LUMINITA MIHAI CIOABA
    

(Feltűnésekor a román költészet vezetőegyéniségei cigány Szapphóként fogadták. Sokáig elszórtan, alkalmilag jelentkezett verseivel. 1989 után apját romakirállyá választották, Luminita hercegnő lett, amitől aztán megszaporodtak a vele kapcsolatos híradások: nemzetközi fesztiválokon vett részt, tapsolták-díjazták költői teljesítményét. Első kiadói jelentkezése A Föld gyökere című négynyelvű kötette (1994), majd szerepelt A madarak aranyhegedűn Bari Károly válogatásában és szerkesztésben 1996-ban Budapesten megjelent antológiában. 1997-ben a szebeni Neo Drom kiadta második vaskos verseskönyvét Negustorul de ploaie (Az ernyőárus) címmel, amely akárcsak az első, négy (angol, német, román, roma) nyelven jelent meg; a cigány és a román szöveg a szerző verziója. Második könyve Orth István tusrajzaival került forgalomba. Nyelvileg a román költészethez is szervesen kapcsolódó alkotásokat Balogh József válogatta és magyarította.)

Azt hittem Te vagy 
de 
melléfogtam
és kígyómérget ittam
az idő serlegéből
azt gondolván hogy aszú
és tegnapig
méreg volt a borom

Csillagokba takarózom a
tenger partján
könnyem sirály szárnyára pereg
hogy megtelik sírással az ég
és lelkemben
eső szitál

Isten veled suttogom neked
ezen az éjszakán
borból töltsetek bort a 
poharamba
rúgjak be tőle
még
innék
de
valaki 
homokórát helyez elém
Szerelem és Homok
s egy kéz
hamut
tölt a
poharamba.
 

ÁRTATLANUL

Mikor szemed ittasultan
a fák levélkoronáján bolyong
ne kérdezd tőlem
miért késtem el
képtelen vagyok a feleletre
tudom az éjszaka
rég tovatűnt
kireggeledett
ha eléd tárnám az igazat
nem értenéd hogy 
hívtak
kértek
rimánkodtak
térdre vetették magukat
számtalanszor
maradj velünk
suttogták nekem a falevelek
és én
maradtam.
 
 

FÁJDALOM

Megérted-e valaha is
mint havazik a szóban?

Megérted-e valaha is 
mint zuhog lélekben a vágy?

Megérted-e valaha is 
a falevelek könnyét?

 Meglehet sohasem
 fogod tudni
 hogy minden áldott éjszakán
 átgyalogolom a holdat
 s a hasadó hajnalon
 hamut hozok talpamon.

Szerelmed Fájdalom
Fájdalom Szerelmed.

 Meglehet sohasem
 fogod tudni hogy
 Életet adtál a Halálban
 a falevél zöldjét
 még
 mielőtt
 az éjszakában a fákból
 szerte a világon pont
 robbannak a rügyek.

SZERELEM SÁTRA

Olykor
az eső cseppjeiben
át tudod csempészni
a Hold Éjszakáját
a
Szerelem Sátrába
ahol
a töménytelen
Szomorúságtól és Szerelemtől
továbbra
is hiszed
hogy
a Tűz a Vízből születik
míg
az Évszakok
gyökeret vertek a
végtelen
pillantásában
amit
gyakran
megérinthetünk
csak
nem
tudjuk
Mikor... 
 
 

CIGÁNYÁTOK

Ha emlékem már nem őrzöd,
Bújjon beléd ötven ördög.
Ha szerelmem kútba veted,
Halál hozza haza tested.
S ha már többé nem szeretnél,
Pap gajdoljon gaz fejednél.
Mikor szemed más nőt éltet,
Apád mondjon misét érted.
Forró csókom ha elhagyod,
mosson anyád, hideg halott.

Lombként hulljon huncut hajad,
zsebben hordjad fénylő fogad,
S verjen zápor, hídfőre juss,
szégyentelen kába koldus.
Vár holdfényben ölem, ringó
s nem ereszt egy redves ringyó
Pokol tüzén talpad égjen,
szerettelek nyárban télben.
Ha úgy hozza el az este
S gitár csúszik a kezedbe,
Csalfa szemed hályog húzza,
Sárgulj mint a törökbúza.
Mikor köhögsz, véred okádd,
tépett tüdőd kérje kutyád
Ha más nővel bújnál ágyba,
Vásáron vagy buja bálba',
Szíved szúrja ki a kebled,
S utad haza meg ne leljed. 

Hulljon porba kezed, lábad,
Szerelemhez ne lelj ágyat,
Kaszás jöjjön érted tüstént,
Drága pénzen szerezz tömjént.
Emberséged sutba vágod,
Égen-földön ne láss álmot;
Élőt fedjen a sírhantod,
Csak én tudjam gyógyitalod.

De mind várlak drága beste,
Teliholddal jönnél este,
Ölelnélek eszem vesztve,
Halljam hogy nyerít a lovad,
Furulyádból mily dal fakad
S két kezemtől ingem szakad,
Csókolgatod számat, mellem,
Eloltod a tűzvészt bennem;
Akkor én percet se várok
S elszáll tőled nehéz átok.
Elfut messze mint a patak,
Hol pihennek, dicső hadak,
Sivatagba, föld mélyébe,
ösvényt örlő szélverésbe...

De ha betoppannál mostan...
Ahogy látlak, étlen-szomjan:
Délcegen és új gúnyában
A szebeni éjszakában.
Szemedtől lángol a tapló...
Hozna már el ez a kagyló!

Balogh József fordításai