AUREL
DUMITRASCU
Sz. 1955 - megh. 1990. A huszadik század nyolcvanas
éveiben kirajzott román költőtehetségek markáns alakja. Eldugott faluból
származott, s váltig hajtogatta: megijeszti az a tény, hogy őelőtte a vidéknek
egyetlen költője sem volt. Költészeti egyetemet álmodik falujába. 1984-es első
kötete után még néhány könyve jelenik meg, majd még az ezredforduló előtt,
hirtelen meghal. Emlékére költészeti versenyt hirdetnek meg minden évben.
Megjelent kötetei: Fuirtunile memoriei (Albatrosz,
Bukarest, 1984), Bibliotece din Nord (Cartea Românescã, Bukarest, 1987),
Mesagerul (Canova, Iasi, 1992), Tratatul de eretica (Timpul, Iasi, 1995). |
FIATAL PRÉDA ŐSSZEL
Egyedül van aprócska és
ebédkor belép a házba
egyszeriben megtölti esővel a
naptárt. Pedig csak
egy fiatal préda csak ennyi
egy fiatal áldozat
ősszel.
Mondtam magamnak: ne ismételj
semmit a versben
ne tegyél kedvükre szövegek
asszony ezekben
sohase bízzál ne őrizd szórd
szét a városban
mindet. Csak a nagyon rossz
gyerekek jutnak le
a partra a gyöngédség nem
ismeri őket. A kezekről
a kikericsekről - ne mondd el
ezt sem.
Időnként valaki kíséretével
időnként jöhet ebéd
előtt. Suttogásainak tejből
van az orruk.
TÜNTETÉS
Egy ölnyi újságot kapsz majd
tőlem nem virágot.
Hogy ne olvasd el őket - te a
boldogságtól őrülten
fogsz meghalni egy almát
nézve. El tudok képzelni egy
almát amelyben falánk lárva
az úr. Már régóta nem
írtam le egyetlen szép sort
sem nem láttam mást csak siratóasszonyokat.
És ha ennek a háznak kéménye
volna csak az én vérem szökne ki onnan mérgektől kavarogva.
JELENETEK A VERS ÉLETÉBŐL
Mert csak úgy leszünk mindig rosszul az ő színe
előtt soha: az asszony belép a házba és így szól:
"a vers az ágy az alkonyatok ég veletek száműztem
őket". Az ablakon át fehér eső kér engedélyt
a fekete esőtől hogy sírjon.
MENÜETT ASSZONYOKKAL ÉS KÖLTŐVEL
Kivonulnak az asszonyok
mint sikolyok az esőbe.
A testük mintha olajos lenne.
A nyírfaerdő mellett egy költő
nyugodtan kicsavarja az ingét.
MORPHEMES DE GESTE
Iszaphegyek rohannak át az égen. Mindketten hallgatunk.
És ha leesnek az esők a tóban úszókként lebegnek majd
rég megbánt dolgaink.
EGY ROMÁNC SZI-BEN
Inni fogunk mondom a város macskáinak inni fogunk
cirkuszt csinálunk nem írok már egyetlen könyvet
sem. Hála istennek örvendeznek hála istennek megjött
neked is végre az eszed.
ESŐNYOMOKKAL A SZÁJÁN
Vannak órák amikor csillapítom az örömöt.
A messziről jött szél nem hallgat el soha
újságokat cibál a dombvidéken házakba lopakszik.
Magányom körében régi szokás ez: egy asszonyt
látok mezítláb az esőben. Jön a szél és én
megidézem. Esőnyomokkal a száján.
A HÍRNÖK
Mondani akarsz nekem valamit minden éjjel. Csakhogy
nem tudom és soha nem is fogom megtudni ki vagy.
Jánk Károly fordításai
|