába látja
az öt világrészt?
Pythia költözött volna
szeme bogarába az aki
képes arra hogy jóelőre
egyszuszra ledarálja
az egész történelmet?
Sírhatnékom van
ha meggondolom
hogy én meg a csillagos ég
amit ejtőernyőnek csatoltam hátamra
végső fokon egy macska
szeszélyeitől függünk.
Fene a pofádat
te lusta dög
takarodj egerészni
ne csinálj nekem világháborút!
TEKÉZŐ
A föld - nem vitás -
hatalmas
kuglipálya.
Mivel nincs
elegendő fa
az emberek is talpon állnak.
Valaki messziről
gurítja a golyókat
és krétával fölírja
hányat ütött.
Társasjáték ez is persze
s éppen úgy szórakoztat
mint a klasszikus fegyverzet.
Hajszálnyi pontossággal
minden kiszámítva előre
csak mi együgyűek járjuk még
az orvosi rendelőket.
Hallod hogy zakatolnak
visszafelé a szállítószalagon a csillagok?
Estére elérik a látóhatárt.
MESSZESÉGBEN
A kar merevebb lesz
a testnél
a test merevebb
az ágynál.
Az ágy merevebb a háznál
a ház merevebb az útnál
az út merevebb a felhőnél
a felhő merevebb az égnél.
És így vég nélkül ameddig
nem tudod miről is volt szó.
Úgy tűnik
a halál se más.
AZ ÚT
Hátratett kézzel
gondolataimba merülve baktatok
a lehető legrövidebb úton a sínek között.
Mögöttem dübörögve
jön egy vonat
mely nem tud rólam semmit.
Ez a vonat - az agg Zénon legyen tanúm -
nem ér be engemet soha
mert én örökké
megelőzöm a gondolattalan dolgokat.
Ám ha ostobán
mégis elgázolna
mindig akad majd ember
aki hátratett kézzel
tépelődve
baktat előtte.
Mint most jómagam
a dermesztő
sebességgel közeledő
fekete szörnyeteg előtt
mely nem ér be engemet soha.
Balogh József fordításai