Román költők

 


  CRISTIAN SIMIONESCU
 
  

Sz. 1939. Hlipiceni-ben (Botosani), előbb Iasi-ban, majd később Barladban telepedett meg. Kezdő kötete (Tabu) 1970-ben jelent meg. Az akkori ideológiai rendszer viszonyai között nehezen közöl, támogatói a kolozsvári Tribuna és a marosvásárhelyi Vatra szerkesztői. A Marathonul (Marathon) mellett - amelyből az alábbi csokrot fordítottuk - jelentős költői fegyverténye az 1993-ban napvilágot látott Sira spinarii (Hátgerinc).

 
 
FÖLÖSLEGES HÍD

Fölösleges híd semmiféle víz vagy mélység fölött,
hasznos vagy magad is. Mi hasznod? A bambusz rezzenése
talán csak téged szolgál. Tán undorodsz a tiprásra kész
léptektől, tán megveted a kiváncsian
szálas idomaidat mustráló szemet.
(A férfias indoklás megaláz téged.) Aki megérintene
kezével, árnyékodat tapintja; és aki
úgy hiszi, árnyékodhoz ért, az utópiát tapogatja.
Fölösleges, elaggott híd
talpnyomok híján, értelmetlenül, meddőn hallgatag
hogy vágytam rá (s gyakran mekkora kínnal), hogy értelmet leljünk
a porszemben is. Megálmodód
egy Építész szörnyeteg volt, ki erre tévedt, s csúfságból
általad mindünket megalázna. Amennyiben az első
megfejtők fejét veszik (kik a titkok titkát
felfedik), hát itt az enyém! Fölösleges híd,
a rossz szelleme környékeden ólálkodik. Közeledben
vagyunk, ha végzel is velünk. Nincs vesztenivalónk.
És mit sem nyerhetünk. Melletted lélegzünk,
bár nem érünk hozzád. Csak gondolatban kelünk át rajtad,
merre a Terra damnata van, ahonnan
küldött még soha nem hozott semmiféle üzenetet.
 
 


SEMMISÉG

Két teremtmény gyilkolja egymást
a fa ágai között
mily hűvösen merednek az ágak
pimasz közönnyel
megadóan
 
 


E SŰRŰN PIRONKODÓ DAL...

E sűrűn pironkodó dalt
egy mészárostól hallottam:
"...Pedig van valaki, aki a vízből kimentett,
pedig van valakik, aki a vízből kimentett,
pedig van valaki, aki a vízből kimentett",
hát ez az! Különben:
"Van valaki, aki a vízből kimentett..."
 
Többet akarsz tudni róla,
az életéről?
Hát legyen - "van valaki,
aki kimentett a vízből,
szóval, ő meg a vízbe fúlt.
Hát ez az!"
 
 


HÁROM JELES NAP

Az első nap - kételkedj a kősziklát repesztő
vízcseppben: öngyilkos ő, akit nem idegen kéz
pusztít el.
A második nap - kételkedj a te kételyedben,
hogy egy mentőövön élsz.
a harmadik nap - már halott, de még haldoklik,
megszületett, de még most is születik.
 
 


HA ÚGY LENNE

Ha úgy lenne, hogy egyikünk
aprócska volna, kisegér
ha így volna és lenne,
rá ki jelentkezne?
 
Ha úgy lenne, hogy egyikünk
tengernyi könnyet ontana egyre
ha így volna és lenne
az áldozat ki lenne?
 
Ha úgy volna hogy egyikünkből isten
ha így volna és lenne,
emberi létét veszejtve?
 
Ha úgy lenne, hogy egyikünk
örökké létezne
ha így volna és lenne
ki jelentkezne
az áldozat közülünk ki lenne?
 
 


MÁSODOSZTÁLYÚ BOLDOGSÁG
avagy ahogy a kanári látja

Gondtalanul a kanári csak fogságban élhet
mihelyt szabadon ereszted, kész, a hars levegő
ostorától szenved!
Szívét egy főnök kalapjához
láncolva, aki eteti őt. Élete
a tulaj kényekedvén múlik. Egy-egy napra
szabadon eresztik, a szabadság megbélyegzi, a szabad lét
veszélyezteti biztonságát.
Ha nem függ valakitől, rosszul lesz.
Hej, a rabság kínja oly bénító
Más élőlénynek, a kanárinak kész vigasz:
Derű, dallam. A kalitkán egyetlen idézet
Hadrianusztól: "A behódolás megédesíti a keserűséget."
Nyisd csak ki előtte a kalitkaajtót, a megalázott, a kifosztott
meggyűlöl téged, kétségbeesett kiáltást hallat:
"Nincs erőm visszatérni a rabságba, és talán
elpusztulok!
Hagyjál bezárva! Hagyj! A függőségben élő
sorsa a gondtalanság!"
 
 


FONTOS SEMMISÉGEK

Olykor csak egy lépésen múlik
hogy a bikát legyűrd.
Néhány szabályból a zűrzavar tűnik át
mint holmi semmiség.
Néha egy szikra is megteszi
hogy odalegyen birtokod, lovad és házad.
Csipetnyi méreg a lélekbe ivódhat
és szétroncsolja.
Egyetlen könnycsepptől vár is ledőlhet.
Egy árulás vagy egy balfogás elég
a semmiből előtörő halk sikolyhoz.
Egyetlen gerenda agyonütheti az Építészt
olykor az ősi törvénytől való enyhe kilengés
a törzs végét jelenti!
Néha egyetlen lépés elég
S a nappal cafatokká lesz, mint a rongy.
Olykor elég egy szikra...
 
 


VANNAK-E ÖRVENDETES HIBÁID?

Ha csodaszép lennél és magas, az alacsonyak kerülnének
tornyokba, szellőztetőkbe kúszva.
A sors a mosolyos pofába némi ostobaságot oltott
és némi dölyföt az istállószolgába.
Mivel óvatos, az öklöző rosszul táncol,
a gondviselés csöppnyi aggyal áldotta meg a pávát.
A sors gondoskodott egy-egy repedésről, szennyfoltról mindenben, ami tökély.
A körültekintés egyetért. Az ellenszolgáltatás, e jó anya gyöngéden
mindenkit megcsókol. Örvendetes hibáiddal együtt.


(Cseke Gábor fordításai)


  
Román költők