Román költők

 


OVIDIU GENARU

  

Sz. 1936-ban, Bákóban, költő és prózaíró. Sportfőiskolát végzett, Bákóban él, a rendszerváltás után négy éven át kormánypárti képviselő. Írói pályája 1966-ban indul, több mint 13 kötet szerzője, színdarabjait is játsszák. Ovidiu Genaru "élhelyen áll azok között, akik az igazság kimondásának új költői légkörét megteremtették" (Stefan Augustin Doinas értékelése). Nem csupán mesterének tekinti nagy bákói elődjét, George Bacoviát, hanem egy időben a Bacovia-emlékház alkalmazottja is volt.

 


A KÖLTŐ

Egy tojás árnyékában
én és fizetett kémeim
azt lessük
mikor gyúl újra fény
A még sötétbe borult pénz fölött.
És a tartós feszültségben
megnőttek körmeim
akár a vén zsidóknak
 
 


ÁTOK

Jöttek egyesek, s azt állították ők a Messiás
mások jöttek és az előbbieket megfeszítették,
Jöttek egyesek és javasolták hogy csakis előre,
mások jöttek megmondani hogy az előre hátul van,
Jöttek egyesek és kiigazítottak minket hogy a hátul
jobbra van
Mások jöttek és meggyőztek róla hogy a jobb
balra van
Jöttek egyesek és beismerték hogy bitoroltak,
mások panaszkodni jöttek hogy bitoroltak fölöttük
és hogy a vétkesek hibája
enyhébb mint a hazugok megdicsőülése
aztán összefogtak és elmagyarázták nekünk hogy küldetésük
Jerikó kürtjeiéhez hasonló
és a nyáj vakon követi prófétáit
mikor a vörös sivatagból kivonul legelni
és így tovább a világ végeztéig...
 
 


MENNYBEMENETEL

Vérplazmán át szemlélve a város
mintha szláv lélekből szállt volna alá,
Mindenki csomagol és uccu, továbbáll
nyoma sincs a lírai lanyhaságnak;
templomokban
a málló vakolat
kisdedtől elválasztja a szüzet.
A város feljelentői közt telefoncsevej
mintha altatásból kórházban térne magához
hányással beindul a tisztulás
a tanítványok hamarosan elűzik unalmunk
 
vagyis az utókor biciklijét kerítésednek támasztotta
vagyis a férgek kövérebbek a bomló tetemnél
 
Dölyfös és laza az őrmester úr
átmasírozni enged
a porszemen
 
 


VÉRADÓK

hangfoszlányoktól különvált hangok törnek rá
a pillanat tisztására,
az Állam mindenekben mint a CO2
a hullamosó asszony lehelletében, az Állam védi
fejleszti és értékesíti
a meleg vért adókat,
szünetek alatt az egyén dohányozhat
s aki akar kiköphet
 
 


NÉHA

Mi már régóta csak egy pengő jégcsap lelke vagyunk
saját kivénhedt mellkasunkba döfve
 
Aki megússza az is könnyelműen közelít
a cél felé, ahol odavész a lelke.
 
Néha meg se tudjuk, hogy tegnap elpatkoltunk,
a lapokból értesülünk...
 
 


HIDEG

Egy gyermek az aszfaltra gyermeket rajzol
De a rajzgyerek fázik
Mire rajzol köréje egy angyalt.
De a rajzangyal is didereg
és akkor egy még nagyobb gyereket rajzol köréje
akit, hogy melegben lehessen, újabb
angyallal ruház föl
amit egy végtelen gyermek ölel körül
 
Ezalatt egy asszony kígyót rajzol
a mesélő köré
 
Cseke Gábor fordításai


  
Román költők